Miért szűnik meg az AVDH? Magyarország előre megy vagy hátra?
7 perc olvasás
Miért szűnik meg az AVDH?
Magyarország előre megy vagy hátra?
A digitális korszak hajnalán, ahol minden kattintás távolságra van, Magyarország is nagy léptekkel halad… visszafelé. Az AVDH (Azonosításra Visszavezetett Dokumentum Hitelesítés) megszüntetése újabb példa arra, hogy a hivatalok és a döntéshozók hogyan képesek a technológiai fejlődést inkább akadályként, semmint lehetőségként kezelni. De ne aggódjunk, hiszen mindezt egy sokkal „hatékonyabb” és „korszerűbb” rendszer, a Digitális Állampolgárság Program (DÁP) fogja felváltani. Vagy legalábbis ezt állítják.
De mielőtt belemerülnénk a jövő ígéreteibe, vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, miért is kell búcsút mondanunk az AVDH-nak, és vajon tényleg előre lépünk-e ezzel a döntéssel, vagy éppenséggel hátrafelé menetelünk a digitalizációs zsákutcában.
Mi is az AVDH?
Az AVDH lehetővé tette, hogy az állampolgárok és cégek gyorsan és egyszerűen hitelesítsenek dokumentumokat az ügyfélkapun keresztül, ezzel csökkentve a papírmunka és a postai ügyintézés szükségességét. Egy gombnyomással aláírhattuk a legkülönfélébb dokumentumokat, legyen szó hivatalos iratokról, szerződésekről vagy egyéb jogi kötőerejű aktusokról. Az AVDH különösen hasznos volt azok számára, akik nem rendelkeztek minősített elektronikus aláírással – ami egy jóval bonyolultabb és költségesebb rendszer.
És itt jön az első ironikus rész: míg az AVDH-t az egyszerűség és a széleskörű elérhetőség jellemezte, addig a kormány döntése, hogy ezt megszünteti, nem éppen az „ügyfélbarát” megoldások felé tett lépésnek tűnik.
Miért szűnik meg az AVDH?
Hivatalosan az indoklás az, hogy egy új, korszerűbb digitális rendszer veszi át a helyét, nevezetesen a 2023. évi CIII. törvény keretében bevezetett Digitális Állampolgárság Program. A kormány szerint ez a program „forradalmasítani” fogja az ügyintézést, és „modernebb”, „kényelmesebb” megoldást kínál majd az állampolgárok számára. Ezzel párhuzamosan az e-aláírás (beleértve az AVDH-t is) megszűnik, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint.
A valóságban azonban az AVDH megszüntetése komoly problémákat okozhat. Az AVDH-t használók túlnyomó többsége számára a rendszer egyszerű volt és hatékony – most viszont egy olyan „modern” megoldás kerül előtérbe, amely nem feltétlenül áll készen arra, hogy átvegye az AVDH helyét.
A 2023. évi CIII. törvény: a „nagy reform”?
A törvény célja, hogy átalakítsa az elektronikus ügyintézést Magyarországon. Az új rendszer középpontjában a mobil eszközök használata áll: az ügyintézéshez, azonosításhoz és hitelesítéshez elegendő lesz egy okostelefon. A cél természetesen nemes – ki ne szeretné, ha minden hivatalos ügyet mobilon intézhetnénk el? De mint minden új rendszer, ez is több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.
Az új rendszer egyik alapja a „digitális személyiadat-tárca”, ami magában foglalja az állampolgárok legfontosabb digitális azonosítóit, mint például a személyi igazolványt, a lakcímkártyát vagy az egészségbiztosítási adatokat. Az állam ezzel egyszerre teszi „könnyebbé” az ügyintézést, de egyúttal nagyobb kontrollt is gyakorol az állampolgárok adatai felett. A probléma azonban az, hogy mindez olyan technológiai környezetet feltételez, ami jelenleg még nem áll készen.
Magyarország előre megy, vagy hátra?
Az AVDH megszüntetése és a DÁP bevezetése egyértelműen az „előre” menetel jelszavával történik. De az előrehaladás valójában nem jelent mást, mint egy újabb rendszer erőltetését, amely még gyerekcipőben jár. Míg a kormány a DÁP-ot az ügyintézés jövőjének tartja, az átállás megnehezíti a mindennapi életet azok számára, akik megszokták az egyszerű és jól működő AVDH-t.
A legnagyobb kihívás a technológiai infrastruktúra. Míg a kormány feltételezi, hogy mindenki rendelkezik megfelelő mobil eszközzel és stabil internetkapcsolattal, a valóság az, hogy sok magyar állampolgár számára ezek nem adottak. Ráadásul az új rendszernek számos hibát és biztonsági kockázatot is figyelembe kellene venni, amelyekre a törvény szövegében nem találtunk kielégítő választ.
Mi lesz az egyszerűségről?
Az AVDH népszerűségét éppen az egyszerűsége adta. Nem kellett hozzá minősített elektronikus aláírás, nem kellett bonyolult eszközöket használni – csak egy ügyfélkapu belépés és néhány kattintás. Most viszont egy bonyolultabb és vélhetően drágább rendszer veszi át a helyét. Mi történik, ha az új rendszer nem működik? Visszatérünk a papíralapú ügyintézéshez? Vagy várhatunk arra, hogy az új platform minden hibátlanul és gördülékenyen működjön? Az előbbi valószínűbb.
Az AVDH megszüntetése: egy újabb adminisztratív zsákutca?
Bár a kormány azt hangoztatja, hogy a változások a modernizáció jegyében történnek, az AVDH megszüntetése inkább egy visszalépésnek tűnik. Az új rendszer, amely a törvény alapján „korszerű” és „kényelmes” lesz, egyelőre rengeteg bizonytalanságot hordoz magában. Az állampolgárok és cégek egy jól működő, kipróbált rendszertől búcsúznak, miközben az új megoldásokra még éveket kell várni, hogy valóban kiforrjanak.
A kérdés tehát adott: Magyarország valóban előre megy a digitalizációs úton, vagy inkább egy adminisztratív zsákutcában próbálunk megfordulni? Az AVDH megszüntetése egy olyan lépés, amely inkább hátrafelé viszi az országot, mint előre. De ne aggódjunk, hiszen az ügyintézési reformok mindig is gördülékenyen mentek – legalábbis a döntéshozók fejében.
Egy eltékozolt lehetőség
Az AVDH egy egyszerű, jól működő rendszer volt, amely sok állampolgár és cég számára megkönnyítette a mindennapi ügyintézést. A döntés, hogy ezt megszüntetik, és egy új, még kiforratlan rendszert vezetnek be helyette, inkább kockázatot, semmint előrelépést jelent. Az „előre menés” ígérete sokszor vonzó, de ha közben hátrafele sétálunk, akkor a cél nehezen érhető el.
2012-ben még megvolt az út, csak azóta nincs vízió a jövőhöz
2012-ben még tisztán látszott az út egy digitálisan fejlett állam felé, volt ötletgazdája a terméknek és megfelelő szakmai vízión túl, pontos és érthető üzenete is a terméknek. Az elképzelések világosak voltak: a digitális ügyintézés egyszerűsítése, az e-aláírások és az elektronikus azonosítás révén egy hatékonyabb, átláthatóbb jövő felé haladhatott volna az ország. Azóta azonban mintha valami elveszett volna az irányvonalból. Hiába volt egy átgondolt koncepció, ma már csupán a hibaüzenetekkel, a megszüntetett rendszerekkel és az egyre bonyolódó adminisztrációval találkozunk.
A jövőképek, melyek egyszer újító ötletekkel kecsegtettek- mely ötletek más szabadalmaként mint az ötletgazdája teret és pénzt érnek mai napig egyes politikusoknak és köreiknek a szabadalom formájában – a múlt ködébe vesztek, miközben papírhalmokon bukdácsolunk és félkész digitális megoldások között próbálunk eligazodni. Az állami ügyintézés, ami egykor modernizálni kívánt mindent, mára inkább úgy tűnik, hogy visszafordít a papíralapú ügyintézés felé, vagy legalábbis egy olyan kaotikus digitális rendszer felé, amelyből az egyszerű állampolgár nehezen talál kiutat.
Miközben technológiai szempontból minden adott lenne ahhoz, hogy egy valódi digitális forradalmat éljünk meg, a valóságban inkább visszalépések sorozata történik. Az eredeti elképzelés, amely egyszerűsített, gyorsított és digitális rendszerekről szólt, ma már csupán emlék. Mintha valahol elveszett volna az eredeti ötlet lendülete, helyette pedig egy olyan jövőkép uralkodik, amely tele van megszűnő szolgáltatásokkal, bonyolultabbá váló folyamatokkal és egyre több akadállyal.
A legnagyobb irónia az, hogy bár a technológiai fejlődés hatalmas lehetőségeket kínálna, ma az állampolgárok számára az ügyintézés nem lett egyszerűbb, csak más problémákkal terhes. A digitális jövő elvárásai és valósága között egyre nagyobb szakadék tátong, és miközben a technológia tovább halad előre, úgy tűnik, hogy az emberek mind inkább a múltba tekintenek, remélve, hogy visszatérhetünk egy olyan időbe, amikor még volt értelme a modernizációnak.
Az út megvolt, a jövőkép azonban elhalványult – vajon van még esély, hogy visszataláljunk?
