Régi idők pénzügyei
3 perc olvasás
Karinthy Frigyes írja „A magyar pénzhiány oknyomozó története" című novellájában, hogy a magyar „pénz" szó a régi „nincs" szóból származik Hozzáteszi, hogy a filológusok a szó gyökerére hosszas keresés után bukkantak rá, magát a pénzt azonban ők sem találták meg. Ebből is látszik: a pénzhiány, a közpénzhiány nem új keletű dolog, ez indított arra, hogy előássam régi idők pénzügyeit.
Karinthy Frigyes írja „A magyar pénzhiány oknyomozó története" című novellájában, hogy a magyar „pénz" szó a régi „nincs" szóból származik Hozzáteszi, hogy a filológusok a szó gyökerére hosszas keresés után bukkantak rá, magát a pénzt azonban ők sem találták meg. Ebből is látszik: a pénzhiány, a közpénzhiány nem új keletű dolog, ez indított arra, hogy előássam régi idők pénzügyeit.
Az első érempénzt Herodotos szerint Líbiában verték aranyból Kr.e. 550-ben, Krőzus király idejében. Alapanyagot a Paktolosz folyó aranymosói szolgáltattak. Az uralkodó meg is gazdagodott a pénzverésből, a rossz nyelvek szerint azért, mert az érmék súlya nem változott, de arany tartalmuk folyamatosan csökkent.
Kína már Kr.e. 200-ban devizarendeletet bocsátott ki, amelyben megtiltották, hogy idegen kereskedők bankjegyeket, vagy drágaköveket vigyenek ki az országból. A Kínába exportáló külföldi kereskedőnek árujáért cserébe kínai árut kellett elfogadnia ellenértékként, ezzel létrejött az első klíring-rendszer.
A középkorban már 1350 körül nagy szerepet játszottak a pénzügyek. Firenze központjában, az Arno-folyót átívelő különleges hídon, a Ponte Vecchion, kis padokon ültek a pénzváltók, akik ékszerkészítéssel, pénzkölcsönzéssel, pénzváltással, betétek kamatoztatásával foglalkoztak. Állítólag innen ered második jelentése a „bank" szónak. Németben: pad, angolban: folyópart.
XIV. Lajos, a napkirály magáénak tekintette az államkincstárt. Az állam én vagyok. Pazarló gazdálkodása következtében Franciaország 1710-ben súlyos pénzügyi válságba került. Utódját, XV. Lajost ötéves korában koronázták meg. Felcseperedve folytatta a pénzköltést, kegyenceivel együtt szórták szét a maradék államvagyont. Pénzügyi tanácsadója, John Law ötletét megfogadva nyakló nélkül nyomatta a bankjegyeket arra való hivatkozással, hogy fedezetül a királyi földbirtokok szolgálnak. Goethe a Faustban elmondatja Mefisztóval, hogy csak a bolond tartja a pénzét papírbankókban, az okos termőföldet, erdőt, kastélyt vásárol. Azért az újabb államcsődnek tanulsága is volt későbbi korok számára. Annyi pénzt kell a bankokban tartani, hogy ügyfeleik készpénz igényét mindenkor ki tudják elégíteni. Kár hogy egyik-másik pénzintézet olykor megfeledkezik erről.
Egy szó, mint száz, a pénzből soha nincs elég. Emlékszünk? Gershwin: Porgy and Bess. Vigasztaljanak bennünket Luther Márton szavai: A pénz senkit nem tesz nagyon boldoggá, hanem elszomorítja és gondokkal terheli az embert.
Láng Róbert