A kalapos király
4 perc olvasás
Joseph Benedikt August von Habsburg, ismertebb nevén II. József császár negyedszázados uralkodása alatt szoclib elveket vallott. Szégyen ide, szégyen oda, tetszik, nem tetszik, ez így volt. Eltörölte a jobbágyság intézményét, bevezette az arisztokráciára is vonatkozó földadót. Igyekezett az egyházakat távol tartani a politikától. Egységes iskolai tantervet vezetett be, tőle ered a Nemzeti Alaptanterv gondolata és nem gróf Klebelsberg Kunótól. Engedélyezte a civil szervezetek működését. Nem utolsósorban racionalizálta az államszervezetet. A főispáni tisztséget megszüntette, helyette miniszteri biztosok irányították a megyei szervezeteket (Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.)
Joseph Benedikt August von Habsburg, ismertebb nevén II. József császár negyedszázados uralkodása alatt szoclib elveket vallott. Szégyen ide, szégyen oda, tetszik, nem tetszik, ez így volt. Eltörölte a jobbágyság intézményét, bevezette az arisztokráciára is vonatkozó földadót. Igyekezett az egyházakat távol tartani a politikától. Egységes iskolai tantervet vezetett be, tőle ered a Nemzeti Alaptanterv gondolata és nem gróf Klebelsberg Kunótól. Engedélyezte a civil szervezetek működését. Nem utolsósorban racionalizálta az államszervezetet. A főispáni tisztséget megszüntette, helyette miniszteri biztosok irányították a megyei szervezeteket (Oh! Irgalom atyja, ne hagyj el.)
Mondta is neki édesanyja Mária Terézia, nem lesz ez így jó édes fiam, a magyarok passzív ellenállásukkal majd jól betartanak neked. De a kalapos király nem hallgatott rá. Itt álljunk meg egy pillanatra. Az elnevezést (ragadvány név, gúnynév) azért kapta, mert nem koronáztatta magát magyar királlyá. A koronázás alkalmával írásban kellett volna megígérnie, hogy az ország szokásait tiszteletben tartja, az országgyűlést időnként összehívja, annak megkérdezésével hozza meg törvényeit. Ám a császár erről hallani sem akart. Attól tartott ugyanis, hogy a magyar nemesség elgáncsolja terveit.
Kalapos királyunk egy alkalommal túltolta a biciklit, hatalmasat bakizott. Bevezette az új polgári és büntető törvénykönyvet, amely szegényre, gazdagra, nemesre, nemtelenre, férfira, nőre egyaránt vonatkozott. Ezt aztán végképp nem tűrhette az arisztokrácia. Aláírásgyűjtésbe kezdtek az új PTK és BTK visszavonására. De nem sikerült kétszázezer érvényes aláírást összegyűjteniük, mert a lakosság nagy része analfabéta volt. Az osztrák és magyar szoclibek elégedetten dörzsölték a kezüket.
Kalapos királyunk takarékossági intézkedéseket vezetett be, ezt olyasmi volt, mint 1995-ben a Bokros-csomag. Először is a hivatalnoki kar működési költségeit kívánta mérsékelni. A következő rendelkezése az udvari kiadások csökkentését célozta meg. Addig az volt a szokás, hogy külön teljes udvartartása volt a királynőnek, a trónörökösnek és három testvérének, továbbá az udvaroncok hatalmas tömegét is külön cselédhad szolgálta ki. Alapos megfontolás után kijelentette: teljesen fölösleges annyi külön konyha és ekkora személyzet. Attól kezdve az egész uralkodói család és az egész udvartartás egy közös konyháról étkezett, a szolgák felétől pedig megvált.
A Hofburg régi testőrségét is elbocsátotta és újat, kisebb létszámút, de erősebb Terrorelhárítási Központot szervezett helyette. József császár, a mi kedvenc kalapos királyunk halála előtt minden rendeletét visszavonta. Halálos ágyán üzent nekünk. Szívemből kívánom, hogy Magyarország az intézkedések által annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, amennyit rendeleteim által akartam neki megszerezni. 1790. február 20-án elhunyt a jó szándékú, tehetséges uralkodó.
A Német-Római Birodalom császárának halála utáni kissé csalódottak voltunk. Nem lett senki iskolázottabb, szakképzettebb, az analfabéták száma sem csökkent, a szegények nem gazdagodtak meg, maradt a sok a munkanélküli. De kalapos királyunk emlékét azóta is szeretettel őrizzük.
Láng Róbert