Dilibogyó

A rendszerváltás előtt egyetlen vicclap volt hazánkban, a Ludas Matyi. Hihetetlen, de 600.000 példányban vásárolták meg, vagy fizették elő. Nem törődve, hogy „vonalas” irányzatot követett. Az Y-generáció kedvéért megemlítem, a „vonalasság” az én időmben az állampárt irányvonalának követését jelentette. Akkoriban az a mondás járta: „sok mindent nem szabad, viszont amit szabad, azt muszáj”.

   A rendszerváltás után gombamódra szaporodtak a vicclapok. Csak néhányat említenék meg. Új Ludas, Szabad Száj, Pesti Vicc, Pesti izé, Rakéta light, Elefánt, Úritök. És a Dilibogyó. Tekintettel arra, hogy sem a Google-keresőben, sem a Kaposy Miklós által szerkesztett kitűnő Humorlexikonban nem található, néhány sorban megemlékezem róla.

   A vicclapok többsége a kis példányszám és az állandóan növekvő nyomdai, terjesztési költségek emelkedése miatt tönkrementek. Nem így a Szűcs Alfréd főszerkesztő irányításával készített Dilibogyó, amely eltartotta magát, pontosabban az olvasók életben tartották. Volna. De a tulajdonos, azt hiszem egy bank, 1998-ban egyik napról a másikra megvonta a kiadás jogát, a lap megszűnt.

   Ha a szörnyű címlapon átsiklunk, sok ismert szerző, újságíró, karikaturista írását, glosszáját, illusztrációját találhatjuk meg. Hogy mennyire változtak az eltelt húsz év óta az idők, azt döntse el az Olvasó. Mindenesetre bemutatok egy cikket a lap utolsó számából.

Sajtókonferencia

–  Hölgyeim és Uraim! Azért hívtam össze ezt a sajtókonferenciák, mert olyan hírek terjedtek el rólam, hogy én visszaélek a hatalmammal, azzal a tényezővel, hogy városunk önkormányzatának jegyzője vagyok. Ez persze valótlanság. Életem nyitott könyv, ha majd kérdéseiket felteszik, láthatják mennyire igazam van.

–  Jegyző úr, igaz, hogy ön az önkormányzattól megvett egy 150 négyzetméteres belvárosi lakást 3 millió forintért és két hónap múlva eladta egy vállalkozónak 32 millióért?

–  És akkor mi van? Jogállamban élünk. Egy ingatlan annyit ér, amennyit a vevő hajlandó adni érte. Nekem 3 milliót ért, a vevőmnek ennél többet. Különben is, a félrevezető kérdés helyett nézzen utána, melyik jogszabály, hányadik paragrafusát sértettem meg? Következő kérdés!

–  Jegyző őr, mit gondol, nekem is eladta volna az önkormányzat 3 millióért az ingatlant?

–  Nem tudom. Következő kérdés!

–  Szeretném megtudni olvasóim nevében, milyen állampapapírt vásárolt jegyző úr, amelynek segítségével a lakás eladási és vételára közötti különbözet után nem kellett adót fizetnie? Más is szeretne ilyen értékpapírt venni.

–  Ehhez aztán végképp senkinek sincs semmi köze, Ha ilyen provokatív kérdéseket tesznek fel, olyan pert akasztok a nyakukba, hogy amíg élnek, megemlegetik. A sajtókonferenciát bezárom!

Láng Róbert