Betelefonálók

 Halló! Én vagyok a vonalban? Csak annyit akarok mondani, hogy én a magam részéről már nagyon unom ezt a műsort. Ne értsen félre, békés ember vagyok, de ez még nekem is sok. Kilóg a lóláb, uraim! Nem teljesülnek az ígéretek. De nem ám! Hol az ingyenes gyógyszerellátás? Hogy ilyen nem volt? Hát hazudok én? Ennyit a szavahihetőségről. Az ilyenek miatt, mint maguk veszítettünk el minden világháborút. 

   Megdöbbenéssel, elszörnyedve tapasztalom, hogy válság van. Hogy nincs? Tévedés!  Engem speciel tönkretett a válság. Dugulás elhárítással foglalkozom, valaha virágzott az üzlet. Most bedöglött a dolog. Vagy nincs dugulás, vagy megjelentek a multik. Segítségért pedig hiába fordulok bárhová. Persze, mert nem dörgölődzöm senkihez. Hát ebből nekem elegem van.

   Az előttem szóló válságtól fecsegett össze-vissza. Meddig kell még hallgatnunk ezt a gusztustalan vádaskodást, botránykeltést, útszéli hangnemet? A multik megjelenésének voltak előnyei is, most hirtelen nem jut eszembe egy sem, de biztos voltak. És stabilabb lett a gazdaság. A fiam Angliában, a lányom Franciaországban dolgozik, ők már fontolgatják, hogy hazajöjjenek.

   Jó napot. Őszintén szólva nyugtalanul alszom. Lakáshitelt és autóhitelt vettem fel, a férjem  gazdahitelt, gyermekeink diákhitelt. Nyakig ülünk az adósságban. Most akkor hogy legyen?  Mi lesz az eladósodott gyermekeinkből? Bizony mondom, a türelmi zónák áldozatai lesznek. Egyes tévécsatornák botrányos műsoraikkal már főműsoridőben képezik ki őket erre a szerepre. Börtönbe a felelősökkel! Nem akarok neveket említeni, úgy is tudják, kikről van szó.

   Maga az, szerkesztő úr? Jaj de jó, már tizenötször telefonáltam be, de a kisasszonyok egyszer sem hívtak vissza. Szóval csak annyit akarok mondani, hogy milyen okos  minden betelefonáló. Jól értenek a bankügyekhez, állami költségvetéshez, cégvezetéshez, hitelekhez, biztosításhoz, atomerőműhöz, pontosan tudják, mit kellene tenni. Csak arról nem beszélnek, kinek kell mindezeket megtenni.

   Nevem, telefonszámom nem érdekes. Amilyen szemetek maguk, még nyakamra küldenék az adóhivatalt. Nem is értem, miért hallgatom a műsorukat. Talán azért, mert gyűlölöm a hamis prófétákat, akik a foci vébé idején mindenfajta aprósággal kiállnak a nyilvánosság elé. Hogy nem vagyunk kint a vébén? Annyi baj legyen. Most benn vagyunk kint, majd négy év múlva kint leszünk. Erre mérget vehetnek.

   Álljon meg a menet! Engem ez az egész foci vébé hidegen hagy, nekem a söröm fontosabb. A műsorvezető úr igazán helyreigazíthatná az ilyen betelefonálókat, akiknek halvány gőzük sincs arról, mi kell az ilyen egyszerű embereknek, mint például én. És a duguláselhárítós úrnak üzenem, nincs válság. Úgy hogy duguljon el!  Különben az egész műsoruk nem érdekel, holnap nyaralni megyünk Horvátországba.

Láng Róbert