Antiglobalista lettem

Megmondom őszintén, antiglobalista lettem. Nem szeretem a globalizációt. Igaz, szeretem a gazdag áruválasztékot, imádok utazni külföldre, ott munkát vállalni meg pláne, de hát az más.

Ki nem állhatom a globalizációt. Nem is értem a budapesti városatyákat, miért neveztek ilyen sok közterületet el más népekről, mások hazájáról. Zuglóban található a Francia út, Angol utca, Amerikai út. Varsó utca. A belvárosban Szerb utca, Erzsébetvárosban Olasz (Városligeti) fasor, a nyóckerben Német utca, Kőbányán a Román utca, Budán a Moszkva (Széll Kálmán) tér.

Megvetem a globalizációt. Persze szeretem a bécsiszeletet, pizzát, sztrapacskát, csevapcsicsát. Iszogatok olykor vodkát, whiskyt, Martinit, gint tonikkal, a kokakóláról nem is beszélve. Azonban ezt bármelyik honfitársam megteszi.

Borsódzik a hátam, ha csak meghallom, hogy globalizáció. Kivéve az Auchan, Tesco, Campona, Lidl, Aldi bevásárló központokat, mert azokat szeretem, nagy a választék, házhoz viszik a dolgokat. Ja, és a Holiday, Mariott, Hilton, Corinthia, Kempinski, Hyatt, Ritz-Carlton szállodákat is tolerálom, mert azok az idegenforgalmat segítik és a nemzet jövedelmet növelik.

A külföldről ránk zúdított silány termékektől aztán végképp undorodom. Talán csak a Samsung, Hitachi, Panasonic, Sony, Bosch, Siemens, Whirpool, Apple gyártmányait engedném importálni, esetleg a német, japán, olasz, francia, amerikai gépkosikat.

Utálom más nemzetek kultúráját. Nem is értem, miért adnak elő az Operaházban zömében olasz, osztrák, francia, orosz szerzőket. A színházakban is magyar írók műveit szeretném látni, nem pedig Shakespeare, Molière, Hauptmann, Csehov, Rostand, Gogol, Ibsen unalmas darabjait.

Az idegeneket aztán végképp rühellem. És micsoda disznóság, hogy jó állás csak akkor vár rám, ha két idegen nyelven tárgyalóképes vagyok.

Jézusmária! A végén még tényleg nemzetközivé lesz a világ. Persze nem „úgy”, hanem „amúgy”.

***