Honvágy

Barátságunk akkor kezdődött, amikor főnököm bemutatta új kollégánkat Jániszt. Kérlek, segítsd őt a napi munkájában, hogy mielőbb teljes jogú tagja legyen osztályunknak,

Jánisz a jó hírű athéni Panepiszisztimon angol szakos gimnáziumában érettségizett 1967-ben. Ugyanabban az évben Papadopulosz ezredes puccsal átvette a hatalmat Görögországban. A családnak menekülnie kellett, mert az apa demokratikus érzelmű tanár, publicista lévén rajta volt a „feketelistán”. Jánisz akkor hallott magyar szót először életében, amikor Magyarországra érkeztek.

Másfél évi intenzív magyar nyelvtanulás következett, majd sikeresen felvételizett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, ahol 1973-ban szerzett pénzügy szakos diplomát. Kedves akcentussal kiválóan beszélt magyarul. Néha elvétett egy-két kifejezést. Például azt mondta: „Sikerült feltalálnom azt a könyvet, amelyet már régóta kerestem.”

Közgazdasági, pénzügyi, kérdésekben, a jogszabályok szövegeiben remekül kiismerte magát. Persze segítettem, ahol tudtam. Sokat sétáltunk beszélgettünk, színházba operába is elvittem. Tájékozott volt az európai irodalomban, a klasszikus és modern képzőművészetben. Meglepte, hogy magyar évfolyamtársai milyen tájékozottak az ókori mitológiában. Görög ortodox vallásúnak mondta magát de egyáltalán nem volt hívő. „Nekünk két Szentháromságunk van, a másik Uránusz-Kronosz-Zeusz.”

1974-ben végtért a katonai diktatúra Görögországban de még sokáig bizonytalan volt a helyzet. Végül a család 1980-ban visszatért Athénba, Jánisz magyar feleségével és kétéves kisfiukkal együtt.

Egyszer elmondott egy történetet. „Este elindultam sétálni és a Halkokondili úton találtam magam, tudod, ahol Athénban laktunk. Nem úgy éreztem, nem úgy gondoltam, nem úgy emlékeztem! Valóban ott voltam. Megismertem az üzleteket, a kirakatokat, a neonreklámokat, az autóforgalmat. Nem hiszed el, de ott sétáltam valójában. Egy idő után egyszer csak észrevettem, hogy a Rákóczi úton vagyok. Elmondtam apámnak, aki azt felelte: honvágyad van, fiam.”