Már harmadszor jelölte Kaszás Attila-díjra a Békéscsabai Jókai Színház társulata Tege Antalt.
6 perc olvasás
A napokban lebonyolított szavazáson nem volt kérdés, hogy kollégái következetesen kitartanak a sokoldalú művész és teherbíró vezető munkatársuk mellett. Tege Antal játszik, rendez, tanít, szervez és irányít; színpadi alakításai és rendezései mellett nevéhez fűződik többek között az Ádámok és Évák programsorozat, a 24 órás Versfolyam, valamint számos gálaműsor sikere.
A napokban lebonyolított szavazáson nem volt kérdés, hogy kollégái következetesen kitartanak a sokoldalú művész és teherbíró vezető munkatársuk mellett. Tege Antal játszik, rendez, tanít, szervez és irányít; színpadi alakításai és rendezései mellett nevéhez fűződik többek között az Ádámok és Évák programsorozat, a 24 órás Versfolyam, valamint számos gálaműsor sikere.
Régi és új szerepeiről, feladatairól a Kaszás-díjra jelölés alkalmából Niedzielsky Katalin beszélgetett a művésszel.
Igazi többfunkciós, házon belül és a külkapcsolatok terén egyaránt jól hasznosítható munkatársa vagy a Jókai Színház társulatának.
A színészi és rendezői feladataim mellett immár hatodik éve az a feladatom a titkárságon, hogy a működés művészi részének és technikai hátterének lebonyolítását egyeztessem. Az előadásokhoz például beosztom az ügyelőt, az asszisztenseket, a súgókat, a darabválasztásban veszek részt, együtt döntünk az évad műsoráról. Rendezőasszisztensi koordinátorként a kapocs szerepét töltöm be a színészek és a műszakiak között; a művészeti ügykezelés dolga a művészek és a háttér összehangolása, és ennek a területnek vagyok az intézője, vezetője. Ehhez elengedhetetlen persze, hogy a kollégákkal, színészekkel és háttérdolgozókkal napi kapcsolatban legyek.
Nyilván nem árt először színészként és rendezőként eleget tanulni, bizonyítani ahhoz, hogy egy ilyen összetett munkakört hatékonyan lehessen ellátni.
A lényeg, hogy meg kell érteni, át kell látni pontosan, hogyan működik a színház, ami igen bonyolult üzem. A megértés sokat segít, és mindenekelőtt a szeretet! Az életem, minden napom a színház, a kultúra körül forog.
A színészek közül előbb-utóbb sokan akarnak rendezni, ebben nincsen már semmi meglepő. De Te tanítasz is, s nemcsak a Színitanházban, ahol magad is végeztél 1996-ban, oktatod a fiatalokat, hanem olvasópróbákon a kollégáidat, az iskolákkal közös akciókban a diákokat avatod be nagy lelkesedéssel és felkészültséggel a színház lényegébe.
Szeretek többféle munkával foglalkozni, nekem kifejezetten jót tett a rendezés, az irányítás, aminek köszönhetően egyre jobban átláthatom a színházat. Úgy gondolom, a különböző munkák egymásra hatnak, egymásra épülnek. Amikor tanítok és a diákoknál látok valami hibát, arra gondolok, nehogy a színpadon színészként ugyanezt elkövessem. Ugyanakkor próbálom nem összekeverni a művészi és titkársági feladatokat. A színpadon színészaggyal próbálok gondolkodni, és ott az alakítás, a rendezésben viszont a rendezői munka a megítélés alapja.
A rendezés az olvasással kezdődik, talán a tanítás is, nem?
Így van, minden az olvasással kezdődik! Amikor kézbe veszek egy darabot, már az első oldalaknál megvan a fejemben, melyik szerepet melyik színészre osztanám, milyen díszletet, terveket kérnék az előadáshoz. Olvasópróba előtt már megjelenik előttem, hogyan „működik" majd a darab a színpadon. A kollégák is sokszor hoznak ötleteket, amiket a próbán átbeszélünk, aztán közösen döntjük el, hogy végül mi legyen. A Színitanház elvégzése után rögtön leszerződtettek. Gáspár Tibor színművész vett maga mellé tanársegédnek, két osztályt vittem vele együtt, most a negyedik osztályban vagyok mesterségtanár. Az idei a második végzős évfolyamom, és februártól az a megtiszteltetés ért, hogy drámapedagógiát tanítok a Károli Gáspár Egyetemen.
Tanítás, még hozzá nem középiskolás fokon a Szolnokon elkezdett és már negyedik éve futó Ádámok és Évák programot szervezése, amit az idén vettél át. Tapasztalatod szerint szeretik a fiatalok a színházat? És többen jönnek a közös játék óta előadásokra?
Én úgy látom, hogy a középiskolások szeretik a színházat, az általános iskolások is, a gyerekek, a fiatalok jönnek előadásokra, aztán sajnos ez a kötődés valahogyan megszakad. Itt még sok a teendőnk, hogy ez a tendencia megforduljon. Az Ádámok és Évák szervezésével az idén 250 diákot sikerült bevonni az akciónkba, ami komoly eredmény. A kollégák mentorként szívesen vettek részt az együttműködésben, hogy egyre több fiatalt bevonzunk a színházba. A szervezésben ebben az évben annyit újítottunk, hogy míg korábban az intézmények kihúztak egy darabot, a mentor kiment az iskolába, az idén Zalán Tibor József Attila-díjas költővel, a színház dramaturgjával irodalomórát tartottunk az osztályoknak, beszéltünk a balladáról, a dramaturgiáról. A 13 résztvevő iskola többségében jártunk, 4-5 békéscsabai, egy szarvasi, békési és egy mezőberényi intézményt látogattunk meg. Tavaly tíz iskola vett részt ebben a programban, most 13, ez is fejlődés. A produkciókon pedig látszik, hogy a gyerekek bátrabbak lettek, merészebben nyúltak hozzá a darabokhoz, saját igazságukat, a valósághoz fűződő viszonyukat vitték bele az előadásukba. Újdonság még, hogy a Nemzeti Színháztól átvettük az online színházi vetélkedőt, amit szintén én szervezek, június elején lesz a döntő.
József Attila és a versmaraton szívügyed, a költészet népszerűsítésével ugyancsak szép feladatot vállal, tanít a színház.
A Versfolyam nagy szerelmem, a pódiumművészet mindig közel állt a szívemhez. S évről évre figyelem, milyen sokan szeretik a verset, mennyien eljönnek és meglepnek kiváló versmondásukkal. Valóban, nagy József Attila-rajongó vagyok, ezért is örömmel rendezem minden évben ezt a különleges programot.
Honnan meríted az energiát ennyi feladat elvégzéséhez?
Mindez nem valósulhatna meg, ha nem lenne a párom, akire mindig számíthatok, aki a nyugalmat, az igazi otthont biztosítja. Külön jó, hogy mindketten a színházban dolgozunk, megrögzött színházrajongók vagyunk. Meggyőződésem, hogy csak jó családi háttérrel lehet ilyen sokat dolgozni, ez a szeretet a legnagyobb segítség.
Lantai József
