A túlélés törvénye, avagy a finn egészségügy belülről
11 perc olvasás
A Wikipédia és a Webdoktor segítségével már kihordtál két ebolát is, mire finn orvos látott? Nem csodálkozom! Az a benyomásom olykor, hogy a finn egészségügyben dolgozók nem is professzionális orvosok és nővérek, hanem egy észt, orosz és pakisztáni művészekből álló színházi társulat tagjai, akik bármilyen panaszra antibiotikumot írnak a páciensnek. A színészek egy kegyetlen komédiát adnak elő, mégpedig személyre szabott improvizációs gyakorlatok sorozatából.
A Wikipédia és a Webdoktor segítségével már kihordtál két ebolát is, mire finn orvos látott? Nem csodálkozom! Az a benyomásom olykor, hogy a finn egészségügyben dolgozók nem is professzionális orvosok és nővérek, hanem egy észt, orosz és pakisztáni művészekből álló színházi társulat tagjai, akik bármilyen panaszra antibiotikumot írnak a páciensnek. A színészek egy kegyetlen komédiát adnak elő, mégpedig személyre szabott improvizációs gyakorlatok sorozatából.
Miközben csodadoktorok a talpat nyomkodva ígérnek energetizáló gyógyulást celebritások titokzatos nyavalyáira, tévésámánok távműtik nyugdíjas betelefonálóik gerincét, modern boszorkányok méregdrága szerelmi bájitallal kábítanak, nos, eközben, ha beüt a baj, a hétköznapi ember fogja magát, orvoshoz megy vagy mentőt hív. Aztán, az vagy segít, vagy nem.
A százéves Finnországban mindenki tartogat egy jó történetet az államilag dotált finn egészségügyben dolgozó orvosokról, akik nehezen elérhetők, habozók, körülményesek, felületesek, és sokszor mintha nem tudnák vagy nem akarnák gyógyítani a bajt, és mintha arra játszanának, hogy az idő majd megteszi jótékony hatását. Az eredményességre nem lehet panasz, elvégre még élünk, nem igaz?
Első vérig
A műsor a közönség otthonában kezdődik. Aki valamilyen egészségügyi okból kifolyólag találkozni akar egy művésszel orvossal, annak munkanapokon reggel nyolc és kilenc között egy órája van arra, hogy telefonon időpontot foglaljon. Mivel fél Finnország ilyenkor egyszerre telefonál, az esély nem túl nagy. Ha nem veszik fel, akkor a Kedves Női Hang (KNH) automatikusan megígéri, hogy visszahív. Ha ezek után is próbálkoznál, akkor KNH rád szól, hogy a számodat már elmentette, ne hívogasd többet!
A dramaturgia remek feszültséget teremt, senki nem lehet közömbös egy hosszan kicsengő telefonnal és a mellőzöttség érzésével kapcsolatban sem. Hiszen ha betegek vagyunk (vagy a gyerek beteg), akkor a világ köldöke a mi lakásunkban található és gyógyulást követelünk, de azonnal! Finnországban azonban… nos, Finnországban nem eszik olyan forrón a kását (ami finnül puuro).
Ne legyünk túl bizakodók akkor sem, ha a KNH visszahívna, mert orvossal találkozni akkora esély van, mint élő tasmán tigrissel, amely ugyan kihalt, de hasonlatként ma reggel mégis jónak gondoltam.
Gyanús piros pöttyök a gyereken? Nyugtalanító anyajegyek az alkaron? Fullasztó, száraz köhögés? Hirtelen fellépő ízületi fájdalom? Kisebb aranyér? Húgyúti fertőzés? Drága barátom, ezért nem kell rögtön orvoshoz szaladni!
Ezek a tünetek napokon belül úgyis elmúlnak! Ha az illető mégis kötné az ebet a karóhoz, kaphat időpontot – egy nővérhez, aki képes megállapítani, hogy orvos-kompatibilis-e a nyavalya, vagy csak szimpla hiszti. A nővérke aztán továbbküld minket egy orvoshoz vagy haza, pár jótanáccsal. A gyerekem szerencsére nem volt beteges, de egy komplett Guardian-cikk önti a mérgét az olvasóra a finn egészségügy áldatlan állapotáról.
Súlyosnak tűnő állapot, azaz vér és genny folyik és a lázas beteget ájulás kerülgeti? No, ilyen esetekben lehet egyből időpontot kérni a sürgősségi vonalon. Kiszúrt szem, ficam, törés? Irány az elsősegély! Egy biztos: a páciens addig orvost nem lát, amíg fél lábbal a sírban nem áll!
Nem kell megölni, megdöglik magától
Anyuka telefonál:
– Halló, jó reggelt kívánok!
– Jó napot!
– A kisfiam…
– Hány éves?
– …két és fél éves…
– Mi baja?
– …egész éjjel sírt, a homloka tűzforró…
– Láza?
– …a láza 40 fokos volt…
– Mióta?
– Tegnap kezdődött.
– Mit adtak neki?
– Epres Panadolt, 5 ml, egyszer éjjel és egyszer ma reggel.
– Rendben, nagyon jól tették! Ha még négy napig nem javul az állapota, hozzák ide a gyerekklinikára.
– D…de kérem, a gyerek nagyon beteg!
– Hölgyem, itt is pont ugyanazt adtuk volna neki! A viszont hallásra!
Játsszunk orvosost!
A hit igen fontos dolog az ember életében, a betegségek esetében pedig küönösen. Épp ennyire fontos, hogy az orvos helyes diagnózissal a hitből ("Jaj, meghalok!") tényekkel megerősített bizonyosságot teremtsen ("Pár nap és minden rendben lesz, ez csak nátha!). Ez konkrétan megtörtént velünk.
– Halló, miben segíthetek?
– Jó reggelt! A lányunk testét piros pöttyök lepték el az elmúlt napokban. Arra gyanakszunk, hogy bárányhimlő.
– Allergiás valamire?
– Nem tudunk róla.
– Milyen jellegű pöttyök? Hol?
– Apró, kis pirosak. Körben a törzsén és a nyakán.
– Nos, ha bárányhimlős, akkor ne menjen oviba pár napig.
– De mi ezt nem tudhatjuk biztosan…
– Ön most mondta, hogy a gyerek bárányhimlős.
– Ezt épp önöknek kellene megmondania, én nem vagyok orvos! Nem néznék meg véletlenül?
– A bárányhimlőt nem kell megnézetni, minden rendben lesz.
Nyomásra gyógyul
Néhány szerencsésnek mégis sikerült időpontot kapnia, például úgy, hogy előjegyzés nélkül egyszerűen besétál az orvosi rendelőbe és vár. Ilyenkor a műsor minden percét ki kell élvezni, mert abból nem lesz sok. A rendelőintézetben egy lélek sincs. Az orvosnak maszkírozott színészek kényelmes léptekkel járkálnak a folyosókon, olykor nyomtatványokat és kávésbögrét is cipelnek. A várakozás így is másfél órásra duzzad. Az orvosi ajtó mögött egy férfi öblösen hahotázik. Ezt hallva a magyar felbátorodik, óvatosan kopogtat majd résnyire nyitja az ajtót. Ez itt nem szokás, de mi, ugyebár, máshol szocializálódtunk. A nővér azonnal kimegy, a jó húsban lévő bangladesi-indiai kinézetű doktor rám köszön.
– Jó napot, doktor úr! Elnézést, hogy zavarok. Már egy ideje itt várok kint, 10 órakor jelentkeztem be a recepción.
– Á, kint várt? Nahát, nem is láttam, hogy van páciensem. Mi a panasza?
– Van egy daganat a fülcimpám alatt, ami nyomásra fáj. Ráadásul a torkom is fáj és köhögök.
Az orvos pár pillantást vet a fülcimpára, belenéz a torokba. Lendületesen a számítógép felé fordul, pár gombnyomás után egy nyomtatott lapot nyom a kezembe.
– Ezt az antibiotikumot váltsa ki. A viszontlátásra!
– De mégis, meg tudná mondani, hogy mi a bajom?
– Semmi komoly, hamar elmúlik! Viszlát.
Mértem, 57 másodperc volt.
Kincs, ami nincs
A finn egészségügy tárt karokkal fogadja az orvosokat, és gőzerővel képzi az ápolókat és egyéb egészségügyi dolgozókat. Ne lepődjünk meg, ha a váróban töltött nyugodt perceinket egy indiai, orosz vagy arab akcentusú ápoló töri meg. Az alábbi jelenet természetesen csak elképzelt. A társalgás angolul zajlik.
– Jó napot, doktor úr!
– Üdvözlöm, foglaljon helyet. Mi a panasza?
– Úgy vélem, aranyerem lehet, de nem tudhatom pontosan. Ott alul fáj. Tudja, kicsit kellemetlen téma ez nekem.
– Aranyér? Hm. Azt hogy mondják finnül?
– Gyorsan megnézem a telefonomon, doktor úr , várjon egy kicsit. Ez lesz az: peräpukama – mondja a beteg fontoskodva.
Dr. Vadim, a deres halántékú, jóképű orvos rápillant a telefonra, majd a számítógépéhez fordul és böngészni kezd a neten. Elmélyedve mered a képernyőre. Az aranyérre vonatkozó szöveget olvassa a finn orvosi"Wikipedián".
– Attól tartok, hogy vissza kellene jönnie. Tudja, ez nem az én rendelőm. Jövő hónap közepén jöjjön, holnap szabadságra megyek hat hétre.
A nyár lassan eltelik, a beteg végül visszatér a rendelőbe.
– Jó napot, doktor úr! Az aranyerem miatt vagyok itt újra. Emlékszik rám, talán.
– Jó napot! Na, lássunk hozzá. Idehívtam a Bogdanov doktort is, ő jobban ért ehhez. Tolja le a nadrágját. Na, nézze csak Bogdanov doktor! Erről beszéltem a múltkor.
A jó Bogdanov doktor kesztyűt húz, és mindketten a beteg ánusza fölé hajolnak. Egy ujjal nem nyúlunk hozzá. Tapintható a tanácstalanság. Hümmögés.
– Köszönöm, öltözzön fel. Tudja, nehéz erre bármit mondani.
– Kérem, doktor úr, ne vegye rossz néven, de az én országomban ezt egy apró metszéssel elintézik.
– Nem veszem, de mi óvatosabbak vagyunk. Viszont az lesz a legjobb, ha elfárad a gyógyszertárba és megveszi a második sor alsó polcról a vény nélküli kapható kenőcsöt. Az majd segíteni fog. Minden jót!
Szájon át
A xylitol hazájában, ahol már az óvodában fogvédő rágótablettát adnak (vagy nem adnak, aztán mégis) a gyerekeknek, azt gondolhatnók, hogy Finnországban éheznek a fogorvosok az akut ügyfélhiány miatt. Ennek ellenére a telefonos időpontkérés során bizony azzal szembesülünk, hogy a fogorvos előtt tömött sorokban állnak a jó finnek. Igaz is! Az állandó jellegű édesség majszolást és világrekorder kávéfogyasztás ki is ment a fejemből! Így már megéri rendelőt nyitni itt északon!
– Halló, időpontot szeretnék fogkő-eltávolításra és fehérítésre.
– Jó napot, legközelebb nyolc hét múlva van időpontunk, karácsony reggelén, jó lesz?
– Hú, az egy kicsit sokára van, azt gondoltam, hogy hamarabb tudnak fogadni.
– A sürgős eseteket vesszük előre.
– Értem. Tudja, a zápfogam is fáj, igazából azért telefonálok.
– Milyen a fájás jellege? Picit fáj, vagy már elviselhetetlen?
– A fájás? Nagyon elviselhetetlen. Éles és nem enyhülő. Már dolgozni sem tudok. Enni meg pláne!
– Hűha! Akkor lenne időpontunk holnap délelőtt 10 órára, a sürgősségi rendelőben.
– Köszönöm, ott leszek. A fogkövet se felejtse el felírni!
A sürgősségi fogászati rendelő Helsinkiben nem más, mint egy óriási terem, sok (száz?) boxra osztva, amelyekben szorgos fogászok és tanoncaik ügyködnek viharos sebességgel. A fogfájós beteg bemegy, majd egy kb. 20 perces kezelés után távozik. A beavatkozás tényleg és kizárólag tűzoltás jellegű. Fáj a fog? Nem fog! De később fájhat, ha nem mész el a másik rendelőbe, ahol befejezik a megkezdett munkát. Volt már itt nekem gyökérkezelésem, amelyet végül három részletben oldottak meg, négy hónapos közökkel és volt olyan is, hogy dolgom végezetlenül távoztam.
– Üdvözlöm, mi a panasza?
– Sajog az arcom, valamelyik tömött zápfogam lehet a ludas.
– Na lássuk csak. Pontosan melyik foga fáj?
– Nem tudom, a fájdalom egyenletesen sugárzik a jobb felső íven.
Az orvos fogröntgent rendel, amelyet hamarosan kézhez is kap. A röntgen megtekintésekor csak hümmög.
– Nem tudom ez alapján megmondani, hogy melyik a rossz fog. Felírok egy erős fájdalomcsillapítót. Szedje azt és mosson rendesen fogat. Viszlát!
Hazasomfordáltam és másnap, mivel a fogam még mindig fájt, újra telefonáltam – ezúttal egy privát rendelőnek, amely még aznap adott időpontot, és a rossz tömést annak a rendje és módja szerint kicserélték, 150 euróért. Becsüljük meg tehát az ingyenes finn egészségügyet! Noha a gyógyítás nem garantált, egy jó műsorért a világon mindenhol a zsebünkbe kellene nyúlni. A jó finneknél erről szó sincs.
Az éves fogászati vizsgálat kötelező minden gyereknek, de manapság csak a legszükségesebb vizsgálatra szorítkozik, míg húsz éve sokkal teljesebb volt. (Fotó: Vilisics Feri)
Utószó
Természetesen túloztam a vicc kedvéért, de nem nagyon. Inkább csúsztattam. Mindezt úgy, hogy tudom, vannak rendes orvosok és hülye, követelőző szimulánsok is. Ráadásul nem muszáj az állami egészségügyi-színházba menni, vannak igazi orvosok is. Igaz, őket a magánrendelőkben, mint amilyen a Mehiläinen vagy gyerekeknél a Pikkujätti, kell keresni. Ott sokszor fél órán belül orvost láthatunk, aki rövid idő alatt kigyógyít a nyavalyából, fogat töm, ésatöbbi. Egy gyökérkezelés ilyen körülmények között akár 500 euróba is kerülhet, míg az állami rendelőben, ha még az életben sikerül időponthoz jutni, ez csupán 70-80 körül van. A sürgősségi fogászatban kellemes élmény is ért, amikor a kettétört fogamat az észt-vietnami sürgősségi fogászpáros kipótolta 25 perc alatt…
Mindennek az okát talán érdemes ott keresni, hogy a finn egészségügy alulfinanszírozott, az orvosok nem keresnek különösen jól és a beteg sem választhat szabadon specialistát.
Az eredeti írás megjelent: http://hellomagyarok.hu/szubjektiv/a-tuleles-torvenye-avagy-a-finn-egeszsegugy-belulrol
