Hunfalvi Mátyás

Húsz évvel ezelőtt az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam segédmunkatársként. Feladatom volt a középkori kódexek karbantartása, óvatosan letörölgettem róluk a port, ellenőriztem a levegő páratartalmát. Ha egy kutató bele akart lapozni az egyikbe, persze főigazgatói engedéllyel, akkor sebészkesztyűvel megfogtam a pótolhatatlan kincset és az asztalára tettem.

Húsz évvel ezelőtt az Országos Széchényi Könyvtárban dolgoztam segédmunkatársként. Feladatom volt a középkori kódexek karbantartása, óvatosan letörölgettem róluk a port, ellenőriztem a levegő páratartalmát. Ha egy kutató bele akart lapozni az egyikbe, persze főigazgatói engedéllyel, akkor sebészkesztyűvel megfogtam a pótolhatatlan kincset és az asztalára tettem.

   Egyszer épp a Chronica Hungarorumot babusgattam, amikor kiesett belőle egy kis füzet. Mátyás király titkos naplója. Belelapozva elborzadtam. Olyan feljegyzéseket tartalmazott, amely átírta a közékkori magyar történelmet. A főnökömhöz rohantam, aki harminc évre titkosította. Amikor ez ellen felháborodottam tiltakoztam, a titkosítástól eltekintett, de azonnal megszüntette a munkaviszonyomat közös megegyezéssel.

   Ennyi idő távlatából már bátran be merek számolni a napló tartalmáról. Mielőtt erre rátérnék, emlékeztetném, az Olvasót arra, hogy 1464-ben Mátyás király felesége, Podjebrád Katalin gyermekágyi lázban elhunyt. Az özvegy király csak 1476-ban vette el Aragóniai Beatrixet, így tizenkét év állt a rendelkezésére álruhás kalandjainak, szerelmi hódításainak lebonyolítására. Élt is a lehetőséggel. És most következzék a napló.

   1470-ben egy farsangi bálon Vértessomlón. megismerkedett Peterdi Icával. Bájos, vidám,  huszonegy éves lány, karcsú, magas, gyönyörű, úgy áradt belőle az erotika, hogy nem is tudott róla. Királyunk Hunfalvi Mátyásként mutatkozott be, mint a királyi fővadász mellett dolgozó hajtó, aki két hét szabadságot kapott. Beleszerettek egymásba. Ica nagyapja, aki részt vett a nándorfehérvári csatában meglepődve tapasztalta Matyi éles eszét, gazdag történelmi ismereteit, latin tudását. Ilyen férjet képzelt imádott, bájos unokájának.

   A két hét gyorsan elszaladt. Királyunk elhatározta, hogy visszatér a visegrádi palotába. De a kerti alagút ajtaját zárva találta, belső lakattal. Így a rendes úton ment hát fel. A kapuban megállították, amikor haragosan felfedte nevét, a fekete sereg katonái szemébe nevettek. Bolond ez, mondták, még azt sem veszi észre, hogy királyunk a palota erkélyén ül. Mátyás odanézett, valóban ott ült Garai László nádor, Mátyás királynak maszkírozva, fején babérkoszorú.

   Lehet, hogy ez volt az utolsó álruhás kalandom, gondolta. De nem búsult. Legalább nem a hatalmamért és a pénzemért szeret valaki. Visszaballagott az ősz Peterdihez és megkérte unokája kezét. Rendben van fiam, legyetek boldogok!

   A szolid esküvő és a mézeshetek után Matyi úszott a boldogságban. Persze más volt a szexis Ica, mint  az előkelő, de csúnyácska Cillei Erzsébet, Garai Anna, vagy az állandó migrénre hivatkozó Podjebrád Katalin. Ám teltek a hetek, hónapok és nagyapósa így szólt hozzá: Matyi fiam, valami kereső foglalkozás után kellene nézned. Ha egyszer meghalok, fel fog kopni az állatok.

   És mit tesz a szerencse, vándorszínész társulat járt Vértessomlón, Mátyás király életéről szóló színdarabot mutattak be. A főszereplő megszökött a sminkes lánnyal, akit lehetett önerőből pótolni. De a szökevényt nem. Hunfalvi jelentkezett, felvették és káprázatos sikert aratott. A közönség tombolt, három hónap múlva azonban a társulat odébb állt.

   Ekkor Matyi borbély lett, aztán vásári árus, kocsihúzó, utcai énekes, talicskakészítő. Nem talált megalázónak semmilyen munkát gyönyörű felesége oldalán. A harmadik házassági évfordulójuk napján megszületett Ilona lányuk. Egy évre rá Matyi fiuk. A hajdani király úszott a boldogságban, úgy érezte, nála szerencsésebb ember nincs e Földtekén. 

   Hunfalvi Matyi hamar túltette magát azon, hogy Vitéz János összeesküvését nem ő, hanem az álkirály hiúsította meg, Beatrixot nem ő vette el feleségül, Bécset nem ő foglalta el, a Decretum Maius törvénykönyvet nem ő adta ki és Székesfehévárott nem ő nyugszik.

   Mert Mátyás király alapjában véve nemcsak igazságos, hanem szerény ember is volt.

Láng Róbert