Távmunka – jelenség és gyakorlat
15 perc olvasás
A távmunka intézményének széleskörű bevezetése gyors és hatékony megoldást jelenthet az országon belüli munkaerő-vándorlásra, a nők foglakoztatási arányának növelésére és a megváltozott munkaképességű emberek munkához való juttatására.
A távmunka intézményének széleskörű bevezetése gyors és hatékony megoldást jelenthet az országon belüli munkaerő-vándorlásra, a nők foglakoztatási arányának növelésére és a megváltozott munkaképességű emberek munkához való juttatására.
A Profession.hu munkatársai, szakmai partnereik segítségével, feltérképezték a távmunka intézményének hazai és külföldi állapotát, s megvizsgálva a bevezetés folyamatait, sorra vették az ahhoz szükséges technikai, jogi és egyéb feltételeket.
A vonatkozó Meetup sorozat első sajtó-nyilvános rendezvénye 2016. május 5-én zajlott a Profession.hu budapesti, az „Év Irodája" címmel kitüntetett székhelyén, ahol bemutatták a Távmunka Mozgalmat, és a hazai helyzetről készült legújabb kutatások eredményeit, példákkal, tanácsokkal segítve az ismerkedést ezzel a különleges foglakoztatási formával.
Martis István, a Profession ügyvezető igazgatója ismertette a MeetUp sorozatot; a felvezető első rész a távmunka hazai helyzetével, a kutatásokkal foglalkozik, ezt követi majd a támogató technológiákkal, utána pedig a jogszabályi keretekkel foglalkozó esemény.
A tíz éve működő Profession.hu piacvezető állás-portálként jó rálátással bír a munkaerő-piacon zajló történésekre.
Évente mintegy 10 ezer cég hirdet náluk állást, 2-300 ezer állás kerül így be a rendszerbe, s több millió jelentkezés fut rajtuk keresztül, sok ezer ember talál ily módon állást.
A munkaerő piac jelenlegi helyzete elég nehéz, korábbi években arról szóltak a hangok, hogy nagyon nehéz informatikust, vagy mérnököt találni, mára ez úgy módosult, hogy nagyon nehéz bárkit találni, pincért, kőművest, gépkocsivezetőt, recepcióst, stb. Az ország lakossága nem változott, a munkaerőpiacon lévő aktív személyek száma kb. 4 millió, az elérhető állások száma a piacon két év alatt kb. másfélszeresére nőtt és közben néhány százezer ember a nyugat-európai nagyvárosokban talált munkát. Jelentősen csökkent a munkaerő piacon elérhető személyek száma, ráadásul a minden tekintetben jobbak mentek ki. Ugyanakkor óriási mértékben megnőtt a kereslet, rengeteg állás van. A korábbi helyzet, amikor rengeteg ember pályázott kevés állásra, megfordult és
a sok állásra rendkívül nehéz embert találni, „lepkehálóval kell a jelöltek után futni". Tehát a munkaerőpiac szerkezeti gondokkal küzd, amelyre többfajta megoldás lehetséges. Képezhetünk több embert, akik megfelelnek a piac igényeinek, ez elkezdődött. A másik lehetőség a távmunka.
A Profession komolyan hisz a távmunkában, mert úgy látja, vannak a munkaerő piacon mobilizálható tartalékok, s ha kicsit változtatunk a mostani működés keretein, akkor sikerül a munkában elhelyezkedők számát növelni.
2016-ban nagyon sok munka elvégezhető bárhonnan, különösen az irodai tevékenységek körében, a rendszerek és eszközök az otthoni munkavégzést részben, vagy egészben bárki számára elérhetővé teszik.
Egészen biztos, hogy ez a jövő. A fejlett piacokon egyre több a szabadúszó, a projekt alapú működés, a távmunkán alapuló munkavégzés. A 8-4-ig való bejáró munkát el lehet és el is kell engedni, emögött komoly gazdasági megfontolások állnak. Amennyiben több kismama, vagy több fogyatékkal élő ember tud elhelyezkedni, vagy a közlekedésben kisebb dugók támadnak, már megérte.
A távmunka fogalma; valaki rövidebb-hosszabb ideig, rendszeresen vagy tartósan, a cég központi telephelyétől távol, teljes értékű munkát tud végezni. Ezen belül megkülönböztethetünk otthoni távmunkát, mobil távmunkát (pl. a Profession országos képviseleti hálózatában dolgozó 12 fő), ill. az un. távmunka-házban való munkavégzést olyan közösségi helyeken, amelyek kifejezetten erre a célra jönnek létre.
Vannak alkalmi távmunka végzők, vagy vannak cégek, ahol havonta egy-három napot, másoknál heti egy-két napot lehet rendszeresen távmunkában dolgozni. Ennek lehet előre megszabott kerete, vagy lehetséges, hogy valaki folyamatosan úgy dolgozik ebben a formában, hogy személyesen soha nem is találkozik (esetleg külföldi) főnökével, vagy munkatársaival.
A távmunka vonatkozásában is nagyon más a kínálat és a kereslet (skills-gap), amely kérdésnek sok vonatkozása létezik, pl. nem ott vannak az állások, ahol a munkaerő(felesleg), a munkavállalók nem az igényelt képzettségűek, nem eléggé motiváltak a mobilitásban, stb.
Jelenleg a munkanélküliség viszonylag alacsony Magyarországon, de ennek ellenére sok a betöltetlen állás.
A 20-60 év közötti korcsoport esetében 76,9 – 62,8 %-os a foglalkoztatás, ajánlatos ennek növelése, már csak az eltartottak viszonylatában is. A gyed-en lévők részfoglalkoztatása és a szülés után munkához visszatértek aránya is nagyon kedvezőtlen. Amíg Hollandiában a kismamák 75%-a tud dolgozni (szigorú szabályzás mellett), addig Magyarországon ez a szám 8,7%. Elenyésző a számukra meghirdetett állások mennyisége.
A megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában is nagyon alacsony (18%) szinten állunk, szemben az Unió 45%-os átlagával. Nagyon sok értékes emberre számíthatna közülük a munkaerő-piac, csak meg kéne adni a megfelelő kereteket.
A Profession elmúlt évi és idei kutatása szerint a cégek és a munkavállalók távmunkához való hozzáállása nem változott. A megkérdezett munkavállalók; a távmunka előnyeként említették, hogy napi időbeosztásukról maguk dönthetnek, különös tekintettel a kisgyermekes anyákra, a döntés az adott cégvezetés kezében van, az ellátott munkakörtől függ, hogy kinek kell bejárnia és kinek érdemes vállalkoznia a távmunkára. A „sales" munkakör pl. jól ellátható ily módon. Amennyiben ügyfelekkel dolgozik valaki, akkor a háttérmunkát jól el lehet végezni otthonról, vagy akár közlekedés közben is. A kutatómunka és a háttér feltárása, az eset-megoldás kivitelezhető ilyen távmunkában, bár a köz-szférában ma kötelezően elő van írva a munkaidő. A vevőszolgálatosnak bent kell lennie, egyes cégeknél más munkakörökre nincs megkötés, csak a munka legyen elvégezve.
Egyes vállalatoknál időről időre szükség van a munka személyes átbeszélésére, bár azonnali üzenetküldéssel a neten sok minden intézhető.
2.400 megkérdezett szerepelt a Profession felmérésében, 10-ből 8 szívesen dolgozna távmunkában, de közülük csak egy dolgozott így, az is többnyire a céges vezetői körbe tartozott, így saját felelősségi körben dönthetett a lehetőség kihasználásáról.
A távmunka a munkavállalók szerint nem lehetséges, ha nincs meg a bizalom, ha a vállalati kultúra nem támogatja, de befolyásolják adatbiztonsági, hozzáférési kérdések is. A több munkatapasztalattal rendelkezők jobban támogatták a távmunka intézményét.
Azon cégeknél terjedhet a távmunka leginkább, ahol nincs olyan eszközigény, infrastruktúra, amelyhez elengedhetetlen a hozzáférés, ill. minden, ami számítógépes dolog, s olyan szellemi munkákban, amelyek nem igénylik a rendszeres csapat-összejöveteleket, egyeztetéseket. Ezekbe a kategóriákba számtalan állás behozható.
Mit mondanak a munkaviszony két oldalán, miért lenne jó ez az egész távmunka dolog?
Más ritmusban lehetne dolgozni, mindenki a saját személyére szabottan tenné dolgait, kevesebb közlekedésre lenne szükség, a kapcsolódó stressz csökkenthető, a munka és a magánélet egyensúlya kedvezőbben alakulhat, pl. a kisgyerekes anyáknál. Növeli az önállóságot, ha nincs kitől kérdezni, akkor önállóan kell megoldani a dolgokat.
Mi a gond a távmunkával a munkavállalók szerint?
Kevés az ilyen pozíció. Félnek, hogy kevesebb munkahelyi információ jut el hozzájuk távmunka esetén, elszigeteltebben működnének. (A kávézó és dohányzó nagyon komoly információs forrás…) Nincs meg a lehetőség, hogy azonnal fordulhassak egy kollégához. Fennáll a veszély, hogy a munka és az otthon összemosódik, nincs meg a kikapcsolás. Ennek menedzselése egyén-függő. A szakmai kapcsolatok alakulása, fejlődése kérdéses, s a munkajogi helyzet sem egyértelmű, nagyon komoly bizalmi faktort jelent, hogy az otthonról dolgozóknál a cég részéről tolerálni kell az illető tényleges elfoglaltságát, időbeosztását.
A távmunka strukturális követelménye a megfelelő internetes sávszélesség, a megfelelő munkaeszköz megfelelő mennyiségben való beszerzése, ill. tartalékeszközökről is gondoskodni kell.
Alapvetően, akik dolgoztak ebben a munkaszervezésben, azoknak pozitívak a tapasztalataik. Anyagilag a munkaadó és a munkavállaló is jobban jár a költségek mérséklődésével.
Komoly igény lehet távmunkára a vendéglátásban, az informatikában, a kereskedelemben és más helyeken is.
https://en.wikipedia.org/wiki/Structural_unemployment
https://en.wikipedia.org/wiki/Workforce_planning
Hamar Domonkos, időmenedzsment szakértő előadásában arról szólt, „hogyan ne essünk szét, ha otthon dolgozunk". Információ-özönben élünk, s ha nincs jól megfogalmazott megközelítésünk ezek kezeléséről, akkor könnyen elveszünk, s a hullámok átcsapnak a fejünk felett.
David Allen módszerét ajánlja, ennek alapja; elménk új dolgok kitalálására való, nem adatok tárolására, észben tartására.
Amikor fejünkben kavarognak a megoldandó feladatok, nem leszünk ideális állapotban azok kezelésére.
Az ideális a „víztükör-szerű" tudatállapot. Hatékonyságról szólva, hagyományos megközelítésben a gyorsaságra, a minimális energia-befektetéssel elérhető maximális eredményre gondolunk. Az Allen féle megközelítésben a hatékonyság egyfajta állapot; az, amikor megfelelően tudok reagálni bármire, amivel szembetalálom magam.
A víztükör-hasonlat szerint, a tóba dobott kő az adott helyzetnek megfelelő hullámokat kelt, sem nagyobbat, sem kisebbet. Ennek nyomán; minden dolog, ami arra késztet bennünket, hogy alul-, vagy túlreagáljunk valamit, az manipulálhat bennünket.
Azt keressük, hogy lehet valamit elvégezni a lehető legkevesebb energiával, erről szól David Allen „Getting Things Done" (GTD) c., 2001-ben megjelent módszertana. Ahhoz, hogy hatékonyak legyünk, nem időre van szükségünk, hanem térre (a fejünkben), hogy jól tudjunk gondolkodni, megfelelően reagálni, a munkát jól elvégezni.
Hogyan teremtünk teret? A GTD arról szól, hogyan rakunk ki dolgokat a fejünkből a legelegánsabban. A módszer drasztikusan eltér az idő-menedzsmenttől (ami tk. idő-stratégia, nem idő-menedzsment). A GTD azt mondja, ne te legyél fegyelmezettebb, hanem a rendszered, nem neked kell változni, hanem a rendszerednek. Nem keményen, hanem okosan kell dolgozni.
Életünk kezeléséhez öt lépés szükséges:
Rögzítsünk mindent, amire a figyelmünk igényt tart
Tisztázzuk, hogy ez mit jelent számunkra
Rendszerezzük
Reflektáljunk arra, amit leírtunk
Válasszuk ki, mivel foglalkozunk
Gyakorlati tanács:
Ha elkalandoztál, írj magadnak emlékeztető e-mailt
Gyűjtsd össze azokat a dolgokat, amik lekötik a figyelmedet
Elmesöprés, írjuk ki magunkból a tennivalókat
Tisztázzuk, melyik bejegyzés miről szól számunkra
Állítsuk össze a feladat-sorrendet
Bármi, ami szembejön velünk, és két perc alatt megoldható, azt csináljuk is meg
Azt, ami ennél tovább tart, halasszuk el
https://en.wikipedia.org/wiki/David_Allen_%28author%29
https://en.wikipedia.org/wiki/Getting_Things_Done
Vetési Zsófia, a Magyar Telekom HR terület távmunka projekt vezetője a megoldás céges bevezetéséről szólt.
A vállalat 2018-ban új székházba költözik, ahol 4.500-5.000 munkatárs fog dolgozni, s kb. 20%-nyi időt fog távmunkában tölteni. Mindenki oda ül majd le, ahol helyet talál, nem kap mindenki munkaállomást.
Ballai Brigitta, informatikai tanácsadó, a Digitális Nomádok csoport hazai alapítója arról szólt, mi is történik, ha nem irodában dolgozik az ember. Brigitta aktív tagja a magyarországi Hoffice szervezetnek.
Pályafutása egy munkavállaló távmunkássá válásának példája
Egyetem után 2004-ben kezdett el dolgozni Magyarországon, egy olajcégnél, 9-től 5-ig tartó munkaidőben.
A munkanap 70%-ban nem volt feladata, főnökei sem tudták feladattal kitölteni munkaidejét. Két év eltöltött idő után depressziós, életunt emberré vált. Úgy érezte, nincs igazán szükség rá, bár munkája során nemzetközi kapcsolatokat is ápolnia kellett. Az irodában hiába vette körül ezer fős embercsoport, egyedül volt, mert csoporttagjai, főnöke a Távol-keleten, ill. Amerikában voltak. A körülötte lévő emberekkel nem volt munkakapcsolata. A világ másik végén lévő munkatársaival interneten, konferencia-vonalon, azonnali üzenetküldőn kommunikált.
Két év után másik állást keresett, s talált Bécsben. Azonnal önálló nemzetközi feladatot kapott, hétfőtől csütörtökig járta a cég európai irodáit, teljesen ellenőrzés nélkül, csak az számított, hogy a munka el legyen végezve, az ügyfelek és a közreműködők meg legyenek elégedve. Önbizalom növelés és fejlődés volt ez a javából.
A folyamatos utazás során maga osztotta be idejét, heti egy napot távmunkában otthonról dolgozott, szorgalmát elismerték. Egy év alatt stresszes, boldogtalan munkavállalóból kitüntetett munkatárs lett.
Tanácsadói munkája továbbfejlesztése során eljutott az Egyesült Államokba, az ENSZ munkatársa lett. Projekt menedzserként egy hatalmas IT rendszer (75 ország) bevezetéséért volt felelős. 24 órában volt munkában, a különböző globális időzónákban elhelyezkedő országokhoz igazodóan.
A hatalmas bürokratikus szervezetben senki sem törődött azzal, ő hogyan oldja meg kiterjedt feladatait. Az ENSZ-nél is volt távmunka program, csökkenteni próbálták a New Yorkban is hatalmas irodai és közlekedési költségeket, de a gyakorlatban nem működött.
A helyzetet felmérve, visszatért az igényeihez jobban illeszkedő tanácsadói munkakörhöz. Új munkaköre is utazásokkal járt, de már nem volt napi irodai megjelenéshez kötve. Amerika különböző városaiból intézte munkáját úgy, hogy Chikagóban ülő főnökével semmiféle közvetlen kapcsolata nem adódott.
A későbbiekben már Ázsiából (Thaiföldről, ill. a Fülöp szigetekről) dolgozott úgy fél éven át, hogy a kliensek, ügyfelek észre sem vették keresztül, hogy nem Amerikából, hanem egy teljesen más, 12 óra eltolódású időzónából tartja velük a kapcsolatot. Mindig készen állt a telefon és e-mail megkeresésekre.
Ez a fajta munkavégzés veti fel a digitális nomád fogalmát; az a távmunkás, aki képes helytől, helyszíntől teljesen függetlenül maximálisan képes ellátni munkáját, legyen irodában, tengerparton, vagy kávéházban, stb., szerte a világban.
Ezt a fajta munkát sokan csinálják, a digitális munkavégzésnek hatalmas közössége van a világon. Vannak országok, városok, ahol pl. az Amerikába vagy Európába bedolgozó emberek összeülnek és együtt végzik munkájukat. Azt látni, hogy valószínűleg többet dolgoznak, de többet is érnek el egy nap alatt, mint azok akik irodában, felügyelet alatt tevékenykednek. Olyan rendszerességet fejlesztettek ki magukban, hogy önként ülnek akár 48 órát (némi pihenővel, sporttal megszakítva) egy feladat megoldásán, azután együtt mennek el vacsorázni. Egymást segítik és motiválják a munkavégzésben, s ha pl. egy grafikus ül egy web-fejlesztő mellett, akkor egymást is segítik, egymás munkájában is tanácsokat adnak.
Digitális nomádokat nevezzük azokat is, akik otthonról, saját otthoni irodájukból dolgoznak, vagy akik kávézókból teszik ugyanezt.
Tapasztalatok
Ez a fajta távmunka tevékenység még világszerte újnak számít, de mivel az internet a világon majdnem mindenhol elérhető, luxushajóról, vagy az Empire State Building tetejéről is, így bárhonnan végezhető.
Az a munkavállaló, akinek bizalmat szavaz munkaadója, az ezt meghálálja és nem 8 órát fog dolgozni, hanem akár 12 órát is ott ül, hogy feladatát ellássa.
A kontrol hiányára az egyes emberek különbözőképpen reagálnak, de minden felnőtt embert el kell engedni, nem kell a kezét fogni, odabilincselni számítógépéhez azért, hogy dolgozzon.
A munkavállaló motivációja és a bizalom hatalmas erőt jelent.
A rugalmasság segít abban, hogy stressz-mentes legyen a munkanap és a hétfőt ne kínkeservvel kezdjük, hanem azzal, hogy egy új nap van, új kihívások vannak, mit fogok máshogy csinálni, hogy fogom megoldani az adott nap problémáit.
A Hofice intézménye is eléggé gyerekcipőben jár Magyarországon. Svéd koncepcióról van szó, ami kb. másfél éve indult. Annyit jelent, hogy valakinek az otthonában dolgozunk. Az otthon, egyedül végzett távmunka hajlamossá tesz a magunkkal és környezetünkkel szembeni igénytelenségre, és az elidegenedésre. Hiányzik előbb-utóbb a munkahelyi közösség.
A Hofice-t ennek feloldására találták ki. Lényege; otthonról dolgozó emberek összeülnek valakinek az otthonában, nappalijában, konyhájában és együtt dolgoznak. Hatékonyság, motiváció, rugalmas munkabeosztás a jellemzője.
Egy Hofice napon 5-6-7 ember dolgozik 45 perces munka-blokkokban. 4-5 célt határoz meg magának mindenki, amin dolgozni fog. Minden blokk elején mindenki elmondja, hogy arra a blokkra mi a cél és mit fog elérni, milyen munkaterületet fog ellátni. A 45 perc végén mindenki elmondja a többieknek, hogy ebből mit teljesített. Ha nem teljesítette, akkor miért nem, mert pl. elkalandozott az interneten, közben magán-telefont intézett, vagy más tennivalón járt az esze. Lényeg, hogy mindenkit segítsünk az összpontosításban, ill. a meghatározott cél mielőbbi elérésében.
A hazai Digitális Nomádok kéthetente szerveznek Hofice napokat, ahol megfigyelhető a 6-7 emberből álló közösség munkát segítő ereje. Egy blokkot arra tartanak fenn, hogy abban az időben egymást segítsék ötleteléssel a probléma megoldásban. Meg is fogalmazzák, hogy az adott problémában hogyan tudnának segíteni.
A nagyszámú érdeklődő jelzi, a távmunkára nagy igény van hazánkban is.
http://www.ctpinfo.hu/hu/blog/88-digitalis-nomadda-valni-magyarorszagrol-ballai-brigitta
http://www.meetup.com/Tavmunka-Meetup/events/230317458
Harmat Lajos
