Tisztelet
3 perc olvasás
Ne értsenek félre, nem háborodom fel, mérges, dühös, szomorú sem vagyok. Tiszteletben tartom mások véleményét. Csak megállapítom, hogy a közélet szereplőinek jó része úgy aposztrofálja a vele egyet nem értőket, vagy a feltételezett ellentáborát, hogy az kimeríti a köztörvényes bűncselekmények szinte valamennyi válfaját. A konkrét megnevezésektől, jelzőktől eltekintek, tudja mindenki, miről beszélek. Ha nem, nyissa ki a televíziót, rádiót és vegyen egy napilapot.
Ne értsenek félre, nem háborodom fel, mérges, dühös, szomorú sem vagyok. Tiszteletben tartom mások véleményét. Csak megállapítom, hogy a közélet szereplőinek jó része úgy aposztrofálja a vele egyet nem értőket, vagy a feltételezett ellentáborát, hogy az kimeríti a köztörvényes bűncselekmények szinte valamennyi válfaját. A konkrét megnevezésektől, jelzőktől eltekintek, tudja mindenki, miről beszélek. Ha nem, nyissa ki a televíziót, rádiót és vegyen egy napilapot.
Nagyon tetszett a „Tiszteletet Magyarországnak!", de még jobban a „Tiszteletet a magyaroknak!" plakát. Mert tiszteletpárti vagyok. Számomra a tisztelet az emberi értékek elismerését jelenti. Tisztelem, akire érdemes odafigyelni, akinek életmódja tiszteletreméltó, viselkedése kulturált. Különösen akkor, ha észreveszem, hogy gyermekeit is erre neveli. Tisztelni tudom, ha valaki elismert művelője szakmájának, legyen az asztalos, kőműves, tanár, orvos. Tisztelem azt, aki magát és környezetét rendben tartja. Aki barátságos. Viselkedése soha nem vált ki botrányt. Szavának hinni lehet. Tiszteli a tulajdont, nemcsak a sajátját, a másét is. Betartja az írott és íratlan törvényeinket. Akinek nyugodtan oda adhatom a lakáskulcsomat, ha jön a villanyóra leolvasó és nem vagyok otthon. Akinek gond nélkül adok meghatalmazást arra, ha jön a pénzes postás, vegye át a küldeményt. Az ilyen embert tisztelem és örülök, ha ő a szomszédom, telekszomszédom, munkatársam.
Az illemtanár mesterségbeli hagyománya két és fél ezer éves múltra tekintenek vissza. Gondolunk csak Euripidészre. „Illőt, ha kérdesz, illő lesz a válaszom." A múlt század első évtizedeiben számos európai fővárosban lehetett magyar tánc- és illemtanárt találni. Ha már annyira szeretjük a két világháború közötti Magyarországot, nem kellene ezt a hagyományt is átvenni? Javaslom, minősítsük szakmává az illem művelőit, a stílus csiszolóit, adjunk iparűzési adó és áfa mentességet tevékenységükre.
Ki is mondta azt, hogy a stílus maga az ember? Georges-Louis Leclerc, Buffon grófja 1733-ban, akadémiai székfoglalóján, és a mondat a mai napig érvényes, sőt, ma talán még jobban, mint akkoriban.
A feledhetetlen Feleki Kamillnak „Tudni illik, hogy mi illik" címmel volt egy műsora a múlt század hatvanas éveinek elején a televízióban, nagy népszerűségnek örvendett. Illemről, jó és rossz szokásokról esett benne szó, segített az embereknek abban, hogy megismerjék és alkalmazni tudják a mértékadó illemszabályokat. Minél műveletlenebb, primitívebb valaki, annál kevésbé látja be ennek fontosságát, és teszi ezzel nehezebbé, kellemetlenebbé saját és környezete életét.
Soraimat egy Petőfi-idézettel zárom. Intés a közjogi méltóságoknak, nagyuraknak, főtanácsadóknak. "Tiszteljétek a közkatonákat. Nagyobbak ők, mint a hadvezérek."
Láng Róbert