Három garasnál jóval többet ér!

 Napjainkban már joggal mondhatjuk időtlennek Bertolt Brecht és Kurt Weill híres darabját, amit az eredeti „Háromgarasos opera” címével 1928-ban láthatott először a berlini közönség. A történet – és szerzője John Gay – a XVIII. század óta ismert, sokszor játszották is Londonban, már jóval korábban. Berlinben, a Theater am Schiffbauerdammban, a megzenésített változat bemutatója kirobbanó siker volt.

Magyarországon először Heltai Jenő átdolgozásában mutatták be, 1930-ban, a Vígszínházban. Bár a szereposztás – Jávor Pál, Gál Franciska, Gombaszögi Ella – ragyogó volt, a darab mégis megbukott. Még a második próbálkozás, 1945-ben más helyen, más szereplőkkel sem lett tetszett jobban. Idehaza a sikerszéria 1958-ban kezdődött, a Katona József Színházban. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak előadását itt Szinetár Miklós rendezte. Akiknek alkalmuk volt Budapesten 1965-ben, a Madách Színházban látni az Ádám Ottó rendezésében magvalósult előadást bizonyára a mai napig emlékeznek a zseniális színészek játékára. Pécsi Sándor, Kis Manyi, Gábor Miklós, Psota Irén, Vass Éva, egyszerűen felejthetetlenné tették a Koldusoperát!  Ennyiből talán az is látszik, hogy mekkora feladatra vállalkozott a József Attila Színház, amikor Bagó Bertalan rendezésében ismét színpadra állították a darabot. Az alapgondolat nem változott, az előadás a híres Cápa-dallal kezdődik, melyben Brecht jól mutatja be a főszerepelő, Bicska Maxi (Zöld Csaba) legfontosabb jellemvonásait. „Ha a cápa szája tátva/ Bárki látja fogsorát/ Ámde Bicska Maxi rejtve/ Tartja kését s pisztolyát.” Itt mindjárt szólni is kell a díszlet- és jelmeztervező, Vereckei Rita igazán kitűnő munkájáról. Az öltözékek az 1920-as évek végének londoni divatját idézik, a néző azonnal bele tud helyezkedni abba a sajátos hangulatba. Nem akar semmit – a most divatos módon – újragondolni. A modernitás inkább csak a vetített díszleteknél jelentkezik, de ott sem zavaró, inkább segít. Időről-időre ráirányítja a figyelmet egy érdekes rendezői megoldásra. Zenés játékról van szó, a zenekar tehát elengedhetetlen, de nem a megszokott módon, a zenekari árokban, hanem a színészek feje fölött, a színpadon, emeletnyi magasságban felépített állványon kapott helyet. Hozzájárul annak a képzetnek a fenntartásához is, hogy a történet egy épületen belül játszódik. Persze nem ugyanabban a szobában. A darab elején például egy valódi üzletember, J. Peachum, más néven a kolduskirály, Jonathan Jeremiah Peachum (Fila Balázs) koldusruhatárában vagyunk. Ő uralja a város koldulásra alkalmas helyszíneit, no meg természetesen a koldusokat is. Meghatározza, kinézetüket, megszabja a koldulásra használható szöveget és ellátja őket megfelelő öltözettel. Persze nem ingyen, jelentős sápot szed.  A zenekari állvány ötletéből még egy előny származik. A közönséghez az énekes van közelebb, jobban érvényesül a hangja, nem nyomja el a zenekar. Peachum lánya, Polly számára Kurt Weill fontos dalokat írt. Aki eddig nem ismerte volna, nyomban megszereti Horváth Csenge – nevéhez illően – gyönyörűen csengő előadásában. Hát persze, Polly! Főleg miatta, körülötte támad a bonyodalom. Fiatal, szép, érthető, hogy szemet vet rá Bicska Maxi, és ahogy az már a lányos házaknál lenni szokott, az örömapának mindez kevéssé szolgál örömére. Nem volna szép elárulni itt a fordulatos történet cseppet sem unalmas részleteit, Brechtnek volt miből meríteni, ismerte jól nemcsak a saját kora, hanem a megelőző korszakok világát is.

 Szerepet játszott abban a történelem, a gyarmati háború a messzi Indiában. A katonatársak, a fronton igazi bajtársak, barátok maradnak a békésebb időkben is. Bátran mondhatják egymásnak, hogy köztük a bizalom töretlen, noha… Az egyikük, Bicska Maxi a város legveszedelmesebb bűnözője lett, míg a másik: Mr. Brown, (Chajnóczki Balázs) magas polcra jutott. Ő a város rendőrfőnöke. Szigoráról híres, Tigris Brown néven emlegetik, de most gratulálni jött a barátja, Maxi esküvőjére. Kettőjük között változatlan, szilárd összekötő kapocs a bizalom – és mily meglepő – ezt dalban, komoly férfias duettben is megerősítik. Maxit semmi veszély nem fenyegeti, nincsenek róla terhelő adatok, hiszen a Scotland Yardon minden papír Tigris kezén megy keresztül. Legalább is az első felvonás végéig. Azután? Kiderül a második felvonásban!