Az arcon csapott digitális fogyasztóvédelem – és a 12 igenes konzultáció kontrasztja

Olvasom, hogy a Kormány a Fogyved.kormany.hu oldalon felmérést tett közzé. Aztán arra gondoltam meglátogatom és miután megtettem, rádöbbentem, hogy 12 igenes kérdéssorról van szó.
Tehát képzeld el azt a csodálatos világot, ahol az állami digitális fogyasztóvédelem aktívan, frissen és lendületesen működik, miközben a kormány értelmes, valódi válaszlehetőségeket kínáló konzultációkon kéri ki a véleményed: oké, most ébredj fel, mert itt erről szó sincs. Itt egyértelműen nem érdekel senkit a te reakciód, csupán az eredményre „hajazva” létrejött a 12 igennel megválaszolható kérdéssor. Azt gondolod ez vicces vagy azt, hogy tragikus, netalán lehet, hogy nem is valóbani véleményt kérő kérdések ezek csak társadalmi manipulációról van szó?
Lássuk, hogyan is kerültünk szemben az önámítás újabb korszakával és  a látszat fogyasztóvédelem új útra lépett és ha kitöltöd, azok száma fog nőni akik a végén okai lesznek, más honfitársak rongyá bírságolásának. Arra azért kiváncsiak lennénk, hogyan mennek a kínai és ázsiai bűnelkövetők után, akik amúgy az MPL-mutyilandia haverok által létrejött, magyar logisztikai Zrt tulajdonosaiként, nyúlják polgáraink pénzét mint ha erre állami engedélyük lenne. Sicc a spojlerezéssel, lássuk azt a 12 pontos, fontos kérdést.

„Ne várd a sült galambot” – avagy a magyar digitális fogyasztóvédelem csődje

Az Euroastra nemrég egy gyilkos cikket tett közzé arról, milyen hatalmas űr tátong a digitális fogyasztóvédelem ígéretei és valósága között. Kiderült, hogy a hivatalos állami oldalak és YouTube-csatornák olyan frissek, mint egy 2021-es naptár. Az Európai Fogyasztói Központ – ami elvileg a határon átnyúló fogyasztói problémáid megoldója lenne – legutóbb 2022 áprilisában gondolta úgy, hogy talán illene valami új tartalmat feltenni a weboldalára. Azóta? Digitális csönd. Három év alatt annyi sem történt, mint egy porszemcse elmozdulása.

A cikk szavaival élve: „A magyar állami fogyasztóvédelem online jelenléte olyan, mint egy rég elfeledett szekrény a padláson: időnként rábukkanunk, kinyitjuk, majd egy pillantás után visszazárjuk, mondván: ‘Talán később’.” Ezt a digitális Csipkerózsikát viszont úgy tűnik, egyetlen herceg sem akarja felébreszteni. És ha netán segítséget szeretnél kérni egy külföldi webshoppal kapcsolatos problémádban? Kapsz egy email címet, és küldhetsz neki egy szabad stílusú levelet. Se digitális azonosítás, se strukturált panaszkezelés – „ahogy esik, úgy puffan” alapon. A 21. század csúcstechnológiája!

Közben a kormány 12 „Igen” válasza biztos 12 igent fog hozni…de miért is? 

Miközben a valódi fogyasztóvédelem úgy fest, mint egy kiszáradt oázis a tájékoztatás sivatagában, a kormány lelkesen előállt egy újabb „konzultációs” kérdéssorral. Tizenkét gyönyörűen megfogalmazott kérdés, amelyek mindegyikére a válasz nagyjából: „Persze, hogy igen, nem vagyok egy szívtelen gazember!”

Íme néhány igazi gyöngyszem:

„Egyetért-e azzal, hogy szigorúbban kell fellépni azokkal a vállalkozásokkal szemben, amelyek az emberekre vagy a környezetre veszélyes terméket árusítanak?”
(Mert ugye van olyan ember, aki támogatja a mérgező termékek terjesztését…)
„Egyetért-e azzal, hogy szigorúbban kell büntetni az akciókkal trükköző üzleteket?” (Nem, én kifejezetten örülök, ha becsapnak!)
„Egyetért-e azzal, hogy szigorúan fel kell lépni azon vállalkozásokkal szemben, amelyek összehangoltan, egyidejűleg túlzott áremeléseket hajtanak végre?”
(Imádom, ha megfizethetetlen árakkal találkozom!)

A páratlan kontraszt

Egyfelől van tehát egy digitális fogyasztóvédelem, amely annyira alvó üzemmódban van, hogy mellette egy téli álmot alvó medve is hiperaktívnak tűnne. Másfelől pedig egy konzultációs rendszer, amely mindenképpen a „Szigorítsd! Büntesd! Lépj fel!” háromszögben gondolkodik, és arra vár, hogy lelkesen bólogass.

Ilyen ez, amikor az „akciós” felirat mögött az eredeti ár van feltüntetve, csak épp kormányzati szinten. Míg a fogyasztóvédelmi honlap büszkén hirdeti, hogy „Őrzi helyét az európai élvonalban a magyar fogyasztóvédelem” (ami, lássuk be, igaz lehet, ha az európai élvonal 2022-ben végleg megtorpant), addig a konzultáció azt sugallja, hogy komoly problémák vannak, amiket csak még több büntetés, szankció és „szigorú fellépés” oldhat meg.

Mindkét „szolgáltatás” közös jellemzője

Van azonban egy közös nevezője a csendes digitális fogyasztóvédelemnek és a hangos „igent-váró” kérdéseknek: mindkettő távol áll a valódi problémák megoldásától. Míg az első egészen egyszerűen semmit sem csinál, a második úgy tesz, mintha minden gondra a megoldás egy újabb jogszabály, egy újabb szigorítás, egy újabb bírságolási lehetőség lenne. Bírság? Szankció? A digitális fejlődés a szankciókkal kezdődik?

Közben pedig mi, felhasználók és fogyasztók továbbra is magunkra vagyunk utalva. Ahogy az Euroastra korábbi cikkében írtuk: „Mi meg fogyasztók ha ezt felfedjük, ráébredünk, leleplezzük, felismerjük, önszerveződünk, közösséget építünk, akkor meg majd… de hát ez a fejlődés… mert mi polgárok legalább valóban előre megyünk!” Szóval, miközben a digitális fogyasztóvédelem weboldala és YouTube-csatornája olyan friss, mint egy több éves kenyérvég, addig a kormány biztosra megy a konzultációs kérdéssorával, ahol 12 könnyűszerrel megválaszolható kérdéssel legitimálja a „szigorúbb fellépést” és a „keményebb büntetéseket”. Az egyik nem segít, mert nem működik, a másik nem segít, mert nem is arra tervezték.

Ha digitális fogyasztóként bajba kerülsz, ne várd a sült galambot – de ne hidd azt sem, hogy a konzultációban leadott 12 „igen” válaszod bármin is javítani fog a helyzeten.
Ám ha problémád van a fogyasztóvédelemmel, akkor vedd fel a legkényelmesebb cipődet, mert hosszú út áll előtted a megoldásig.

A látszatintézkedések és a látszatdemokrácia tökéletes szimbiózisa

Végezetül tegyük fel a kérdést: mit árul el rólunk ez a kettős jelenség? Egyrészt egy elhalt digitális fogyasztóvédelmi rendszert látunk, amely csupán azért létezik, hogy azt mondhassuk: „van”. Másrészt egy konzultációt, amely kizárólag arra szolgál, hogy a már meglévő vagy tervezett szankciókat legitimálja a 12 darab kényszerítő „igen” szavazattal. Ez nem más, mint a modern kormányzati kommunikáció tökéletes tankönyvi példája: a valódi problémamegoldás helyett elég a látszat fenntartása és a társadalmi jóváhagyás megszerzése. Nem az a cél, hogy ténylegesen segítsünk a fogyasztókon, hanem hogy azt a benyomást keltsük: a hatóságok aktívan dolgoznak a problémák megoldásán, miközben a fogyasztók támogatják a szigorú fellépést.

A digitális fogyasztóvédelem és a nemzeti konzultáció hasonló elven működik: mindkettő a Potemkin-falvak mintájára épült – kívülről látványos, de belül üres. Az egyik nem tesz semmit, de legalább nem is állítja magáról, hogy tesz valamit (hiszen 2022 óta hallgat), a másik viszont aktívan kommunikálja, hogy milyen „fontos” a véleményed, miközben valójában csak a saját narratíváját erősíti. Talán egyszer eljön a nap, amikor a valódi digitális fogyasztóvédelem és az érdemi társadalmi konzultáció találkozik. De addig is marad nekünk a DIY ( Csináld magad mozgalom) megoldás: tanulj, tájékozódj, oszd meg a tapasztalataidat másokkal és ne bízz vakon sem a nem frissülő hivatalos oldalakban, sem a manipulatív kérdőívekben.

Mert egy biztos: ha a digitális fogyasztóvédelem és a fogyasztóvédelmi konzultáció hazai gyakorlatát nézzük, nem nehéz felismerni, hogy ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó – csak épp az érme mindkét fele hamis. A célt, hogy jól meg legyen mindenki bírságolva és ha látjuk a bevételszerző képességét ennek a porjectnek akkor ezt illetően már nincsen kétségünk, főleg ha az államháztartási hiányt nézzük….