Emlékezés egy hőstenorra
3 perc olvasásTizenöt éve hunyt el, hetvenegy éves korában. Két éven át egy padban ültem vele az Állami Gyakorló Kereskedelmi Középiskolában. Jóbarátok voltunk, közösen tanultunk, együtt jártunk kirándulni, moziba, sőt, a budapesti Haris-közben működő Petris Brúnó híres tánciskolájába is. Amikor osztályfőnökünk megkérdezte, ki milyen foglalkozást, hivatást képzel magának, záporoztak a válaszok. Ügyvéd, szobrász, újságíró és hasonlók. Ő kivágta: operaénekes.
Tizenöt éve hunyt el, hetvenegy éves korában. Két éven át egy padban ültem vele az Állami Gyakorló Kereskedelmi Középiskolában. Jóbarátok voltunk, közösen tanultunk, együtt jártunk kirándulni, moziba, sőt, a budapesti Haris-közben működő Petris Brúnó híres tánciskolájába is. Amikor osztályfőnökünk megkérdezte, ki milyen foglalkozást, hivatást képzel magának, záporoztak a válaszok. Ügyvéd, szobrász, újságíró és hasonlók. Ő kivágta: operaénekes.
Karizs Béláról van szó. A Magyar Állami Operaház magánénekeséről. Kiváló hangadottságai révén nemcsak hőstenor, hanem más hangfekvésben is énekelt. Érdemes Művész, Liszt Ferenc díjas. Vendégszerepelt számos európai országban. Lemezfelvételek gyakori közreműködője. Sokoldalú művész. A Kecskeméti Katona József Színházban prózai szerepeket játszott. A Szerelem első vérig c. magyar filmben is láthattuk.
Természetesen elsősorban operaénekes volt. A YouTube-on számos szerepében megtaláljuk. Canio (Leoncavallo: Bajazzók), Radames (Verdi: Aida), Turiddu (Mascagni: Parasztbecsület), Otello (Verdi: Otello), Pinkerton (Puccuni: Pillangókisasszony), lehetne folytatni a felsorolást.
1949-ben érettségizett, felvételije a Színművészeti Főiskolára ne sikerült. Ez egyáltalán nem törte meg, segédszínész lett Kecskeméten, közben Rózsahegyi Kálmán patinás színiiskolájába járt. 1957-ben szerződtette a Budapesti Operettszínház. Ekkor találkoztam vele néhányszor. Közös barátunk volt Ladányi Árpád, a színház táncos-koreográfusa.
1980-ban munkahelyemen ünnepséget tartottak, ilyenkor az volt a gyakorlat, hogy néhány neves színész, énekes is fellépett. A meghívott énekes előző nap megbetegedett, már nem találtak „szabad" művészt. Felhívtam Bélát, megkértem, jöjjön el. És felcsendült a szép tenorhang: Hazám, hazám, te mindenem…" Óriási sikere volt.
Köztudott, hogy a kritikusok nem kényeztetik a színészeket, énekeseket. Béla ebben is kivétel volt. Abody Béla írta róla 1981-ben az Új Tükör hasábjain: Vezető hőstenorunk, Karizs Béla játszi könnyedséggel harsogta A trubadúrból a C-dúr strettát. Szilaj, erőteljes volt; ahogy mindig, minden helyzetben. Sajátos stílusa senkivel sem osztozik; változatlanul őrzi a századforduló körüli olasz stílust. S ez hatásosabb a maga muzeális eszközeivel, mint sokak érdektelen naturalizmusa, s a hangok riasztó elvékonyodása. Produkciója a nagy Laczó István stílusát és matériáját idézte.
Szép életútja, sikeres művészi pályafutása volt a segédszínésztől a Magyar Állami Operaház örökös tagjáig. Katalin lánya és két unokája joggal lehet büszke rá.
Láng Róbert