90 éves a Magyar Rádió
17 perc olvasás
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Fóruma (NJSzT ITF) és az Óbudai Egyetem (OE) info-kommunikációval foglalkozó, Nagy hazai műhelyek című rendezvénysorozata keretében a Magyar Rádió 90 éves műszaki fejlődéstörténetét idézték fel, az elmúlt évtizedek meghatározó személyiségeinek előadásában, 2016. január 14-én, az egyetem Bécsi úti kampuszán.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Informatika Történeti Fóruma (NJSzT ITF) és az Óbudai Egyetem (OE) info-kommunikációval foglalkozó, Nagy hazai műhelyek című rendezvénysorozata keretében a Magyar Rádió 90 éves műszaki fejlődéstörténetét idézték fel, az elmúlt évtizedek meghatározó személyiségeinek előadásában, 2016. január 14-én, az egyetem Bécsi úti kampuszán.
Tick József, az Óbudai Egyetem Innovációs főigazgatója köszöntőjében utalt rá, hazánkban a műsorszórás története,de a hazai információs társadalom 90 éves története is, a hazai rádióadás elindulásával, a rádióadó első bekapcsolásával kezdődött. Az egykori munkatársak a kor színvonalán műszaki csúcsteljesítményt értek el fejlesztéseik, műszaki megoldásaik révén. Olyan változások indultak el ezzel, melyek hatását ma látjuk. Az ország távoli részeiben is nagy változást hozott, amikor este a hallgatók felvették a fülhallgatót és meghallgatták a híreket pl. Bécsből, vagy egy színházi közvetítést,illetve az olimpia eseményeiről szóló tudósítást. Kinyílt a világ és közelebb került az emberekhez, ez a folyamat indult el a rádiózással.
Kutor László, az iTF elnöke szerint, a mai univerzális eszközök világából visszatekintve, elmondható, a számítástechnika gyökereit a rádió jelentette. A rádiózás a kezdetektől a minőségre törekedett, technikailag tökéletes hangra és műsor-tartalomra. A magyar rádiógyártás első darabjai közé tartozik pl. az 1925-ben gyártott detektoros készülék. (Az egyetemen kiállított darab.)
Hajdu István, a Magyar Rádió korábbi elnöke, 40 évnyi intézményi múlttal szólt a 90 éves műhelyről.A Rádió műszaki fejlődését tekintve, a mechatronika már a legelső időkben megjelent az intézmény életében. A mechanikát és az elektronikát folyamatosan kombinálni kellett, ez a kor technikájában újdonságként hatott.
Modul rendszerben kellett gondolkodni; egymással helyettesíthető, a kezelők munkáját megkönnyítő, nagyjából egyforma elemeket kellett használni. (Ez az elv a gyári berendezések szerkesztésében elég későn jelentkezett.) Az igényes hangzásvilág már a Telefon Hírmondónál jelen volt, ez a Rádió műszaki fejlődésével egészen a kvadrofonikus kísérletekig nyúlt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Telefonh%C3%ADrmond%C3%B3
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kvadrofon_hangz%C3%A1s
A félvezetők korai alkalmazását elsősorban a mobil igények tették lehetővé.Interaktivitásra már a rádió korai éveitől szükség volt, fontos volt a helyszíni részvétel, a hallgatóval való kapcsolatba kerülés,ennek csúcsa ma az internetes rádiózás.
A mai informatikával való kapcsolatot jelenti a programozhatóság; elsősorban a programlebonyolító eszközöknél, az adások összeállításánál lehetett jól használni ezeket a berendezéseket. A digitális jelfeldolgozás is korán megjelent, ma már minden riporter ezzel dolgozik, s nem hangot kezelünk, hanem adatot.
A Rádió jogi-, és szakmai-műszaki elődje, a Telefon Hírmondó 13 évvel előzte meg a Rádió indulását. Kitűnő műszaki megoldás volt, amelyet jó időben, jókor szabadalmaztatott Puskás Tivadar. Hosszú évtizedekig üzlet maradt. Szellemes transzformátoros hálózattal lehetett továbbítani a hangot, egyszerű, tartós végponti megoldások voltak, jól kialakított csatlakozókkal és fejhallgatókkal. Megjelent a mai „csatolt szolgáltatás" előképe, a pontosidő-szolgáltatás.
Szerepelt egy riadó-jeladási lehetőség is, egy-egy körzet, vagy egész város riasztására, egy különleges hanggal. Menedzsere és műszaki igazgatója volt a cégnek, akik az üzem folyamatos tökéletesítésén, kiterjesztésén dolgoztak.
1925. december 2-án elindult a Rádió, a Telefon Hírmondóval és a Magyar Távirati Irodával közös Részvénytársaságban. 1925. és 1949. között a stúdió, ahol a műsor készült, a Postához tartozott. A Rádió egyik kiemelkedő vezetője volta későbbi Nobel-díjas Békésy György. https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9k%C3%A9sy_Gy%C3%B6rgy
A „csoda-doboz" a 40-es években a lakásokban, egyszerű embereknél is megjelent és dísz-helyet kapott. Sokan
kezdtek ekkor önként ismerkedni az elektronikával, az élet részévé váló Rádióba pedig elkötelezett szakemberek álltak.
A stúdió-technikában addig ismeretlen feladatokat kellett megoldani, pl. a zajos, nagy áramot felvevő mikrofonokat meg kellett újítani. A stúdióban dolgozó műszakiaknak kellett kitalálni az új megoldásokat, a későbbi időkben már az embargó, s a deviza szűkösség miatt is.
A félautomata programozható műsorlebonyolító eszköz (SAMU) kidolgozása is a Rádió műszaki munkatársait dicséri,a berendezés képes volt időre indítani, s pozícionálni a magnókat. A magnó-fejlesztés, és gyártás a Rádió sikerágazatává vált. 1949-ben állt üzembe az első, külföldről beszerzett stúdió-magnó de 1954-re a külföldi beszerzési lehetőségek megszűntek, ezért a Rádió műszaki gárdája nekiállt maga fejleszteni-építeni. Tíz lejátszó magnót állítottak össze a korábbi magnók megmaradt tartalék-alkatrészeiből.
1952-ben már teljesen saját (hazai) alkatrészekből építettek professzionális új magnót (SM52), amiből tíz darab készült el. A következő két évben már 60 darab állt rendelkezésre ebből a készülékből, de mobil magnetofonok is készültek. A Rádió az alapötleteket s a gyártást később átadta az iparnak, így a professzionális magnetofonok gyártásában a Mechlabor (Mechanikai Laboratórium) jeleskedett, teljeskörű rádiós együttműködéssel.
A közönség körében a rádiózás műszaki fénykora az 1970-80-as évek körülire tehető. Számos vevőkészülék került ekkor kereskedelmi forgalomba.
http://www.iranymagyarorszag.hu/radio-_es_televiziomuzeum/i302185
http://www.mtva.hu/en/radio-es-televiziotoerteneti-kiallitohely
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mechlabor
Heckenast Gábor, a Magyar Rádió nyugalmazott műszaki igazgatója (90),Quo vadis radio címmel tartotta előadását.Egy évben született a Rádióval, ahol 45 évet töltött el. Számos fontos szakmai pozícióban dolgozott, s 80 évesen vonult nyugdíjba. Mérnöki pályafutását 1948-ban Lakihegyen kezdte, a rádióadónál, majd egy év után a Rádió stúdióba került, ott működött 1992-ig. https://hu.wikipedia.org/wiki/Lakihegyi_ad%C3%B3torony
Hogyan jött létre, hogyan működött és hogyan szűnt meg a műhely a Rádión belül?
A Magyar Rádió 1925-ös létrehozásakor az intézmény műszaki tevékenységét a Magyar Királyi Postához rendelték, mivel a hírközléssel kapcsolatos minden tevékenység törvényileg a Postához tartozott. Létrejött a Magyar Rádió és Telefon Hírmondó Rt., amely a műsort készítette, ugyanakkor létrejött a Magyar Posta Rádió Stúdiója, amely postai alkalmazottakkal és postai berendezésekkel a műsor készítésről és adásba juttatásról gondoskodott.
A Bródy Sándor utcai stúdió komplexum mérete a '30-as években egyre gyarapodott, a Rádió műszaki berendezései a háború kitörésekor viszonylag újak voltak. Ebben az időben a Rádió nem készített saját műszaki berendezéseket, mivel a beszerzés könnyen megoldható volt, a kiszolgáló szakma ez időben számos világcéggel képviseltette magát hazánkban.
A Rádió számára hatalmas háttérként rendelkezésre állt a Posta, a maga kiterjedt műszaki lehetőségeivel, műhelyekkel, javítóműhelyekkel. A Postán belül külön intézmények foglalkoztak a műszaki kérdésekkel, így nem is volt nagy szükséga Rádióban mérnökökre. A személyi utánpótlást is a Posta biztosította Tanonc Iskolája révén, amely a mai Puskás Tivadar Távközlési Technikum elődje volt. Olyan kiváló technikusokat bocsátott ki, akiktől a '40-es évek végén maguk a mérnökök tanulták a stúdió-technikát, mivel ezt a Műegyetemen nem oktatták.
http://www.puskas.hu/informaciok/tortenet.htm
A háború után helyre kellett állítani az elszenvedett károkat a Rádióban, ezzel egyúttal új szervezési rendet is bevezettek. Az addigi, az un. centrális rendszernek megfelelően, a stúdiókban nem volt keverőasztal, vagy rögzítő berendezés, mikrofonból is csak egy. A mikrofon jele mikrofon-szinten felkerült az un. Erősítőbe, ahol négy darab Telefunken gyártmányú főerősítő fogadta a műsorstúdiók mikrofon-jelét, az egyes stúdiók közötti váltás egy jack-dugós táblán kézzel történő kapcsolással zajlott. http://www.telefunken.com/company/?anchor=history
A műsor kizárólag élő adásból állt, ill. hanglemez lejátszásra volt még lehetőség. Volt ugyan viasz-vágós, ill. később zselatin lemezes hangrögzítés is, de ez az eljárás nagyon bonyolult, drága és nehézkes volt. A háború utáni időkben szabaddá váltak német szabadalmak, s megjelentek az első magnetofonok.
Megváltozott a Rádió intézményi felépítése, a stúdiók mellett lévő helységekbe keverőasztal került, s később a magnó is.A továbbiakban a stúdiók egymástól időben és helyben elválasztva, a műsor-lebonyolítás időbeli struktúrájától függetlenedve Működtek. Ennek megfelelően, azonnal igény jelentkezett nagyszámú magnetofonra és keverőasztalra.
Érkeztek import magnók az EMI cégtől, a Philipstől, a Solanától és vegyesen más gyártóktól is. 1952-re ezek a források „bedugultak", ekkor vágtak ismét bele a Rádió fiatal mérnökei magnók, keverőasztalok, keverőerősítők készítésébe, ezek a berendezések kerültek az újjáépített helyi és a „tartalék" műsorszórásra kijelölt vidéki stúdiókba is.
1956. elejétől kezdődtek tárgyalások a BEAG gyárral és a Mechlaborral, akik átvették a gyártást, s 1958-al a Rádió saját berendezés-gyártása megszűnt.
Magyarországnak a háború után jóvátételt kellett fizetnie, többek között Jugoszláviának is, így került két darab keverőasztal a jóvátételi termékek sorába. A gyártó a hazai Standard gyár volt, a későbbi BHG elődje. A gyár addig kizárólag telefonközpontokkal és rádióadókkal foglalkozott, munkatársai építették újjá a 130 kW-os lakihegyi adót. 1948-49-ben ehhez még rendelkezésre állt nyugati alkatrész-import.
http://www.radiomuseum.hu/index_standard.html
A hidegháborús körülmények között ezek a kapcsolatok megszűntek, az ország keményvaluta állománya korlátok közé szorult. Sztálin 1953-as halála után változott a politikai helyzet, kiadták az utasítást az állami vállalatoknak a polgári célú termékek hiányának enyhítésére, polgári célú használati tárgyak gyártására. Az egykori Weiss Manfréd, új nevén Rákosi Mátyás Művek, paradicsom paszírozót gyártott, a Pénzverde villanyvasutat, a Mechlabor pedig, amely addig kizárólag katonai igényeket elégített ki, 1955-re kifejlesztett egy hordozhatónak szánt magnót. Így került 1956 után képbe a Mechlabor, mint rádiós igényű magnók gyártója.
Hasonló módon jött létre a rádiós igények kielégítésére a BEAG-al való magnógyártási együttműködés is. A cég korábban Audio Hang- és Pirotechnikai gyár néven már állított elő hangtechnikai berendezéseket.A Rádió saját műhelyei megmaradtak, de a továbbiakban az iparral való szoros együttműködésben próbálták az ipart szakmailag irányítani.
A BEAG tucatjával szállított keverőasztalokat a Szovjetunióba, a Mechlabor pedig ezres nagyságrendben magnókat. A tömegtermelés gondolatvilága („Közép-Ázsiába ez jó lesz…") időnként konfrontálódott a Rádió szakemberei által megfogalmazott műszaki minőségi elvárásokkal.
A Rádió jól felkészült gárdájának elismertségét jelzi, hogy részt vett a kelet-európai országok műsorszóró szervezetei szövetségének, az OIRT-nek munkájában is. Az itt folyó szabványosítási tevékenység tette lehetővé a műsorcserét az egyes országok rádiói, (ill. televíziós szervezetei) között. A felmerülő komoly műszaki problémák megoldásán tanulmányi csoportok dolgoztak, ezekben mindig voltak magyarok. Ez jó iskola volt a magyar mérnökök számára, hogyan kell részt venni egy nemzetközi konferencián, előadást tartani, vitában részt venni. Külföldi utazásokra, tapasztalatok szerzésére adott módot, amit az előadó (H.G.) vezetői szintről a fiatal munkatársak számára maga is állandóan erősen támogatott.
https://hu.wikipedia.org/wiki/OIRT
Az OIRT szervezetének az EBU-ba való beolvadása után a Magyar Rádió (és a Magyar Televízió) munkatársai részt vettek az EBU keretein belül folyó, valamint a CCIR, és az IEC munkájában, általában a nemzetközi szabványosítási munkákban is. Előadásokkal szerepeltek az AES szimpóziumain. Ez a szellemi háttér meggyengült, s tulajdonképpen ma hazánkat senki sem képviseli ezeken a fórumokon.
https://en.wikipedia.org/wiki/ITU-R
https://hu.wikipedia.org/wiki/Eur%C3%B3pai_M%C5%B1sorsug%C3%A1rz%C3%B3k_Uni%C3%B3ja
Idővel megkezdődött a magnó-korszak hanyatlása, a '80-as évek végére már látszott, hogy a jövő stúdiójában a magnó egyeduralma megszűnik, megjelent a CD, és a számítógép alapú berendezések. A szalagok helyét a fájlok kezdték felváltani.
A rendszerváltás után a Rádiót körülvevő környezet, a körülmények a Rádió indulásának körülményeire hasonlítottak.Ismét megjelentek Magyarországon a külföldi szakvállalatok képviselői, termékajánlataikkal. Ugyanakkor utód nélkül szüntek meg magyar vállalatok, így a Mechlabor és a BEAG is. Nem maradt hazai ellátó, de erre az időre a Rádió belső berendezés-építő lehetőségei is megszűntek. A technikai fejlődés olyan ütemű volt, hogy ezek felélesztését már nem lehetett elképzelni, így a saját berendezés-építés, a Magyar Rádió műhelye megszűnt.
Az itteni műhelyszellemből sikerült kimenteni bizonyos részleteket az oktatási folyamatba. Újházy László, Kishonti István tevékenységében ez a szellem tovább él. Ilyennek mondható Arató Éva akusztikus vállalkozása is, valamint a Rádió kebelén belül a Fényes Péter által vezetett hangrestauráló műhely. A Magyar Televíziónál eltöltött vezetői tíz év után kijelenthető, a folyamatok a tv-nél is hasonlóak voltak.
http://www.philsbook.com/philips.html
https://hu.wikipedia.org/wiki/Mechlabor
http://mechlabor.infostream.hu
A Rádió fejlődési lehetőségei
Minden új szolgáltatás beindulása együtt járt a felhasználni kívánt frekvenciasáv bővülésével. Egyre magasabb frekvenciák felé mentünk, a '20-as évektől a század végére a kilohertzek tartományából eljutottunk a gigahertzek tartományába.
A rádiózásra felhasznált vivőfrekvenciák határainak további emelése már nem lehetséges, az efölötti, infravörös tartomány rádiózásra már nem használható. Olyan új technikák, technológiák jöhetnek csak számításba, amelyek frekvencia-takarékosak. A DAB és a DRM ilyen technológia. A televízió területén lezajlott digitális átállásnak csak egyik oka volt az elérhető jobb képminőség, ez a mindennapok nézőjét („Mari nénit") kevéssé érdekelte. Az viszont érdekelte a nemzetközi frekvencia-gazdálkodási szerveket, hogy a digitális földfelszíni tv adásra való áttéréssel, kisebb frekvencia-sávot fogunk felhasználni műsorszórásra, mint addig. A frekvenciák ugyanis, a műsorszórásnál sokkal jövedelmezőbb felhasználási lehetőségeket nyújtanak. Gondoljunk pl. a mobiltelefonra! Sokkal több bevételt hoznak. A digitális tévés átállás után néhány hónappal már ki is osztották a felszabaduló frekvenciákat – adatátviteli célokra…
A rádiónál egy ilyen kényszer-áttérés megvalósíthatósága kétséges. Ezen túlmenően, lehetséges, hogy a fejlődés már a DAB-ot is meghaladta. Angliában pl., még mindig nem érte el a DAB-vevőkkel való ellátottság a 40%-ot. A kormányzat álláspontja; az 50% elérése előtt szóba sem jöhet az FM adók leállítása. Ugyanott, az utóbbi években felére csökkent a rádiókészülékek eladása, az emberek többsége az internet-rádiót használja, kiváló minőségben.Leállították a rövidhullámú műsor-sugárzást, mert ki is hallgatná az interferenciával, sípolással terhelt adást, amikor az interneten közvetlenül, jó minőségben elérheti ugyanazt a műsort? Lassan kezd kiürülni a rövidhullámú sáv.A középhullámú sáv is ürülőben van, az osztrákok már 20 évvel ezelőtt leállították a bécsi középhullámú adókat, nálunk is Lakihegy kétszer 100 kW-on adatforgalmat bonyolít. Nem műszaki műemlék ez a működő antenna, nagyon fontos szerepe van.
A frekvencia nagyon keresett dolog, a világon nagy a frekvencia éhség. Minden új felhasználáshoz új frekvenciára van szükség (mobiltelefon, DECT, gépkocsi központi zár, stb.), nemzetközi kiosztásban. A rádiótechnika eddigi fejlődésében egy-egy igazán nagy előrelépést általában nem valami új szakmai felfedezés, hanem a technológiai fejlődés hozta. Az első nagy előrelépés az elektroncsövek megjelenése volt, bár eredetileg semmi közük nem volt a rádiótechnikához. Sok-sok rádiógyár állt rá a csöves rádiókészülékek gyártására.
A második nagy (technológiai) lépés a félvezető megjelenése volt, ez sem rádiótechnikai találmány. Nagy jelentősége, hogy mindaz ami addig nagy, terjedelmes, nagy fogyasztású, óriási méretű volt, az méretében és súlyában lecsökkent, s fogyasztása is alacsonyabb lett. Elkezdődött a folyamat, amikor a készülék nem egy-egy lakáshoz, hanem személyhez lett köthető.A rádió, a tévé és minden egyéb egy-egy személyhez kezdett kötődni. Minden mobil szolgáltatás integrálódik a mobiltelefonba. További fejlődés a nanotechnika felé lenne lehetséges, de a zsugorításnak az emberi test adottságai (pl. a kéz mérete) határt szabnak, a kezelőszerveket ehhez kell igazítani.
Másrészt, a rádió és a tévé készülékek méretei egyre nagyobbak lesznek, integrálódnak az internetbe, számítógépbe, stb. Ugrásszerű fejlődésre ezen a téren azonban nem lehet számítani.
A lassan kiürülő középhullámú és rövidhullámú sávok felé elkezdődik egy visszafelé irányuló vándorlás, a DRM nevű rádió-rendszer a DAB előnyös tulajdonságait a közép-, és rövidhullámú tartomány számára is elérhetővé teszi, bár nem CD, csak FM minőségben. Ily módon ezen rádióhullámok nagyon kedvező terjedési tulajdonságai megmaradnak. Egyetlen középhullámú adóval, különösen digitális üzemben, egy egész országot be lehet sugározni, egyetlen rövidhullámúval pedig egy egész kontinenst.
A rádiózás tehát a frekvencia-takarékos megoldások, és a kiürülő frekvenciasávok igénybevétele felé halad.
https://en.wikipedia.org/wiki/Digital_audio_broadcasting
A továbbiakban Újházy László és Arató Éva a stúdióban történő zenei felvételekről, hangzásról szólt, Horváth László Ferenc és Kishonti István a rádiós műszaki utánpótlás képzésével, Fényes Péter a hanghordozók restaurálásának legújabb módszereivel és etikai problémáival foglalkozott. Sütő László és Timári Sándor a digitális rádiózás irányzatait, a rádiózás és digitális adatkezelés összefonódását taglalta. Máthé Sándor a hazai vevőkészülék-gyártás történetével, Nagy Vilmos pedig a magyar magnetofon gyártással foglalkozott.
Az előadások résztvevői egyedülálló szakmai kiállítást tekinthettek meg az egyetem előcsarnokában. Az elhangzott előadások videó-anyaga megtekinthető lesz az iTF honlapján (http://itf.njszt.hu ) az Események menüpont alatt.
Harmat Lajos
