Giorgione

A három filozófus Szeretem a képzőművészeteket, ezen a téren mindenevő vagyok Van Eyck-től Chagall

A három filozófus Szeretem a képzőművészeteket, ezen a téren mindenevő vagyok Van Eyck-től Chagall-ig. Húgom azt mondja, nem ért hozzá. Nem kell ehhez érteni hugicám. Emlékszel, amikor a Drezdai Képtárban megálltunk az Alvó Vénusz előtt. Azt mondtad, gyönyörű. Hát ez a lényeg, ha a festmény, a szobor látványát élvezed, és érzed, hogy ezek fantasztikus dolgok, amelyek megszépítik az életünket, akkor értesz hozzá. Majdnem mindegy ki alkotta, mikor, miért, mit ábrázol, mihez kapcsolódik. Persze nem baj, ha tudod, de nem ez a lényeg. Hanem a gyönyörködés.

   Szeretem a képzőművészeteket. Különösen azokat az alkotásokat, amelyeknek többféle magyarázata, szimbolikája van, esetleg koronként változó. Ilyen például A három filozófus.

   Giorgione, reneszánsz festőművész (1477-1510)  remekműve, az 1,24 x1,45 méteres festmény a bécsi Kunsthistorisches Museum egyik kincse. Művészettörténészek a világ egyetlen festményén sem vitatkoztak annyit, mint ezen a csodás képen. Egy barlang előterében három alakot ábrázol, egy fiatalt, egy középkorút és egy időset. Mindhárman más-más irányba néznek.

   Sokáig tartotta magát az a feltételezés, hogy három tudóst, Püthagorasz matematikust (tétele nyitott utat a felsőbb matematika felé), Arkhimédész fizikust (a felhajtóerő felfedezőjét) és Ptolemaiosz csillagászt (a földrajztudomány megalapítóját) ábrázolja.

   Később megtalálták Giorgione több vázlatát a Napkeleti Bölcsekről. Olyan testtartásban, mint a három filozófus. Ehhez kombinálták Máté evangéliumából a következő részletet. „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt." Tehát Gáspár, Menyhért és Boldizsár látható a képen. Erre utal a borostyánfa és fügefa is.

   Szó sincs róla, vélték más tudósok, a kép az ember három életkorát jelképezi, a húszévest, negyvenévest és hatvanévest. A fiatalnál valamilyen mérőeszköz van, A középkorú elmélyülten gondolkodik, az idős asztrológiai témájú feljegyzést tart a kezében. Az is lehet, hogy az ókort, középkort és az újkort szimbolizálják.

   Egy történész bizonyítottnak véli, hogy az ifjú Marcus Aurelius, a későbbi hódító császár. Aurelius apja a középkorú, római magisztrátus. A szakállas pedig Hadrianus, Róma prefektusa.

   Mások állítják, hogy Vergilius egyik költeményéről, vagyis római kori mitológiáról van szó. A turbános Evander, árkádiai király, mutatja a szakállas Aeneisnek a helyet, ahova a Kapitóliumot akarja építeni.

   Hogy mi az én véleményem? A XVI. században egy ifjú festőzseni, Giorgione da Castelfranco huszonkilenc évesen szabadon engedte szárnyalni fantáziáját.

Láng Róbert