Patafizika

Bizony téved, aki a cím láttán valamely patás állat lábára, mozgásának fizikájára gondol. De az is távol jár az igazságtól, aki a fizika tudományának valamilyen mellékágát véli felfedezni benne. – bár annyi igaz, hogy vannak, akik tudománynak tartják. No de hová sorolható? Mint az sok más ismeretünkről is kiderült; határterület! Kapcsolata van az irodalommal és a képzőművészettel is. A tág témakört bemutató kiállítás szeptember 17-ig látható Budapesten a Műcsarnokban.

A patafizika megalapítója, tudományának megfogalmazója, majd később egyik kulcsszereplője Alfred Jarry (1873-1907) francia drámaíró, akit a Magyarországon is játszott és az egész világon elhíresült Übü király című műve miatt az abszurd dráma ősatyjaként tartanak számon. A dráma később óriási hatással volt nemcsak az avantgárd irodalomra, de a képzőművészetre is. Görbe tükröt mutat a hatalommal való visszaélésnek, az emberi ostobaságnak és kegyetlenségnek. Utólag már látjuk, hogy mindkét művészeti ágban egy korszak végét és egy másiknak a kezdetét jelentette. A patafizika, a világ képzeletbeli és kifordított megoldásainak (ál)tudománya, alkotói szemléletmóddá fejlődött az akkori századforduló párizsi művészeti közegében. Ennek a kiállításnak a témája mindezidáig „fehér folt” volt térképünkön – mutatott rá Szegő György, a MMA levelező tagja, a Műcsarnok művészeti igazgatója. A patafizika tudományának elveit és céljait Jarry 1898-ban írt, de csak a halála után megjelent másik műve tartalmazza, mely szerint „A patafizika a kivételek tudománya, de olyan világot tanulmányoz, ahol minden kivétel.” Elméletét Wagner, Gesamtkunstwerk gondolatával állította szembe. Wagner felvetése gigantikus kísérlet, visszavezetni az emberiséget homogén és harmonikus világképéhez, ami Kopernikusz és Machiavelli tanításai nyomán fokozatosan specializálódott. Az összművészet programját a tudományok helyett a művészetek feladatává tette. A patafizika számára viszont a művészet és tudomány elválaszthatatlan! Egy új művészeti tudományt vagy tudomány-művészetet művel – a humor jegyében. A Nagy Háborút a dadaisták 1916-ban inkább csak konstatálták, ám az olasz futurizmus már ünnepelte a pusztítást. A II. Világháború után egymásnak estek a művészek is, a szürrealizmust kárhoztatta a felbolydult művészeti közélet. Az átpolitizált közegre szarkasztikusan reagált a patafizikusok rangos képzőművészekből, írókból, filmesekből, színháziakból álló titkos társasága. Amikor a nemzetközi érintkezés újra lehetségessé vált, 1948-ban kollégiumot is alapítottak. Tagjai okkult külsőségek közepette, rendszeresen összejártak. A legnevesebb tagok közül választott „Transzcendes Satrapha” vezette a szellemi-kulturális egyesületet és folyóiratuk is volt. Benne ismert és elfeledett művészek patafizikus megnyilvánulásait publikálták. Ebből is gazdag ízelítőt kínál ez a kiállítás. Még az 1983-as milánói kiállítást megelőzően, már megnyílt 1953-ban az Expojarrysition című kiállítás. A 70-es 80-as években több magyar művész is felfedezte a patafizikát, alkotott Jarry szellemében a „tűrt- tiltott” megjelenési lehetősége közepette. Ekkortól egymást követték a magyar színházak erős társadalomkritikával megformált Übü király előadásai. Ezekre a jelen kiállítás rendezői is nagy figyelmet fordítottak, örömmel kötötték össze műveiket az olasz gyűjtemény anyagával ebben a mostani, remélhetőleg kánont szélesítő, de bizonnyal művészetet művészettel csináló kiállításon, mely joggal nevezhető művészettörténeti jelentőségűnek!  A kiállítás plakátján szerepel az „iskolakerülő” jelző, ami nem létezik az olasz nyelvben – hívta fel rá a figyelmet Tania Sofia Lorandi, a Collagium Pataphysicum Italicum igazgatója, a kiállítás társkurátora és mindjárt vállalkozott is a plakáton használt másik két kulcsfogalom általa adott képzeletbeli megoldására. Szerinte a patafizikának semmi köze az abszurdhoz, sokkal inkább a képzelethez, talán még az állati képzelethez is. Nem tudhatjuk, mit gondol egy kutya, korábban soha nem látott tárgy megpillantásakor. Az egy képzeletbeli megoldás és ez magyarázza, hogy miért vannak a Patafizikai Kollégium legmagasabb rangú tisztségviselői, a „Transzcendes Satraphák” között állatok, szamarak, kutyák, krokodilok. Alfred Jarryt számos 20. századi avantgárd mozgalom, a szürrealizmus, a dadaizmus, a metrizmus egyik atyjának tartják ideje lenni elismerni őt, mint aki először hajtott végre művészi performanszt. Neki tulajdonították – Ionescu-val együtt az abszurd színház atyaságát is. De Jarry vagy Übü abszurd volt? Übü egy karikatúra, egy paródia, mégpedig a HATALOM ellenében megnyilvánuló paródia. Nem vicces. Sem az irónia, sem a humor nem játszik szerepet a patafizikában. Semmi sem lehet valóságosabb annál, mint ami a 20. század óta a totalitárius rendszerekben történt és történik. Jarry, mint minden költő és médium a politikai eseményeket is előre látta – semmi köze az abszurdhoz. Jarry nagyon is komoly. A magyar „iskolakerülő” helyett olaszul a normákon kívül álló kifejezést használják azokra a művészekre, akik túl lógnak a margón – marginálisak. De ismerünk egyáltalán olyan nagy festőt, írót, aki hatással volt az utókorra és a normákon belül mozgott? Mi az abszurd birodalma, királysága? A tükör. A normán túli „iskolakerülő” művészet parodisztikus világa a tükrön túl és a tükrön innen terül el. Függ attól, hogy milyen tekintet irányul a tükörre, valamint a rátekintő szemszögétől. A patafizikusoknak van egy saját naptára – árulta el Tillinger Péter grafikusművész, a Patafzikus Kollégium tagja – és ebben minden nap ünnepnap. Öt eltérő szintű ünnepnapot különböztetnek meg, mindnek külön neve van. Számunkra viszont a mai nap első osztályú ünnep, mert ez az első patafizikai témájú kiállítás Magyarországon. Tekintettel megjelenésének sokrétűségére, nem lehetséges a patafizika pontos meghatározása, csak szubjektíven érzékelhető és felfogható. Nincs egyetlen, általános érvényű, véglegesnek mondható magyarázata. Saját törvényei vannak, melyeket bármikor elvethet, és ha úgy tetszik neki, azok ellentétévé válik. A Patafizikus Kollégium már régóta tervezi, hogy bizottságot hoz létre, amely nem foglalkozna semmi mással, csak a patafizika definícióival.

 Megalapítója, Jarry, a képzeletbeli megoldások és a kivételek tudományaként határozta meg, mint ami oly mértékben lép túl a metafizikán, ahogyan az a fizikán. Így nézve a képzeletbeli megoldások tudománya szigorúan véve azzal foglalkozik, ami látszólag nincs, mégis létezik! Teljesen mindegy, hogy valami létezik-e vagy létezhet-e. Amint eszmeként, gondolatként, elképzelésként megjelenik, létezőnek kell tekinteni és úgy kell elismerni. A képzelet termékei ugyanolyan igazak, mint a valóságosnak érzékelt világ, annál is inkább, mert a képzeletbeli megoldások mindig megelőzik azt, ami valóban létezik és más egyéb megoldások komolyan nem is léteznek. Ezeken alapulnak azok a tárgykörök, amelyeket tudományoknak szokás nevezni. A patafizika pedig a tudományok tudománya, „A TUDOMÁNY”!