Előítélet

Cádiz. Az Atlanti Óceán partján, fehér sziklákra épült meseszép kikötő. A spanyolok „La tacita de plata"-nak, ezüstcsészének becézik. A települést Hercules alapította háromezer évvel ezelőtt. Az egyetlen spanyol város, amely ellenállt Napóleon hadseregének, meghiusítva a franciák által létfontosságúnak tartott tengeri blokádot. Tavaly nyáron feleségemmel Cádizban töltöttünk tíz emlékezetes napot. A Hotel Puertatierrában laktunk, kényelmes szobában, kilátással az Óceánra, étterem, úszómedence, minden, ami szem-szájnak ingere.

Cádiz. Az Atlanti Óceán partján, fehér sziklákra épült meseszép kikötő. A spanyolok „La tacita de plata"-nak, ezüstcsészének becézik. A települést Hercules alapította háromezer évvel ezelőtt. Az egyetlen spanyol város, amely ellenállt Napóleon hadseregének, meghiusítva a franciák által létfontosságúnak tartott tengeri blokádot. Tavaly nyáron feleségemmel Cádizban töltöttünk tíz emlékezetes napot. A Hotel Puertatierrában laktunk, kényelmes szobában, kilátással az Óceánra, étterem, úszómedence, minden, ami szem-szájnak ingere.

   Az első napon városnéző autóbuszba ültünk. Aztán szabadtéri hangversenyt hallgattunk, divatbemutatón megcsodáltuk Giorgio Armani ruhakölteményeit. Szép épületeket, templomokat néztünk, múzeumokat látogattunk, csodáltuk Murillo, Rubens, Zurbarán, Jordaens festményeit. Ötödik nap az Avenida de Sevillán ballagva a pályaudvar felé megláttunk egy harminc év körüli hátizsákos külföldit, aki németül szólított meg bennünket. Szállodát keresett. Felajánlottuk, hogy odakísérjük. Bemutatkozott: Gerd Howard vagyok, Berlinből. A németben elég ritka angol név ismerősnek tűnt. Ötven évvel ezelőtt jó barátságban voltam Dieter Howardal, a berlini Hotel Grünau igazgatójával. Három éven át egy-egy hónapot töltöttem Berlinben, náluk laktam. Amikor pedig Dieter a feleségével Budapesten nyaralt, mi láttuk vendégül őket. Kérdeztem Gerdet: nincs egy Dieter Howard nevű rokona? Gerd nagy szemeket meresztett. Honnan ismerte a nagyapámat? Majd a szállodáig sétálva elmesélte családja rövid történetét. 

   Bementünk a szállodába. A recepciós, negyven év körüli férfi, megnézte Gerd útlevelét, majd kijelentette, hogy legnagyobb sajnálatára nincs üres szobája. Elbúcsúztunk. A szálloda félig üres volt. Rákérdeztem, miért zavarta el a vendéget. Mert egy náci, utálom őket.

   Gerd dédapja Berlinben az Unter den Lindenen lévő híres Café Bauer pincére a második világháború kitörése előtt meg akart szökni a sorozás elől. Büntetésből Bergen-Belsenbe vitték, két évig bírta, aztán meghalt, elégették. Dieter nagyapa épphogy megúszta a frontot, tizennégy éves volt Berlin ostromakor és csak tizenöt évtől vetették fel a gyerekekkel a Wehrmacht egyenruháját. Ha unokája faggatta a háborúról, csak annyit mondott: erről nem beszélünk. Gerd Apja, Horst Howard vendéglátóipari főoskolát végzett Svájcban, most egy étterem tulajdonosa Köpenickben. Gerd annyit tudott a Harmadik Birodalomról, a második világháborúról, amennyit a történelemkönyvekben olvasott.

   Cádiz. Az Atlanti Óceán partján, fehér sziklákra épült meseszép kikötő. Néztük a recepciós arcát, sugárzott a boldogságtól. Feltehetőleg arra gondolt, milyen karakán férfiként, jó hazafiként, tisztességes állampolgárként viselkedett.   

Láng Róbert