Teáskészletünk sorsát egy tudós portréjával kezdem. Az 1892-ben született Knapp Oszkár vegyészprofesszor, az MTA doktora 1923-ban kezdett az üveg- és kerámiagyártás technológiájával foglalkozni az Egyesült Izzó kutató laboratóriumában. A többi között az üveg oxidösszetételét, kémiai rezisztenciáját, kristályosodását, viszkozitását, forraszthatóságát kutatta. Ezen időszak alatt az üveg- és kerámia ipar tárgykörében több mint négyszáz tudományos és gyakorlati közleménye jelent meg, magyar, német, angol, amerikai és japán szaklapokban. Húsz könyvet írt magyar és német nyelven. Ezek a különböző üvegfajták szerkezetével, tulajdonságaival, az üveg építőipari felhasználásával, vákuumtechnikával foglalkoztak. Több szilikáttechnikai szabadalma is volt.

Tagja közé fogadta a Magyar Tudományos Akadémia VI. osztálya, az Építőipari Tudományos Egyesület, a Deutsche Glastechnische Gesellschaft (Frankfurt), a Society of Glass Technology (Sheffield) és több más tudományos társaság. Szerepel a Révai, a Tolnai és az Új Lexikonban, továbbá a Who is Who-ban és természetesen az Interneten.

Szerették munkatársai, barátai, szomszédjai, gyorsan kapcsolatot teremtett bárkivel. Remek humorérzéke volt. Igazi polihisztor, a XX. században élt kevesek egyike.

Kapcsolatunk körülményeitől eltekintek, mondanivalóm szempontjából nem is érdekes. Tény, hogy 1970-ben bekövetkezett elhunytakor az örökösök engem bíztak meg gazdag hagyatékának felszámolásával. Óriási kerámia-, porcelán, különleges üvegtárgy, étkészlet gyűjteménye volt, hatalmas újpesti házának két szobáját is megtöltötte.

A megbízást feleségemmel együtt sikeresen teljesítettük. Tiszteletdíjként egy rokokó porcelán teáskészletet kaptunk. Egy alkalommal vendégek jártak nálunk, teáztunk és a teáscsészémet leejtettem. Szerencsére puha szőnyegre esett. Egyik szakértő vendég megjegezte, hogy egyetlen darab hiánya a készlet értékét 80 százalékkal csökkentette volna.

Másnap feleségem elhatározta, hogy eladjuk. Nagy választék a vevőket illetően nem volt akkoriban, maradt a Bizományi Áruház Vállalat, a BÁV. 175.000 forintot kaptunk érte. Mielőtt meglepődne az Olvasó, gyorsan ideírom, hogy ez pont egy új Zastava GTL-55. személygépkocsi ára volt. Akkoriban a Trabantok és Wartburgok idején Zastava a menő autók közé tatozott.

Teáskészletünket nem sajnáltuk, az volt a sorsa, hogy autó legyen belőle.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük