VINCENZO BELLINI (1801-1835)

Szicíliai zenészcsaládban született, orgonista nagyapja nevelte muzsikussá. 1819-ben a nápolyi konzervatóriumban tanult. 1824-ben vizsgaelőadáson mutatták be első operáját. Máris  megbízást kapott a milánói Scalától további művek szerzésére. Állandó szövegírója Felice Romani lett, akinek Az alvajáró, Norma, Rómeó és Júlia stb. szövegeit köszönhette. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen, mert Romani folyton késett a librettókkal, Bellininek ezért gyakran alig maradt ideje a bemutatókig.

Szicíliai zenészcsaládban született, orgonista nagyapja nevelte muzsikussá. 1819-ben a nápolyi konzervatóriumban tanult. 1824-ben vizsgaelőadáson mutatták be első operáját. Máris  megbízást kapott a milánói Scalától további művek szerzésére. Állandó szövegírója Felice Romani lett, akinek Az alvajáró, Norma, Rómeó és Júlia stb. szövegeit köszönhette. Kapcsolatuk nem volt felhőtlen, mert Romani folyton késett a librettókkal, Bellininek ezért gyakran alig maradt ideje a bemutatókig.

Guiditta Turina, férjezett énekesnő évekig a csinos, fiatal muzsikus szeretője volt, de mivel korában a válás lehetetlen volt, a kapcsolat sokáig – a férj tudtával is fennmaradt. Aztán beleszeretett egy másik nőbe, összeveszett Guidittával és a szövegíró Romanival. A sikerek elkényeztették Bellinit, óriási honoráriumokat követelt. 1830-ban került színre a Rómeó és Júlia, 1931-ben Az alvajáró. A szerző nemsokára megbetegedett hastífuszban. A Norma bemutatója után a kritikusok Rossini után a legnagyobb zeneszerzőnek nevezték a harminc éves Bellinit. A Norma szinte állandóan az operaházak műsorán van. Bellini 1831-ben mindössze három hónap alatt készült el a zenével. Csupán a 20. század eleje óta fedezték fel újra, és játsszák gyakran a világ operaszínpadain. Rossini segítségével a párizsi Olasz Opera szerződtette, ahol utolsó darabját,  a romantikusan érzelgős A puritánokat mutatták be. Párizsi és londoni sikerei után ez a mű kiérdemelte a Viktória királynő kedvenc operája címet. Bellini 1835-ben, sok betegeskedés után elhunyt Párizsban. Hamvait 1876-ban hazavitték Cataniába.

Bellini a bel canto (a 17-18. századi, technikailag tökéletes „szép éneklés") stílusának meghatározó alakja volt Donizetti és Rossini mellett. Művei igen alkalmasak az énekesek virtuozitásának bemutatására.

Norma

A bonyolult ókori történet a gall nyelvet beszélő kelta törzsek felkeléséről és ellenállásáról szól a Római Birodalom nyugati terjeszkedése idejéből, ami majd csak Kr. u. 486-ban ér véget. A druida papok istennőjük jeladására várnak, hogy harcba szállhassanak a római megszállókkal. A gall vezér, Oroveso viszont lánya, a Norma nevű papnő jóslatára vár. Hiába, mert Norma titokban a római csapatok vezérének szeretője, sőt, kapcsolatukból már két gyermekük is született. Érdekes, hogy erről senki nem tud a környéken, sőt, az „éj szűzi lányának" nevezik. A hitélet és az egyéni érdek itt különbözik, ráadásul beavatkozik a politikába.

Pollione, a római csapatok vezetője, lehet konzul is, a templom melletti csendes ligetben bevallja haverjának, Flaviónak, hogy már nem szereti Normát. Szívesen menne haza Rómába új barátnőjével, Adalgisa papnővel, de tart Norma bosszújától, valamint hallja a gallok harci készülődését.

Norma még mindig nem kondítja meg – vészharang helyett – a pajzsot, inkább türelemre inti a népet, mert aggódik Pollionéért. Adalgisa szintén. Normának elmondja, hogy szerelmes egy rómaiba, ezért megválna papnői állásától. Norma megérti, amíg meg nem tudja, hogy a római tiszt azonos Pollionéval. Ettől roppant dühös lesz.

A II. felvonásban Norma meg akarja ölni két gyermekét, mert ha kiderül a származásuk, rabszolgaként végeznék. Adalgisa visszatartja őt a gyilkosságtól. A két nő egymás szenvedését látva, kibékül. A druida harcosok és Norma apja, Oroveso sem érti lánya habozását. Norma végül mégis hadba hívja a gallokat, bosszújában megkondítja a pajzsot. A lázadás kezdetéhez azonban emberáldozat is kell! Norma máglyát gyújtat: feláldozza bűnös önmagát és Pollionét, gyermekeit pedig Adalgisára bízza. Ez aztán a nemes bosszú!

Bellini zenéjében tetőpontnak számít a Norma. Hatásosan ötvöz francia drámai elemeket szicíliai népdalokkal.

Budapest XII. kerületében van egy népszerű kirándulóhely, a Normafa. Nem véletlenül nevezik így. A hegy lejtőjének szélén állt valaha egy sok száz éves bükkfa, története állítólag Mátyás királyig vezethető vissza. Gyakran látogatták írók, költők, színészek. 1840-ben a társaság ünnepelt primadonnája, Schódelné Klein Rozália elénekelte a Norma egyik áriáját. A fa sorsa 1927-ben véget ért, azaz kidőlt a helyéből. 1962-ben a főváros új bükkfát ültetett. A mellette emelt emlékkőbe Devecseri Gábor versét vésték. A környéket 1840 óta hivatalosan is Normafának nevezik.

DOBI ILDIKÓ