Gyengülő Jüan – Szabadpiaci Fordulat Vagy állami Exportösztönzés?

Kedden két évtizede nem látott mértékben, közel két százalékkal gyengült a kínai jüan a dollárhoz képest. A hirtelen értékvesztés hátterében a kínai jegybank megváltozott árfolyam-politikája áll: ígérete szerint a központi bank a jövőben nagyobb teret enged a piaci folyamatoknak a jüan értékének meghatározása során. A kínai valuta gyengítése ennek ellenére inkább a világ második legnagyobb gazdaságának erősítését, mintsem a szabad piaci folyamatok uralta lebegő árfolyamrendszer felé való eltolódást szolgálja. Írja a Századvég most megjelentetett tanulmánya.

Az utóbbi évek kínai külpolitikájának eltökélt célja, hogy az ország gazdasági erejének megfelelő helyet foglaljon el a nemzetközi politikai szintéren is. Erre utal a kínai vezetésű, nyíltan a Világbank konkurensének szánt Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) idei alapítása és az is, hogy Kína egyre intenzívebben dolgozik azon, hogy a jüan bekerüljön az IMF valutakosárba.Utóbbival a jüan egy nívóba kerülne a pénzpiac négy leginkább meghatározó valutájával (dollár, euro, font, yen), amivel tovább nőne a kínai pénznem elfogadottsága és nemzetközi tranzakciók lebonyolításában betöltött szerepe is. Ennek eddigi legnagyobb akadálya a túlzottan kötött, a központi bank által megszabott értékhez képest csak szűk sávban ingadozó jüan-dollár árfolyam volt, ami az árfolyamrendszer liberalizálásával ma elvileg elhárult. Végső soron a kínai jegybank jüan piacán betöltött meghatározó szerepének csökkenését a Valutaalap felé tett kedvezményként is értelmezhetnénk, ha Kínának nem lenne égető szüksége a gyengébb árfolyam gazdaságélénkítő hatására.

Kína gazdasági berendezkedése évtizedeken keresztül a kivitelre épült, a kimagasló ütemű gazdasági növekedés zöme az exportszektor teljesítményének és infrastrukturális beruházásoknak volt köszönhető. A kínai ingatlanárak utóbbi években tapasztalt csökkenésével az építőipar növekedést támogató szerepe komolyan visszaesett, így jelenleg a lassan élénkülő lakossági fogyasztáson túl az exportnak kell katalizálnia a kínai gazdaság bővülését. Ezzel szemben a júliusi exportadatok alapján egy év alatt 8,3 százalékkal esett a kínai kivitel, ami megkérdőjelezi a kormányzat által idénre várt, a korábbi évek GDP bővülési ütemétől jóval elmaradó 7 százalékos növekedési cél teljesíthetőségét is. A jüan gyengítése enyhítheti, vagy akár meg is állíthatja a kínai export további csökkenését, mivel a leértékelődés növeli a kínai exportvállalatok versenyképességét.

A jüan dollárral szembeni értékvesztése így közvetlenül sérti az USA gazdasági érdekeit, a gyengítés várhatóan az egyik központi témája lesz Hszi Csin-ping kínai elnök és Barack Obama heteken belül esedékes találkozójának. Ennek esélyét növeli, hogy az amerikai Kongresszus többsége szerint a jüan-dollár hivatalos árfolyam már a gyengítés előtt sem tükrözte a kínai valuta valós értékét, a mesterségesen alacsony árfolyam pedig burkolt exporttámogatásként rontja az amerikai vállalatok tárgyalási pozícióját a kínaiakkal szemben.

A 2 százalékos jelenlegi „szabadpiaci" leértékelődése azért is különös, mert a jüan dollárral szembeni 1994-es drasztikus gyengítése óta a kínai valuta nem a gazdaság teljesítményével arányosan erősödött, a monetáris hatóság csak visszafogottan hagyta felértékelődni azt. A mostani leértékelés – bár lényegesen kisebb a korábbinál – hátrányosan érinti az Európai Uniót és Japánt is: mindkét gazdaságban a központi bank pénznyomtatása miatt gyengülő árfolyam élénkítette eddig az exportot, a leértékelt fizetőeszközből származó relatív előny elpárolgása így növelheti a gazdasági bővülés sebezhetőségét. Sőt, ha a jüan gyengülésére válaszul az EKB és a japán jegybank is tovább növeli pénzkibocsátási ütemét, az egymással versengő valuták komoly stabilitási kockázatot okozhatnak a globális pénzpiacon.

Meglepő módon a jüan gyengítése nem csak a többi vezető gazdaság, hanem magának Kínának a hosszú távú érdekével is ellentétes lehet. Az exporton alapuló kínai növekedési modell hosszú távú fenntarthatóságának megkérdőjelezésére válaszul márciusban Li Ko-csiang miniszterelnök meghirdette az „új normát", ami a gazdaság szerkezetét a kivitel helyett főként a lakossági fogyasztás felé kívánta eltolni. A program rövidtávú sikerességét csökkenti, hogy bár éves alapon a kiskereskedelmi forgalom 10 százalék feletti ütemben bővült az idei első félévben, a fogyasztás még nem tudta átvenni az export növekedést támogató szerepét. Az exportkibocsátás visszaesésével párhuzamosan az első két negyedévben az GDP növekedés hat éve nem látott „mélységbe", 7 százalékra csökkent – a kínai statisztikák megbízhatatlansága miatt a valóságban akár alacsonyabb is lehetett a bővülés üteme. A növekedés lassulásából is látható, hogy a fogyasztás eddig nem tudta betölteni a neki szánt gazdaságélénkítő szerepet, így a jüan szándékos gyengítése a régi, bevált gazdasági struktúra felé történő visszakozásként is értelmezhető. Bár a közeljövőben a növekedés egyre nagyobb részét adhatja a lakossági fogyasztás, a kínai gazdaság exportorientáltsága erősebb maradhat annál, mint ahogyan azt az „új norma" sugallná.

Végső soron a kínai jegybank döntésének legalább három, fontosabb üzenete van a világgazdaság számára, mint a jüan árfolyamának két százalékos mérséklése. Elsőként, a kínai vezetés kész régóta halogatott gazdasági reformokat és liberalizációt végrehajtani akkor, ha politikai érdeke megkívánja. Másodsorban, az ország erőteljesen ragaszkodik a dinamikus gazdasági növekedés fenntartásához, ami a márciusban meghirdetett középtávú gazdasági célok változását vonhatja magával. Végül, de nem utolsó sorban, Kína képes továbbra is rugalmasan és kreatívan, mégis összehangoltan alakítani gazdaságpolitikáját – pont úgy, ahogyan azt az elmúlt évtizedek sikerei idején is tette.