Lázár Eszter Aranytollas Újságíró a ”Simándy Ünnepségen”
Kissé megilletődve néztem találkozásunk elébe, hiszen évtizedekig ismertem hangját, a Magyar Rádióból, kedveltem a zene világát művészi szinten elénk tároló műsorait, de az élet szeszélye folytán, személyes találkozásra, csak most a Simándy születésének 100. éves ünnepsége alkalmával került sor a MÚOSZ Székházban.
Kissé megilletődve néztem találkozásunk elébe, hiszen évtizedekig ismertem hangját, a Magyar Rádióból, kedveltem a zene világát művészi szinten elénk tároló műsorait, de az élet szeszélye folytán, személyes találkozásra, csak most a Simándy születésének 100. éves ünnepsége alkalmával került sor a MÚOSZ Székházban.
Megkönnyebbülve tapasztaltam, már az első percekben, hogy ez a legendás, nagy hírnevet szerzett, zenei főszerkesztője a Magyar Rádiónak, jelenleg a Fészek Művészklub művészeti programszerkesztője, nagyon nyitott, emberközeli.
2015-ben, hosszú szerkesztői, újságírói, írói munkássága elismeréséül, megkapta a megtisztelő Aranytollas Újságíró kitüntetést.
Hosszú út vezetett eddig az elismerésig. Már otthonról a zenei pálya felé indult, mint zongora és cselló tanuló, a Szegedi Tanárképző Főiskolán, majd Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. Kitűnően végezte a magyar nyelv és irodalom, ének zene -valamint karvezetés szakot. Magas szinten sokoldalú felkészülés volt az alapja a rendkívüli zenei műsorainak. Tökéletes irodalmi nyelvezettel kísérve 48 évig volt a Magyar Rádió zenei szerkesztője, főszerkesztője, hosszú évek alatt sok ezer zenei műsort írt, szerkesztett, levezetett és bemondott.
Nagysikerű műsorai: "Hangversenyciklus századunk zenéjéből", "Muzsikus vendégség a Fészek Művészklubban" vagy a Liszt irodalmi -zenei sorozat, aminek anyagát Németországban, Ausztriában kutatta fel és elsőnek mutatta be Magyarországon, a Fészek Művészklubban, mind ékes bizonyítékai rendkívüli zenei és irodalmi felkészültségének, ugyanakkor mély elkötelezettségének a zenei oktatás területén. Előszeretettel szerkeszt olyan zenei műsorokat, amelyekben népszerűsíti a mai, kortárs magyar zenét.
Rendszeresen írt a Magyar Ifjúság, Képújság, Muzsika, lapokban,"A Muzsika Hullámhosszán" könyv társszerzője Czigány Györggyel
Számos kitüntetést kapott az Erkel Ferenc díjtól a Miniszteri elismerésen keresztül a Magyar Rádió Nívó díjáig.
Nemzetközi Rádióműsor-versenyeken is nyert díjakat Barcelonától, Innsbruckon keresztül Kantonig (Kína).
A Simándy "Centenárium" alkalmával megkérdeztük, hogy készített-e interjút Simándyval, a legendás "Hazám Tenorjával"?
-Egy alkalommal, Simándy megkeresett Schumann " A költő szerelme" című művével, akkor készítettem egy műsort vele. Nagy énekes, óriási tenor volt, a szakmában nagy tiszteletnek örvendett itthon és külföldön egyaránt.
Milyen volt a kapcsolata a határon túli magyar zeneművészekkel?
-Személyesen ismertem több, határon túli magyarlakta területen alkotó zeneművészt, mint például Csíky Boldizsárt Marosvásárhelyen, vagy ugyancsak Erdélyben, Selmeczy György vagy Márkos Albert professzort.
Napjainkban mind több zenehallgató, teszi fel a kérdést, milyen irányban halad a kortárs zene?
-Hosszú pályafutásom alatt megértem néhány zenei korszakot. Az 1956-ig terjedő időszakra a divertimento volt a jellemző, a hatvanas évektől, külföldi beszivárgás hatása, külföldi kortárs zene, élénkítette a zenei életet (pl. Sztravinszkij kisebb műveinek előadásait magyar előadókkal, élőben közvetítette), a hetvenes években a "minimál zene" érvényesült, később a klasszicizáló, romantikus felé való orientálódás volt érvényben.
Ma viszont egy helyben topogás tapasztalható.
Zenei ismeretterjesztő műsorai nagy népszerűségre tettek szert, hiszen a zene erős személyiségfejlesztő és közösség építő ereje nagy hatással van a hallgatóságra. A "Századunk zenéje " például 35 évig ment. Lázár Eszter tudatában van a zene szellemi hatásának is, hiszen a zene pozitívan hat a lelkekre.
-Igen, meggyőződésem, hogy a zene jobbá teszi az embereket, lelki oázist teremtve rohanó, világunkban. Ezért az ifjúság zenei oktatását elsőrendű feladatomnak tekintem.
Köszönjük a beszélgetést.
Szöveg: Moritz László