GEORGES BIZET

Bizet (1838-1875) három keresztneve helyett egy negyediket választott, tehát legyen Georges. Ifjú tehetségként Gounod és Halévy tanítványa volt.

Bizet (1838-1875) három keresztneve helyett egy negyediket választott, tehát legyen Georges. Ifjú tehetségként Gounod és Halévy tanítványa volt.

Megújító munkáit a 19. századi polgári és arisztokrata közönsége nem élvezte, holott jó formaérzékkel és hangszereléssel, az egzotikus környezethez illő zenéje telitalálat lett a 18. századi francia operastílushoz képest. A Gyöngyhalászok, A perthi szép lány, Az arles-i lány és a Dzsmileh című műveiből egy-egy ária ritkán hallható unalmas téli estéken, de a Carmen máig világsiker az összes valamire való operaház műsorán. Bizet-nek nem volt szerencséje, operái sorra megbuktak Párizsban, hiszen a közönség pompát, előkelőségek titkait, hatásos nagyáriákat várt. Bizet korai halála után a Carmen Bécsben lett világszenzáció. A címszerepre nem elhízott énekesnő, hanem tényleg csinos nő alkalmas, aki még táncolni is tud.

Prosper Mérimée novelláját Meilhac és Halévy szinte a felismerhetlenségig dolgozta át operaszöveggé, de Bizet valóban járt Córdobában, ezért a librettistáknál zeneileg pontosabb képet alkotott a helyszínről, Andalúzia hegyeiről és a szereplők lelki alkatáról. A 19. századi előkelő közönség nem vette jó néven, hogy a hősök csempészek, közkatonák és cigányok. Később megszokta, sőt elbűvölte a muzsika élethűsége, drámaisága.

A Carmen-sztori:

Dohánygyári munkáslányok időznek a sevillai kaszárnya előtt. Kilépnek a katonák, köztük Don José (ejtsd: hozé) tizedes, akinek üzenetet hozott édesanyjától egy halvány navarrai kislány, Micaela. Carmen, a cigánylány rózsát dob Don Josénak, aki készpénznek, illetve szerelmi ígéretnek veszi. A munkásnők a harangszóra visszamennek a gyárba, de hamarosan zsivaly keletkezik közöttük. A parancsnok, Zuniga hadnagy Don Josét küldi rendcsinálásra. Természetesen Carmen balhézott össze egy társnőjével, sőt megkéselte azt. Carment a tizedes letartóztatja, de szerelemtől ittasan rögtön szökni engedi. A második felvonás kocsmajelenetében kiderül, hogy Josét Carmen szökése miatt fogdába csukták. Megérkezik a kocsmába a szuperhős, a mindig győztes torreádor, Escamillo (ejtsd: eszkamijjó). Udvarolni kezd a szép cigánylánynak, Carmennek, aki most csak Josét várja. Megjön az is, meg az újabb széptevő, Zuniga hadnagy. A fiúk összecsapnak a cigánylány miatt, de a helyi csempészek megakadályozzák a vérontást. José és Carmen hálából a csempészekhez áll, velük vonul a hegyekbe. A III. felvonásban Carmen már piszkosul unja Josét, várja Escamillót, aki őt keresi. Érkezik még Micaela újabb, Josénak szóló üzenettel a haldokló anyjától. Az ostoba vetélytársak: a hadnagy és a tizedes egymásnak rontanak, Carmen közbeveti magát. Az utolsó (IV.) felvonásban már semmi jóra nem számíthatunk. Escamillo Carmen oldalán ünnepelteti magát az arénában, amikor megjelenik a lerongyolódott, állás nélküli Don José. Könyörög neki, hogy térjen vissza hozzá, de a lány elzavarja. José a tönkretett élete miatt, nem rasszista indítékból leszúrja a csábítóan szép, ám hűtlen cigánylányt.

Az operát 1875-ben mutatta be a párizsi Opéra Comique. A siker elmaradt, aztán ugyanebben az évben, Bécsben már tetszett a közönségnek. 1883-tól Párizs hallgatóságát is meghódította, ezt már Bizet nem érte meg. Azóta minden bemutatója óriási ünneplést vált ki.

DOBI ILDIKÓ