Végre, ismét Egyiptomban! – I. rész Fütyülünk a vírusra

Két évvel ezelőtt azt elhatározni, hogy Egyiptomba megyünk nyaralni, nem volt nehéz dolog – már annak, aki tehette. Idén, magát a döntést is komoly megfontolás előzte meg. A Kartago Utazási Iroda minden felvilágosítást megadott, az Uniós Covid Igazolványt Budapesten is, Kairóban is azonnal elfogadták, az utazással, a megérkezéssel gond nem volt. Leszámítva az apróságot, hogy az EgyptAir gépét Expressnek talán ne nevezzük, mert a Budapestről való elindulása időpontjában még meg sem érkezett Ferihegyre, az út többi része zökkenőmentesnek tekinthető.

Sharm el Sheikben – a szó jelentése a sejk öble – a Coral Beach Montazah Hotel, a repülőtértől autóval mindössze tízpercnyi távolságra, közvetlenül a tengerparton áll, kitűnő helyen épült. A Montazah szó egykor elegáns kertet jelölt, ahová régen a helybeliek piknikezni jártak. A város sokáig jelentéktelen kis település volt. Az Izrael győzelmével végződött hatnapos háború (1967. június 5-10.) után Izrael megszállta a Sínai félszigetet és a hadserege kezdett el errefelé utakat építeni. Amikor a katonák hét év után távoztak, akkor kezdődött meg a terület fellendülése. Ma már tucatjával sorakoznak a 4 és ötcsillagos szállodák a parton. Vonzerejük igen nagy, mert a korallszirtek élővilága csodálatos. Ellentétben az ország afrikai partvidékével a szárazföld itt meredeken emelkedik ki a Vörös-tengerből, a szállodák többsége a domboldalon, a dombtetőn áll. A Montazah Hotelben is a lejtőn egymás fölé épültek a szobasorok, a szintkülönbség a strandtól a tetőig hat emelet. Ezt az utat sajnos naponta legalább háromszor meg kell tenni az étkezés idején, az étterem ugyanis a dombtetőn kapott helyet. Igaz, nemcsak lépcsőn, hanem lejtős szerpentinen is elérhető, még kerekes székes vendég számára is. Lapunk kérdésére válaszolva Hany Ali úr, a Montazah Hotel igazgatója elmondta, az 1999-ben épült szálloda, 248 tágas szobájában egyszerre mintegy 500 vendég fogadására alkalmas. Az épület elhelyezkedéséből adódóan szinte minden szoba tengerre néz. Augusztus végén a hotel 157 szobájában összesen 320 vendég tartózkodott, kiszolgálásukat 190 alkalmazott látta el. A más helyekre sokak által joggal használt „turistaraktár” megnevezés itt tehát nem érvényes. A vendégek kényelmesen elférnek az étteremben és a parton is, nem zavarják egymást. Az ingyenesen rendelkezésre álló napozóágyak, napernyők foglalásáért sem kell versenyezni. Az étkezések megtervezésénél alkalmazkodnak az európai ízléshez, ebédnél és vacsoránál is mindig szerepel csirke, valamilyen más hús és hal a naponta változó kínálatban, ezeket igen változatos módon készítik el. Mivel a nyaralók között arab vendégek is megtalálhatók, megkóstolhatjuk az arab konyha ízeit is. A vendégek szórakoztatásáról napközben és este a fiatal „animátorok” csapata gondoskodik, az ő állandó továbbképzésükben három szálloda működik együtt. Itt kell megjegyezni, hogy az alkalmazottak nyelvtudása igen jó. A vendégekkel közvetlenül kapcsolatba kerülők legalább két, nem ritkán három nyelven is elfogadható színvonalon beszélnek.  Ami a vírust illeti, elmondhatjuk, hogy Európához képest itt fordított világ van. Maszkot csak a víz alatt, a sznorkelezéskor, búvárkodáskor viselünk, a víz fölött senki. Sok értelme nem is volna, hiszen kivétel nélkül minden vendég igazoltan védett. Az italokat eldobható, kétdecis műanyag poharakban kapjuk a bárokban és az étteremben is. Aki a sört az itthon megszokott pohár vagy korsó méretben szereti, jól teszi, ha visz magával ilyen űrméretű poharat – vita nélkül teletöltik. A korábbi évekhez képest az éttermi kiszolgálás megváltozott. A reggelinél nagyobb tere maradt az önkiszolgálásnak, csak a meleg fogásokat és a boszorkányos ügyességgel készült rántottákat adják a pult mögül. Ez utóbbiból egyszerre 5-10 adag készül, aprított zöldségekkel keverve vagy nélküle. Délben és este csak a leveseket, salátákat, gyümölcsöket, desszerteket szedhetjük magunk, minden mást a pult mögött tálalják a tányérjainkra. Sem a minőségre, sem a mennyiségre nem lehet panasz, akinek nem elég, kér és kap többet. A nyílt parázson, roston sült húsok esténként az étterem előtt a teraszon készülnek.

A fő program persze a fürdés, melyre igen sokáig lehetőségünk van. A víz hőmérséklete még decemberben is 24 fok! A tenger tiszta, jó mélyen le lehet látni benne. A Vörös-tenger a világ második legsósabb vizű tengere, ez azt jelenti, hogy aki egyáltalán nem tud úszni azt is fenntartja! Lebeg a víz felszínén, kényelmesen gyönyörködhet az alatta pillanatonként változó látványban. Összesen 2048 különböző halfajta él itt, ezek közül 1061 közvetlenül a korallok körül. Veszélyes fajta a part közelében nincs közöttük, a szállodák strandjai mentén medúza és tengeri sün sem él. Ilyen sérüléstől tehát nem kell tartanunk. Gumicipő viselése azért ajánlott, két okból. A homok néhány óra alatt felforrósodik, sétálni nem lehet rajta, a vízben pedig egy hullám váratlanul a korall közelébe sodorhat, ritkán bár, de esetleg felsérthetjük a lábunkat. A halakkal való találkozás legegyszerűbb módja a sznorkelezés. Erre való szemüveg és pipa itthon is, de ott is bő választékban kapható. A kényelmesebb, modernebb, egész arcot fedő maszk és azzal összeépített légzőcső már az orron át történő levegővételt is lehetővé teszi, akár órákig is lebeghetünk vele a vízben. Ezt ajánlatos itthon megvenni, a kintiek minősége gyengébb. Abban szinte mindenki egyetért, hogy aki csak egyszer is látta a korallok között a víz alatti világ csodáját, biztosan visszavágyik ide újra.  A halak barátságosak, kíváncsiak, némelyik egészen közel jön, mintha csak ismerkedni akarna. Van, amelyik csapatostól jár, van, amelyik mindig párosával, mintha házaspárok lennének, sokan pedig egyedül. Mások a színek délelőtt, mások délután, attól függően, honnan süt a nap. Egyszerűen megunhatatlan! Sodortathatjuk magunkat a hullámokkal, élvezzük a súlytalanságot, a lebegést. Ha pedig végül mégis elfáradunk vagy megszomjaztunk, kint a parton a bárban vár a jó hideg sör vagy – tetszés szerint – valami más hideg ital, koktél. A tengerből kijőve érdemes a parti zuhanyozó langyos vizében leöblíteni magunkat, megtisztítani a sótól a felszerelést, majd elheverhetünk a napozóágyon és kellő óvatossággal, de átadhatjuk magunkat az éltető napsütésnek.

(folytatjuk)

(A szerző a Kartago Tours szervezésében járt a helyszínen)