Révay András: Air Berlin – kaland az élet

A kerékcsere ma már igazán nem számít nagy eseménynek. Naponta fordul elő ilyen az utakon. Valóban nem az – egy autón. Na de egy repülőgépen? Pedig a dolog valóban megtörtént, nem is olyan régen Budapesten, a Liszt Ferenc Repülőtéren!

A kerékcsere ma már igazán nem számít nagy eseménynek. Naponta fordul elő ilyen az utakon. Valóban nem az – egy autón. Na de egy repülőgépen? Pedig a dolog valóban megtörtént, nem is olyan régen Budapesten, a Liszt Ferenc Repülőtéren!

Közismert tény, hogy minden évben sok magyar látogat Amerikába, az Egyesült Államokba és onnan is sokan jönnek Magyarországra. „Sokan, de nem elegen!" Ez utóbbi – ma már szállóigévé vált – állítás igazságát az erősíti meg, hogy a MALÉV – máig vitatott módon történt – megszűnését követően, már hosszú ideje nincs közvetlen Budapest – New York járat. Egy ideig még működött az Air France – Delta code share járata a két város között, azután ennek is vége lett. Az utazási lehetőség persze továbbra is fennáll, több társaság is kínál ilyen utat, átszállással. A közöttük való választáskor az utazót főként kényelmi és pénzügyi szempontok befolyásolják. Milyen a jegy ára, mennyit kell várakozni az átszálláskor és mindezek mellett még szerepet játszhat a társaság szolgáltatási színvonala, a feladható csomag súlyhatára és a fedélzeti ellátás minősége is. A jegy árára kihatással lehet a helyfoglalás és a tervezett utazás közötti idő.

Egy 2015. december elejére tervezett utazásnál, a legkedvezőbb árat márciusban az Air Berlin kínálta. A társaságot egy amerikai Pan Am pilóta alapította az Egyesült Államokban, Oregonban. Első járata 1979. április 28-án indult Berlin-Tegel repülőteréről Palma de Mallorcára, a németek kedvelt üdülőhelyére. A cég sikeres lett és napjainkig nagy fejlődésen ment keresztül. Németország újraegyesítése után rohamos növekedésnek indult, résztulajdonos Niki Lauda légitársaságában, három másikat teljesen magába olvasztott és a svájci Balairnak is majdnem felét birtokolja. A kezdeti diszkont légitársasági tevékenység teljesen megváltozott. Hosszú távú járatokat már 2007 óta működtet, összes utasainak létszáma a Lufthansa adataival vetekszik.

Az Air Berlinnel Budapestről New Yorkba, Berlin-Tegel átszállással lehet eljutni. A gép Budapestről 10.40-kor indul, Berlinből pedig 13 órakor száll fel a csatlakozás. Tegel nem nagy repülőtér, normális körülmények között a nagyjából egy óra idő elegendő az átszállásra, hiszen a csomagokkal ott már nem kell bajlódni. Így gondolta ezt az a mintegy ötven utas is, akik azon a decemberi napon ezzel az elképzeléssel indultak útnak. A beszállás rendben el is kezdődött, néhány utas már bent is volt a gépen, amikor egy alkalmazott érkezett a beszállást irányító kapuhoz, azzal, hogy a többieket ne engedjék fel! Rövidesen a már bent lévők is kijöttek. Mintegy tízpercnyi tanakodás után bemondták: negyedóra múlva fognak tájékoztatást adni. Több is volt az, mire kiderült; kereket kell cserélni a gépen! A repülőtéren viszont nincs olyan kerék, kintről kell hozatni. Ebben a pillanatban egyértelművé vált: mindazok, akik New Yorkba szeretnének menni, le fogják késni a csatlakozást! A kapunál ülő munkatárs azt is elmondta, hogy tájékoztatták a berlinieket, a további intézkedést tőlük várják. Ilyenkor ugyanis több lehetőség is van. Az utasoknak joguk van másik napra áttetetni a jegyüket vagy ragaszkodni a továbbutazáshoz. Ez utóbbi esetben a légitársaság köteles – más társaságok bevonásával – lehetővé tenni az utazás folytatását valamilyen másik járttal, változatlan áron! Akik ezt a megoldást választották, vártak. A kapunál lévő személyzet sem tudott sokáig semmit. Némi malíciával megjegyezték: az Air Berlin még mindig nem vetette le a „fapados" társaságokra jellemző gondolkodást. A „nagyok", mondjuk az Air France vagy a Lufthansa, ilyenkor azonnal elkezdi az utasok szétosztását és mindenkivel közlik még az ismételt elindulása előtt, hogy honnan, mivel fog továbbmenni.

Közben zajlott a kerékcsere és úgy kétórányi munka után a gép ismét indulásra kész volt. Minden átszálló utas azt a felvilágosítást kapta, hogy majd Berlinben mondják meg, kinek, mi lesz a sorsa. Így történt és – mint az eddigiekből már sejthető – feleségével együtt e sorok írója is közöttük volt. Berlin – London – New York lett a felajánlott útvonal. Indulás Berlinből 16.35-kor, érkezés Londonba 17.30-kor, indulás tovább 18.55-kor. Érkezés New Yorkba 22.05, az eredetileg tervezett 15.50 helyett! Ám ezen az úton ekkor már rajta ült a rontás. London felé tartva többször is jelezték, hogy a gép nagyon erős ellenszélben repül, komoly késéssel érkezik Londonba! Heathrow viszont a világ egyik legnagyobb repülőtere. Egyik terminálról a másikra vonattal kell átmenni! Egyetlen megoldás maradt: a feleség néhány héttel korábbi könnyebb balesetéből adódó, bokarögzítő orvosilag igazolt viselését előíró, tényleges járáskorlátozása miatt asszisztenciát kellett kérni. A repülőtéri segélyszolgálat munkatársával, rövidített útvonalon, kerekesszékkel, futva sikerült elérni az utolsó pillanatban a British Airways járatát. E nélkül valószínűleg Londonban rekedünk éjszakára.

A visszaút New Yorkból az Air Berlinnel zavartalannak ígérkezett. A gép kényelmes, korszerű, a fedélzeti ellátás valóban bőséges és kiváló minőségű volt. Minden utasnak az előtte lévő ülés háttámlájába beépített képernyőn kínáltak széleskörű szórakozási, tájékozódási vagy játéklehetőséget, csakúgy, mint a British Airways-nél. Az idő gyorsan repült – a gép már kevésbé! Tegel repülőterén a menetrend szerinti egy óra öt perc helyett ismét csak alig húsz perc volt az átszállásra. Itt már a légitársaság is felkészültebb volt, külön emberük várta a budapesti utasokat, gyorsan átterelt mindenkit – mi ismét segítséget kértünk, és kaptunk – a beszállás és az indulás rendben ment. Hanem Budapesten! Csak itt derült ki: egyetlen New Yorkból érkezett utasnak sincs itt a csomagja. Senkinek! A késés miatt Berlinben csak arra volt idő, hogy az utasokat bevárja a budapesti gép. A magyarázat is egyszerű. Ez megy vissza Berlinbe, vinnie kell a Pestről induló és ott átszállni kívánókat. Ha mindjárt az elején sokat késik, megint dől minden. Ezért – mint azt később megtudtuk – úgy határoztak, hogy az utasokat elviszik, a csomagjaikat pedig majd az esti járat hozza el Budapestre. Meg is kaptuk mi is, úgy éjjel fél tizenegy tájban, roppant előzékenyen a lakásunkra kiszállítva. Az egésznek csak annyi apró szépséghibája volt, hogy egy ilyen esetben az indulás napján, az ember reggel felkel New Yorkban, mondjuk úgy 8-9 óra tájban. Megérkezik másnap reggel 7-kor Berlinbe – a gépen olyan sokat aludni nem lehet – és a csomagot várva talpon kell maradjon ugyanazon nap éjszakáig – összesen közel negyven órát! No de sebaj, kaland az élet – az Air Berlinnel biztosan!