Az alagút

Oscar Wilde szerint az élet utánozza a művészetet. Ez jutott eszembe, amikor egy cikket olvastam a nyolc éven át (1986-1994), Dover és Calais között, 50,5 kilométer hosszan épített Csalagútról, illetve annak sikeres és nyereséges működtetéséről.

   Nagyszüleim jóvoltából kis házi könyvárunk polcán megtalálható Bernhard Kellermann, ahogy akkor nevezték technikai utópiája, Az alagút c. bestseller. Illetve az 1913-ban írt könyv húsz évvel későbbi, magyar nyelven megjelent sokadik kiadása.

   Nehéz a mai szemmel nézve is izgalmas könyvet röviden összefoglalni. Egy tehetséges és elszánt mérnök, Mac Allan tervezett egy alagutat Európa és Amerika között, az Atlanti Óceán alatt. Tervével meggyőzte  az Egyesült Államok legnagyobb bankjait. Amelyek dollármilliárdokat kölcsönöztek a vállalkozáshoz. Az építkezések színhelyére ömlött az anyag és a gép. Lakatlan és hasznavehetetlen területek fantasztikus árakon cseréltek gazdát. Kisemberek milliói rohantak a tőzsdére, hogy részvényeket vásároljanak, amelyek tízszeresét érik majd az alagút átadásakor. Olyan volt az ország, mint az aranyláz idején. Százezrek indultak el, munkások, mérnökök, technikusok, hogy bekapcsolódjanak a világ legnagyobb építkezésébe. Mac Allan nevét, mint az emberiség jótevőjét harsogták a lapok, emlegették a milliomosok és szegények, nők és férfiak egyaránt. Róla, a kudarcokról, a szinte áthidalhatatlan nehézségekről és a győzelemről szól Kellermann sodró tempójú regénye.

   A mérnökök, geológusok, tudósok, kutatók ma is foglalkoznak a New York City és London közötti transzatlanti alagút tervével. A szakértők szerint akkor van értelme az alagútnak, ha egy órán belül megtehető ez a táv. Ehhez 8000 km/óra sebességgel kellene az utasokat szállító járműnek (nevezhetjük így?) haladnia.

   A variánsok egyeznek abban, hogy 5.000 km hosszú csőre, tübbingre lesz szükség. Abban is egyetértés van, hogy a 8.000 km/óra utazási sebesség akkor nem hat az átlagember szervezetére károsan, ha a jármű 13 perc alatt veszi fel az utazósebességet.  (Ezt bármelyik márkás Kabrió teljesíti, amelynek gyorsulása 8 másodperc alatt éri el a 100 km/óra sebességet.) A költségek 90 és 175 milliárd dollár között mozognának, szemben a Csalagút megépítésének 13 milliárd dolláros összegével. Baleset esetén a hibás szakaszt önműködő kapuk zárnák le. A jármű gyorsabb lenne, mint a beáramló víz, így veszély nem fenyegetne.

   Az A/ terv szerint a csőben mágnesvasút közlekedne vákuumban. A B/ terv rakétatechnikát használ kerozin hajtóanyaggal. A C/ terv egy víz alatt 50 méter mélységben lebegő alagút, elkerülve a hajókat és kiküszöbölve a rossz időjárást. A cső szakaszokból állna, amelyet kábelek rögzítenének a tengerfenékhez.

   Oscar Willde száz évvel ezelőtt igazat írt. És izgalmas regényt.

Láng Róbert