Révay András: Mesterek és Mestereik

Szokatlan – mondhatni rendkívüli – eseménysor megnyitására került sor a Műcsarnokban. „Szlovén – magyar kapcsolat" összefoglaló címmel, egymás után négy kiállítást rendeznek, melynek első tagja augusztus 6-tól szeptember 27-ig várja a látogatókat.

Az első kiállítás – melyet egy héten belül még három követ – a „Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben" címet viseli. A kapcsolatra utaló főcím viszont azért helytálló, mert egy hónappal ezelőtt Ljubljanában, a várban megnyílt egy olyan magyar művészeti kiállítás, aminek a címe viszont „Szomszédolás" és rendkívüli sikere van – jelentette be Szegő György, a Műcsarnok igazgatója. Itt, Budapesten, a most megnyílt kiállítást augusztus 11-én követi egy másik; a középkori festő, Aquila János műveiből, majd egy XX. századi, lendvai születésű magyar szobrász, Zalka György és egy ugyancsak XX. századi, rendkívüli építész, Jože Plečnik munkásságáról. A szomszédolás, mutatja azt is, hogy jó szomszédok vagyunk, a négy kiállítás, pedig azt jelzi, hogy közösek a kincseink és ezeket meg is kell becsülnünk.

A modern hétköznapok eseménydús forgatagában gyakran átsiklunk olyan dolgok felett, amiket, ha egyszer mégis megpillantunk, nagyon is fontosnak bizonyulnak – hívta fel a figyelmet a Szlovén Köztársaság Kulturális Minisztériumának államtitkára, Anton Peršak. Előfordul az is, hogy apró gesztusok messze nyúló tettekké nőnek. Így történt két évvel ezelőtt is, amikor néhány – szlovén és magyar – kulturális szakember megálmodta a ljubljanai cserekiállítást. Valóban elmondhatjuk róla, hogy nagyon sikeres, igazi betekintést nyújt a magyar akadémikusok művészetébe. A párja pedig most nyílik meg Budapesten, képet adva arról, hogy hogyan is látjuk mi az egykori Osztrák-Magyar Monarchia közös területét, mely még ma is két – egymást jól ismerő – szomszédos ország közös területe. A művészet és a képzelőerő nem ismer határokat, ezért is olyan gazdag közös terünk kulturális öröksége.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, dr. Hoppál Péter ezt még azzal egészítette ki, hogy Szlovénia és Magyarország együttműködése az elmúlt két évtizedben egyre erősödött és ebben kiemelt szerephez jutott a tudományos, oktatási és kulturális programoknak. Különösen nagy tisztelettel adózunk a szlovén állam azon példamutató gesztusának, mellyel a mura-vidéki magyarság számára kulturális autonómiát tesz lehetővé. A művészet nyelvén szólva újabb és újabb barátságok köthetők. A budapesti Műcsarnok Közép-Európa, Magyarország és Budapest egyik legimpozánsabb kiállító tere. Jó döntés volt, hogy a szlovén képzőművészet majd' száz esztendejét átfogó – összesen négy – kiállítást itt rendezzük meg. Várhatóan a magyar közönség is nagy érdeklődést mutat majd a szlovén művészet – ilyen nagy léptékben nálunk még be nem mutatott – értékei iránt. A kiállítás elősegítheti azt is, hogy a két ország művészei az európai kulturális közegben is nagyobb elismertséget kapjanak.

A Ljubljanában és Budapesten egy időben látható két kiállítás példaértékű együttműködés eredménye – erősítette meg Lázár Beáta, a Lendvai Magyar Galéria és Múzeum igazgatója. A mai globalizálódó világban nagyon fontos a két szomszédos ország, azoknak városai, lakói közötti kapcsolatok fejlesztése. Ezek hidat képeznek a két – számos történelmi kötelék által összekapcsolt – nemzet között. A művészet és a kultúra minden korban a legnemesebb kapocsnak számít. A kiállítás – melynek létrejöttét a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián tanító Branko Suhy és dr. Jožef Muhovič festőművészek kezdeményezték – kiindulópontja az akadémia öt tanárának eddigi pályája volt. Emerik Bemard, Hermán Gvardjančič, Jožef Muhovič, Franc Novinc és Branko Suhy az installációk, a performanszok és az elektronikus média mai térnyerésének idején is a manuális képalkotás szellemi erejében bízva, a festészeti hagyomány folytonossága mellett szállnak síkra.

Ennek jegyében rendezték kiállításaikat Szlovéniában. Ljubljanában (a várban), Zágrábban (Mimara Múzeum), Bécsben (Künstlerhaus), Velencében (Accademia di Belle Arti dí Venezia) és másutt is. A budapesti kiállításon a kezdeményezők a professzor-elődök – Janez Bernik és Andrej Jemec nyugalmazott tanárok, Bogdán Borčič, Zorán Didek, Božidar Jakac, Gojmir Anton Kos, Maríj Pregelj és Gabrijel Stupica, az akadémia elhunyt tanárai, valamint Zorán Mušič – festményeit is bemutatják, ezáltal átfogóbb és reprezentatívabb betekintést engednek a szlovén festészet 1920-as évektől máig tartó alakulásába. A nemzetközi téren is elismert Zorán Mušič, bár nem tanított az akadémián, de számos szlovén alkotó példaképéül szolgált. A „Hagyomány és folytonosság a szlovén festészetben" című kiállítás az újabb kori szlovén művészet rendkívüli eseménye. Nem csupán a kulturális együttműködés hivatalos kifejeződése, hanem valódi művészeti élmény. Lehetőség a szomszédos ország festészetének megismerésére.

Amikor 2013-ban a két szlovén művész elmondta nekem a tervét, hogy a Műcsarnokban szeretnének kortárs szlovén kiállítást, egy pillanatra úgy tűnt, hogy ez lehetetlen vállalkozás – emlékezett vissza a kezdetekre őexcellenciája Ksenija Škrilec asszony, a Szlovén Köztársaság magyarországi nagykövete. Éppen ezért vagyok ma olyan büszke – mert sikerült! Ennek a sikernek sok eleme van. Egyrészt, vannak az egyének, akiknek van elképzelése, kitartása, akarata, másrészt voltak partnerek a magyar oldalon, akiket köszönet illet ezért. A program nemcsak megvalósult, hanem úgy nőtt, mint a kalács. Határokon túl, és még az eredeti elképzeléseket is felülmúlta. Nem egyetlen kiállítás jött létre, sokkal inkább egy egész sorozat. Mindegyiknek az az üzenete, hogy egy térségben élünk és tudunk jól együttműködni!