A Google elleni legújabb brüsszeli trösztellenes vizsgálat kapcsán sokan azt hitték, hogy végre valódi lépések jöhetnek majd a magyarországi több milliárdos Google-csalás ügyben is, ahol ezrek veszítették el megtakarításaikat digitális banki csalások miatt. Miközben az EU aggódik a hírportálok Google keresőben való leminősítése miatt, aközben a Google fizetett hirdetési platformján visszaélnek a csalók, és a cég a felelősséget rendre hárítja. A történet az MBH Bank mögötti csalássorozatot tárja fel: hamis bankoldalak, Google Ads hirdetések és rendszerszintű mulasztások alakították a magyar digitális káoszt, amely mögött a vállalat tudatos stratégiája és politikai lobbiereje áll. Ez a cikk feltárja a részleteket, amelyekről a nyilvánosság még csak most kezd értesülni és megérteni igen kevés embernek sikerült eddig. Azt a kérdést ugyan is kevesen tették fel, hogy miért tud minden alkalommal elmenekülni a Google vezetése, adminisztrációja a büntetőjogi szankciók elől, vagy akár az EU, büntető és pénzügyi szankciói elől is. Milliárdos bírság? Ugyan már. Cikkünkben ezt a témát szedjük elemeire.

A Legújabb Brüsszeli Színjáték: miért nevet a Google a legújabb „Spam-Vizsgálaton”?

Kezdjük a legfrissebb hírrel, ami tökéletesen megvilágítja az egész abszurd színjátékot. 2025. november 13-án befutott a hír: az Európai Bizottság újabb trösztellenes vizsgálatot indít a Google ellen. Az EU most éppen azért vizsgálódik, mert a Google „site reputation abuse” (az oldal hírnevével való visszaélés) politikája állítólag „tisztességtelenül” lerontja egyes hírkiadók (news publishers) besorolását a keresési eredményekben. Brüsszel azért aggódik, mert szegény kiadók „fontos bevételektől esnek el”.

Az EU pedig az organikus keresési rangsorozás „spam-politikájával” foglalkozik – egy szubjektív, értelmezésre nyitott jogi terepen, ahol az igazi, mérhető fogyasztó-kár (a fizetett Google Ads phishing) továbbra is szabályozás nélkül marad. Ez nem csupán rosszul választott prioritás, hanem stratégiai hibás játszma az EU részéről: így egy olyan jogi ügyben vitázik a Bizottság, amelyet a Google sokkal könnyebben nyerhet meg, mint amit a valódi phishing-felelősség terén kellene.

A különbség kritikus:

ORGANIKUS keresés: mit mutatnak ki az „ingyenes” találatok között → értelmezési kérdés, 5-7 év jogi eljárás

FIZETETT (Google Ads): miről hirdet a csaló → anyagi kár, 1-2 év alatt bizonyítható

Az EU az elsőt választotta.

És tudod, mi a Google hivatalos válasza erre?

A cég vezető Pandu Nayak azonnal visszalőtt, mondván, a vizsgálat „teljesen elhibázott” (entirely misguided). De most kapaszkodj meg: a Google azzal védekezik, hogy ez az organikus spam-politika az, ami megvédi az európai felhasználókat „a megtévesztő, alacsony minőségű tartalomtól és a csalásoktól” (deceptive, low quality content and scams).

Érted te ezt?

Elmagyarázom neked és talán térdedet csapkodva fogod mondani, mi a te véleményed erről. Magyarul: a Google szerint azért csinálják így, hogy megvédjék az embereket azoktól az oldalaktól, amik átvernek vagy rossz minőségűek, hogy ne csapják be őket a keresőben.

Így próbálják igazolni, miért nem engedik előre azokat a hírportálokat, amik szerintük nem jók.

A védelem látszólagos, azt hiteti el, hogy van védelem: de ez hamis!

A Google csak magát védi!

Egyszerűbben: az EU azt vizsgálja, hogy a Google igazságtalan-e azzal, hogy elrejt bizonyos híreket a keresőből, és emiatt a hírek készítői kevesebb pénzt kapnak. A Google azt mondja, hogy nem tesznek ilyet, de ez náluk egy fontos szabály, hogy ne engedjék be a rossz híreket vagy átverős oldalakat a keresőjükbe, azaz így védik az embereket. Miközben 2025 májusában Magyarországon épp csúcsosodott a „Google-csalás” botrány, ahol ezrek vesztették el a teljes vagyonukat a Google fizetett hirdetésein keresztül, addig a Google Brüsszelben azzal büszkélkedik, hogy ő márpedig milyen keményen küzdenek a csalások ellen,  az organikus találatoknál.

De valójában az EU játszmája segít a Google-nek

Az EU phishing-ellenes kötelezettségei a DSA (Digitális Szolgáltatások Törvénye) alatt a) nem terjednek ki az organikus keresési rangsor-szabályozásra, b) azonban a fizetett hirdetésekre igen (Art. 24, 25, 26 DSA). Konkréten: az Art. 26 az **actual transzparencia-követelmény**, amely a Google Ads esetében a hirdető kilétének és a hirdetés céljának nyilvános megjelenítését írja elő – ami azonban az ATC-ben nem valósul meg megfelelően. Addig a Google ATC-je nem implementálta ezeket a megfeleléseket, ami azt sugallja, hogy az EU-s versenyeljárás (organikus keresésre fókuszált) nem érinti a Google Ads fizetett-hirdetési felelősségét.

A Digitális Szolgáltatások Törvény (DSA) valóban tartalmaz kötelezettségeket a hirdetések átláthatóságára (Art. 24–26).

Érdemes konkrétan kiemelni, hogy a Google Ads esetében a hirdető kilétének és a hirdetés céljának nyilvános megjelenítése kötelező lenne – és hogy az ATC ennek nem felel meg.

Az EU egy olyan, végtelenül komplex és szubjektív vitát nyit (mi a spam és mi a legitim újságírói tartalom?), ami garantáltan évekig fog tartó jogi csatározásba fulladni.

Ez az új „spam” vizsgálat nem fenyegetés a Google-re nézve. Ez egy ajándék. Egy tökéletes füstfüggöny, egy elterelő hadművelet.

Amíg a bizottság azon lovagol, hogy egy hírportál al-oldala spamnek minősül-e, nézzük meg, mi történik a valóságban, Magyarországon, a Google fizetett platformján.

MBH BANK „Google Csalás” : egy több milliárdos magyar bűntett anatómiája

Azt hinnéd, végre a több milliárdos kárt okozó, MBH BANK ügyfelei sérelmére elkövetett Google csalás ügyében a bűnöző hirdetések miatt is fellépnek, de ez egy naiv gondolat marad csupán.

A Google ATC rendszere valójában egyetlen csalási ügyben érintett cég adatait sem tette soha transzparensé.
Keresnéd a csalók weboldalát?  Hiába: az ott nem lesz!  Olyan, mint ha csak az emberek szeme káprázott volna amikor zöld pipás, kiemelt hirdetéssel átverték őket az MBH Bankot ért Google csalási ügyekben.

Adataink szerint 2022-től – több ezer áldozat és több milliárd kár – az MBH Bank – Magyar Bankholding-MKB Bank-Budapest Bank – Takarék Bank fúziós botrány Google csalási hullámának kárösszege. Ami a sajtóban ebből hivatalosan megjelent, az is épp elég katasztrofális, és az ügy  nevét pontosan eltalálták: a bank és a hatóságok is „Google-csalásnak” hívják.

Az EuroAstra.hu és az Adhoc Support CIC csapata már eddigi s sok időt töltöttünk el azzal, hogy kiderítsük, a Google hogyan és milyen módon tesz bármit is és mutatja a világ felé azt a látszólag etikus arcát, ami valójában a  leplezés arca.

A Google csalási folyamat receptje a következő volt:

A Csalétek: Kiber bűnözők hamis banki felületeket hoztak létre, amelyek „megszólalásig hasonlítottak” az eredeti MBH Bank (és elődei, az MKB és a Budapest Bank) oldalára. A csalétek lényege, hogy a BANK nevének valamely alternatívája a csali, tehát vagy a RÖVID név értsd. MKB, TAKAREK, MBH, vagy a BANK végződéssel ellátott toldalékkal kiegészülve kerül a bűnözők által használatba mint MKBBANK, TAKAREKBANK, MBHBANK …stb. Az áldozat beírta a bank általa ismert nevét pl. mbh.hu  és miután piros lakatot kapott és biztonsági figyelmeztetést, a Google keresőjében írt  bank-név keresésnél, a kiemelt hirdetésként megjelenő bűnözők csalijába rohant!

MBH BANK PHISHING-HIRDETÉSI TÁMADÁS ANALÍZISE

A struktúra egy „lehetséges támadás-forgatókönyv”:

A Fegyver: A kulcslépés. Ezeket a hamis, adathalász oldalakat „ismert keresőalkalmazások fizetett hirdetéseként jelenítették meg”. A csalók tehát a Google Ads rendszerében vásároltak hirdetést, hogy garantáltan a keresési lista legelejére, az első, gyanútlan kattintás útjába kerüljenek.

A Tökéletes Célpont: A támadás időzítése nem volt véletlen. A csalássorozat 2022-ben kezdődött és 2023-ban elcsendesedett média mellett ( ez alatt értsd. hogy az Internetes médiák kvázi úgy hívták az ügyet, hogy az egyik nagy bankban történt ez vagy az, nem a nevén nevezték kivel és mi történt) folyamatosan haladt és 2025 tavaszán megismétlődött. Pontosan ebben az időszakban zajlott a Bank  Holding „bonyolult márkaevolúciója”: az MKB Bankból és a Budapest Bankból először Magyar Bankholding lett, majd végül MBH Bank. A felhasználók össze voltak zavarodva. Keresték az „mkb”-t, a „budapest bank”-ot, a „takarékot” és aztán az „mbh”-t. Így a rövid tagokkal, meg közben a bank toldalékkal is, úgy is mint Budapest Bank, Takarék Bank, MKB Bank és MBHBANK. Ez okozta a 2025-ös második Google csalási hullámot ahol már az Adhoc Support  csapata 2024. októberétől figyelte és elemezte az ügyeket.

A felhasználók mint a több száz sértetti elbeszélésből ismerté vált, nem tudták, mi a hivatalos, új webcím. A véletlentől független és számos olyan adat merült fel a kutakodásunk során amiből még egy jó nagy cikk sorozat készült és készül napjainkban is. 

Az MBH Bank és Google Ads csalási ügy – közérthetően

Az elmúlt években (2022–2025) a Google Ads fizetett hirdetési platformján keresztül kiberbűnözők hamis banki oldalakat reklámoztak, amelyek szinte teljesen úgy néztek ki, mint az MBH Bank (és jogelődei, MKB, Budapest Bank) valódi honlapjai. Ezek a csaló oldalak például ilyen címeken jelentek meg: mbhbank.nu, mbhbaunk.nu, vagy ehhez hasonló megtévesztő domain neveken.

A bűnözők a Google keresőjében fizettek azért, hogy ezek a hamis oldalak kiemelt, „zöld pipával” megjelölt hirdetésként szerepeljenek – ezért a felhasználók joggal hitték azt, hogy amit látnak, az biztonságos és hivatalos, hisz a Google “hitelesítette”. Így esett, hogy rengeteg banki ügyfél ezekre a csaló hirdetésekre kattintott, és a megtévesztő oldalakon megadott adataikat a csalók ellopták.

A MBH Bank hivatalos álláspontja mindvégig az volt, hogy nem hibáztak semmiben – szerintük az ügyfeleik saját gondatlanságuk miatt váltak áldozattá. Az ő értelmezésük szerint, ha valaki nem a hivatalos banki weboldalra kattint, hanem egy csaló által reklámozott, megtévesztő linkre, akkor az csakis a felhasználó hibája.

Az egész botrány különösen azért felháborító, mert a Google aktívan közvetítette a csaló hirdetéseket, pénzt keresett rajtuk, és csak utólag, sokszor késve lépett – miközben az áldozatok számát és kárösszegét tekintve több ezer emberről, összességében több milliárd forintról beszélünk. A bank végül 2025 tavaszán “méltányossági alapon” a kár 70%-át megtérítette a legkirívóbb esetekben, de a Google semmit nem fizetett, semmilyen kártérítést nem vállalt.

A Google számára a Google csalás elkövetői pénze fedve marad és kész!

Mindenki nyugodjon le a picsába, a bűnözők pénze rejtve és pont ugyanolyan pénz, mint bármelyik másik emberé a földön! – és ez a mondás a Google Ads rendszerében is maximálisan érvényesül.

A Google rendszere vidáman, gond nélkül elfogadta a bűnözőktől kapott pénzt, hogy a káoszba keveredett ügyfelek banki kulcsszavaira első helyen, szponzorált kiemeléssel hozza ki a csaló oldalt. A Google Ads nem egyszerű nézelődő vagy ártatlan átjáró volt ebben a történetben, hanem egyenesen a támadás kézbesítője, aki szó szerint pénzt keresett a bűncselekményből. A Google felelőssége nemcsak itt merül fel, hanem annál a pontnál is, amikor meg akarjuk nézni, konkrétan kik jelenítették meg ezeket a hamis domaines hirdetéseket – na, onnantól a Google olyan mélyre temette el 2022 óta a hirdetői adatokat, mintha a Google Ads Transzparencia csak arra szolgálna, hogy szakszerűen és kötelezően eldugja a valódi bűnrészeseket.

Mindenki nyugodjon le: a Google tud titkot tartani

A Google LLC-hez intézett kérdés így szólna – de minek is ezt elküldeni – mert pont úgy járnánk mint megannyi Szövetségi Bíróság az USA-ban vagy EU szerte bármelyik ahol a Google választ adott: a nagy semmit. 

Kérdéseink még is a következők lennének, hogy a Google illetékesei adjanak közre adatokat az ATC-vel kapcsolatban:

– Phishing-bejelentések száma (2022-2025)
– Eltávolítási idők (medián, átlag)
– Újraidőzített hirdetések száma (ugyanaz a domain, új fiók)
– Data retention policy (nem-politikai hirdetések)”

A kérdéseket azonban nincs is értelme megküldeni a Google-nak: egy Google számára ez a hipotetikusság szintjén marad.

Tehát, hogy értsd: ha téged keresne a Rendőrség egy ilyen kérdéssorral, akkor 1 mp alatt kint lógna a neved a neten, de ha  a Google vagy?   Az más! Ott már a lobby zajlik a sok pénzért és a Google erőforrásaiért!

A Kár mérlege

Magyarországon több mint tízezer ember lett áldozata ennek a digitalis csalásnak, és a veszteségek összessége eléri a több milliárd forintot. Az egész ügy legsötétebb része, hogy a valódi bűnözők neveit gondosan elrejtik, a Google pedig látványosan „összejátszik”, mint egy cinkos egy összeesküvésben a károsultak ellen.

Világos, hogy egyetlen áldozat sem kérte, hogy „Drága Google légy szíves, rejtsd el előlünk a csaló hirdetők nevét!” – ezt természetesen nem a sértettek érdekében teszik. Megvan ennek az oka, de az átlagember, sőt még az EU hatóságai is hiába faggatják a Google-t, lazán lepattannak róla, még választ sem kapnak.

A Google olyan, mint a modernkori Gotti, igazi teflon-don: mindig van valami extra védelmi kártyája, amivel képes mindent megúszni – bármit el tud sikálni, és sosem ragad rá a felelősség.

Az áldozatok száma: A kezdeti hírek „több száz” ügyfélről szóltak. Később oknyomozó portálok arról írtak, hogy ez a szám már „1600 fölé” nőtt, a károsulti megkeresések alapján pedig „mintegy 2500 sértettről” beszéltek. (2025-ről beszélünk)

A kárösszeg: A kezdeti „jelentős összegek” később „több millió eurós nagyságrendűvé” nőttek. A károsulti becslések „több mint 10 milliárd forintot” említenek. Az egyéni sorsok pedig tragikusak: volt, akitől  6,5 milliót, 10,8 milliót, 52 milliót vittek el, de volt olyan áldozat is, akinek a teljes nyugdíj-megtakarítását nullázták le percek alatt. A hivatalosan fel-fel bukkant 12 milliárdos kár és 1200 károsult száma  Az MBH Bank 20225-ös Google csalás ügyben -ahol  70%-on „méltányosított” visszafizetés is felfoghatatlan, de valószínűleg csak a jéghegy csúcsa.

A Felelősség áthárítása, igazi Google tett

És itt jön a valódi botrány. A botrányt a sajtó és maga a bank is „Google-csalásnak” nevezi már 2022-óta. A kártérítési vita mégis kizárólag a bank és az áldozat között zajlik. A Google egyetlen ügyben sem jelent meg, mert az MBH Bank (korábban MKB BANK is az ügyfélre hárította a felelősséget és ezzel lepattintotta őket és a kártalanítást )

2025-ben az MBH BANK Google csalási ügy  „kiverte a biztosítékot”
Az MNB 5 csapás intézkedése

2025-ben a Google körüli csalási botrány végül olyan nagy felháborodást váltott ki, hogy még az MBH Bank is kénytelen volt lépni. Ebben szerepet játszott az MNB (Magyar Nemzeti Bank) „5 csapás” nevű intézkedéscsomagja, valamint az EU szigorúbb szabályozásai – ezek együtt olyan nyomást gyakoroltak a bankra, hogy rá voltak kényszerítve a változtatásokra.

Az MBH Bank végül, az óriási társadalmi és hatósági nyomás miatt, úgy döntött: „méltányossági alapon” kártérítést ajánl fel az áldozatoknak. Fontos kiemelni, hogy az MNB „5 csapás” intézkedése szinte szó szerint azokat a pontokat tartalmazza, amiket az EuroAstra erről szóló cikksorozataiban leírtunk – vagyis valóban hatása volt annak, amit mi leírtunk: „inspiráltuk” az MNB dolgozóit, amikor kidolgozták az intézkedéseket.

Az eredmény az lett, hogy az MBH Bank vállalta, hogy a 2025. március 15. és május 31. között becsapott ügyfeleknek a kár 70%-át megtéríti.

Ha valaki kételkedne abban, hogy az MNB 5 csapás intézkedése mennyire hasonlít az EuroAstra cikksorozatban leírtakhoz, annak mutatunk néhány pontot összevetésként – a részletes vizsgálatot pedig rábízzuk a kétkedőkre.

Tegyük tisztába: az MBH BANK,  akinek a rendszerét nem törték fel (az ügyfelektől csalták ki az adatokat) , fizet 70%-ot un. méltányosságból azoknak akik Google csalás áldozatok lettek 2025-ben!

És mit kezdett a Google a saját felelősségével? Hát, nagyjából semmit!

Ez az a cég, amelyik ténylegesen közvetítette a csalást: ő terelte rá az áldozatokat a bűnözők hirdetett oldalaira, mindezt nem kevés pénzért cserébe – hiszen a csalók is hivatalos Google-hirdetést vásároltak, ebből pedig a Google komoly bevételt szerzett. Mégsem vállalt semmilyen anyagi felelősséget, se Magyarországon, se máshol: egyetlen fillér kártérítést sem fizetett azoknak, akiket a hirdetései révén megtévesztettek.

A Google sehol nem jelenik meg mint pénzügyi felelős, hiába keresett pénzt a csaláson.

Annyit tesznek, hogy amikor már késő – vagyis amikor az áldozat elvesztette a pénzét –, bemásolnak a súgóba néhány mondatot: „Lassítson”, „Villámellenőrzés”, és rákenik mindent a bankokra vagy a kártyakibocsátó cégekre. Tehát amikor valódi baj van, a Google mossa kezeit, és minden felelősséget elhárít magától – pont tankönyvszerűen!

A Google nem csak egy sima hirdetői platform volt ebben a történetben, hanem a csalás aktív közvetítője és haszonélvezője. Mégis, amikor kártérítésről van szó, teljesen kivonja magát a felelősség alól, és ezt „ügyféltájékoztató” sablonszövegekkel tudja le. Ez az egész tökéletes példája annak, hogyan lehet jogilag kicsúszni minden következmény alól, miközben a profitot persze gond nélkül bezsebelik.

A Google, nulla százalék kártérítést fizet? IGEN!

A Google sehol nem jelenik meg pénzügyi felelősként. Ők annyit tesznek, hogy a hivatalos súgójukban (miután a pénzed már eltűnt) közlik veled, hogy „Lassítson”, „Villámellenőrzés” , és különben is, „a fizetést a hitelkártyát kibocsátó vállalat vagy a bank utasítja el, nem a Google”. Ez a totális felelősség-elhárítás tankönyvi esete.

A nagy átláthatósági hazugság,  a Google ideológiai kamuja
Az Ads Transparency Center ( ATC) mint csaló-elrejtő eszköz

De hát hogy történhetett ez meg?

A Google 2023-ban pont azért indította el az Ads Transparency Center-t (ATC), hogy „egészséges, megbízható és átlátható digitális hirdetési ökoszisztémát” biztosítson.  Azt ígérték, most már bárki láthatja, „kik a hirdetőink”.

Ahogy egyre többen le is írták, ez egy hazugság.

„Azt állítják van nyilvános hirdetői listájuk de sehol a bűnözők rajta”. – állítjuk mi is a Googleról.

Ádám és Éva is elpirulna a kamu fügefalevéltől

Az ATC egy „gondosan felépített PR-eszköz”, egy „fügefalevél”, amit a szabályozók (mint az EU-s Digitális Szolgáltatások Törvénye, a DSA) megnyugtatására terveztek. A rendszer nem „véletlenül” rossz.

Érdemes hozzátenni, hogy a DSA alapján az ATC-nek auditálható, visszakereshető adatokat kellene tartalmaznia, de a Google adatmegőrzési politikája ezt szisztematikusan ellehetetleníti. Ez konkrét jogi ütközés.

Az ATC -t tudatosan tervezték tele olyan kiskapukkal, amik a bűnözőknek kedveznek:

A „Hitelesítés” Egy Vicc: A csalók simán kijátsszák. Vagy feltörnek egy már létező, hitelesített Google Ads fiókot, és annak a nevében futtatják a csalást, vagy egyszerűen alapítanak egy postafiókcéget. A Google rendszere a papírt ellenőrzi, nem a mögötte lévő bűnözői szándékot.

Az Árulkodó Jelek Figyelmen Kívül Hagyása: A legmegdöbbentőbb, hogy az ATC adatbázisa tele van „Veszélyjelzésekkel” (Red Flags), amiket a Google rendszere lát, de nem érdeklik. A csalók útmutatója gyakorlatilag nyilvános.

A Bűnözők Eltüntetése: És itt van a kérdés: „sehol a bűnözők”. Az ATC-ben „bénítóan rövid és átláthatatlan” az adatmegőrzési politika a nem politikai hirdetéseknél. Mire egy áldozat, egy rendőr vagy egy újságíró nyomozna, a csaló hirdetés adatai, a hirdető neve és a kreatívok rég eltűntek a rendszerből.

Egy fél bit-nyi adatot de annyit sem találtunk sem 2022-ben de azóta sem, miközben csak 2025-ben több száz millió fit-nyi összeg ment be a Google számlájára, derült ki háttérbeszélgetés során.

A Csalók Útmutatója az Ads Transparency Center Kijátszásához
(Amit a Google Figyelmen Kívül Hagy)

És tudod, miért van mégis az un ATC „hitelesítés”?

Nem érted van: az ATC valójában a Google pénzügyi osztályának készült. A hitelesítés egy jogi személyt és egy fizetési módot kapcsol a fiókhoz. Ez arra kell, hogy a Google csökkentse a saját kockázatát: a „fizetési csalások, a visszaterhelések és a ki nem fizetett hirdetési számlák” kockázatát. Az ATC tehát nem a te védelmedre épült. Arra szolgál, hogy a Google biztosan megkapja a pénzét – akár egy bűnözőtől is.

Mi több, a „hitelesített” jelvény a „biztonság veszélyes illúzióját” kelti. A felhasználó megbízik a hirdetésben, mert látja, hogy a Google „hitelesítette”. Az MBH Bank csalói nem „átverték” a Google rendszerét, hanem felhasználták.

A Google ATS rendszere teljesen átláthatatlan

Először is sok esetben mint pl. a Google csalási ügyekben  a hirdetők adatait úgy őrzi, mintha valami titkos-kulcs lenne.

a) A csalókat sokáig egyáltalán nem szűrte ki, sőt, még azok után is futni hagyta a kamu/phishing hirdetéseket, hogy már többen jelezték a problémát. Igaz, utólag eltávolította a csaló tartalmat, de ilyenkor gyakran már magát a hirdetőt (a fiókot is) törölte – vagyis teljesen elsüllyesztette a felelősség kérdését.

b) 2022 és 2025 között rengeteg olyan hirdetés jelent meg és futott akár egy hónapig is, amelyekről felhasználók konkrét csalás miatt tettek panaszt. Ennek ellenére a Google 30 napon belül sem törölte őket. Ezeknél sosem derült ki a valódi hirdetők neve, ahogy az sem, hogy pontosan mennyi pénzt fizettek a hirdetésért – mindez tökéletesen ismeretlen maradt.

Az egész egy nagy misztikum: a vita tárgya, hogy a Google magát védi – nem nyújt semmilyen valódi átláthatóságot, és az adatait úgy rejtegeti, hogy a csalás következményeit a saját profitja kárára sosem kell viselnie.

A Google játszmája
Az évtizedes útmutató a büntetések kikerüléséhez

És ezzel eljutottunk a lényeghez: hogyan fog kimenekülni a Google ez alól az EU-s ügy alól is?

Sehogy. Mert be sem megy ebbe az utcába!

Ahogy írtuk korábbi cikkünkben is: a Google „kenegeti az adatokat már 10 éve biztosan és szakadatlanul, látszólagosan együttműködve a hatóságokkal”.  Az EU az elmúlt évtizedben több mint 8 milliárd euró bírságot szabott ki a cégre.

Főbb ügyek és bírságok amik valójában csak bagatell tételek a veszélyeztetett eredeti összeghez mérten: 

FORRÁS: EU Versenyügyi Bizottság – Döntések Adatbázisa

És mennyit fizetett ebből a Google valójában? A töredékét vagy olykor semmit se, azt is csak évekkel később.

Tehát egy kulcsfontosságú ténybeli kérdés az időzítés: a Google időben reagált-e, miután értesítést kapott?

Amennyiben a Google bizonyítani tudja, hogy amint tudomására jutott (pl. azonnal eltávolította a hirdetéseket a megfelelő csatornákon keresztül történő értesítés után), akkor megőrzi az immunitást az ismeretlen időszakra.

Amennyiben azonban a bizonyítékok megmutatják a késedelmet vagy az értesítések figyelmen kívül hagyását, akkor a felperesek azt fogják állítani, hogy a biztonsági mentesség nem védheti többé a Google-t a felelősség alól azokat az időszakokat illetően, amikor elmaradt a cselekvés.

Amerikában miért nem felelős a Google a csaló hirdetésekért? (230. szakasz – a „védőpajzs”)

Képzeld el, hogy Amerikában van egy törvény, aminek a lényege: ha valaki egy nagy oldalon (pl. Google vagy Facebook) valami szart (hamis, kamu, csaló dolgot) rak ki, akkor a platform (pl. Google) nem vonható felelősségre ezért. Ez a híres „230. szakasz”. Ez konkrétan annyit jelent: a Google-nek nem kell tartania attól, hogy beperli valaki csak azért, mert átverték őt egy Google-on hirdetett hamis reklámmal.

Az amerikai bíróságok ezt nagyon szigorúan veszik. Ha bárki megpróbálja perelni a Google-t egy ilyen hirdetés miatt (például 2023-ban az a Ynfante nevű ügyfél, aki egy kamu ügyfélszolgálati szám mögé futott bele), azt mondják: „Bocs, a Google csak a helyet adta, nem az ő hibája, hogy mit tett ki oda a csaló.”

Még akkor sem, ha a Google úgy reklámozza magát, hogy „mi ellenőrizzük, biztonságosak a hirdetéseink” – a bíróság szerint ez sem elég ahhoz, hogy felelőssé tegyék őket. A Google csak „házigazda”, „szállásadó”, nem ő a tartalom készítője vagy felelőse.

Ráadásul, még az sem számít „aktív részvételnek”, hogy a Google kiemelten mutatja a hirdetést, vagy ráírja, hogy „Hirdetés” – ez is simán belefér a „mi nem felelünk érte” szabályba.

Az EU-ban szigorúbbak lehetnének, mert itt nincs ilyen automatikus mentesség, de az Európai Bizottság inkább minden mással foglalkozik, minthogy tényleg felelősségre vonja a Google-t.

A magyarországi Google-csalások tükrében azonban a jogi helyzet már nem tolerálható.

A Google-nek szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy egy rendszert vagy valóban transzparensnek kell működtetnie, vagy nem nevezheti transzparensnek. A szándékos félrevezetés és a bűnelkövetők rendszeres elrejtése az ún. transzparencia-keretből,  komoly jogos kételyeket vet fel bármely hatóság, így a Magyar Bíróság előtt is.

A közösség szempontjából pedig: az ilyen hamis transzparencia-ígéret a bizalmat erodálja, és azt az egyértelmű üzenetet küldi, hogy a vállalati PR-beszéd és a valódi felelősségre vonhatóság között rárepedés van. Amikor egy cég azzal hivatkozik, hogy „transzparenssé tette” a rendszerét, miközben az aktívan rejti a bűnözőket, az nem csupán műszaki hiba – hanem szisztematikus felelősség-elhárítás, amely súlyos kérdéseket vet fel a vállalat szándékaival kapcsolatban.

A Google tökéletesre fejlesztette a dolgait elrejtő technológiát

4+1 lépéses védelmi stratégia (Playbook)

1. Lépés: Fellebbezz az Idők Végéig (A Jogi Húzd-Halaszd)

Ez az alap. A Google egyetlen bírságot sem fizet be azonnal.

• A 2017-es (!) 2,42 milliárdos Shopping-bírság elleni fellebbezésüket hét évvel később, 2024 októberében vesztették el végleg.
• A 2018-as, rekordösszegű 4,34 milliárdos Android-bírság fellebbezése még mindig tart.
• A legfrissebb, 2025-ös 2,95 milliárdos Ad-Tech bírságra a Google válasza? Lee-Anne Mulholland, a cég globális szabályozási vezetője azonnal bejelentette: a döntés „helytelen”, és „fellebbezni fogunk”.

A tanulság: A pénzt évekig, évtizedekig parkoltatják. A jogi költség aprópénz a bírsághoz képest. Mire (ha egyáltalán) fizetni kell, az összeg már rég inflálódott, a piac pedig megváltozott.

2. Lépés: Nyerj Technikai K.O.-val (A Jogi Mesterfogás)

Ez a legszebb. Lásd a 2019-es 1,49 milliárd eurós AdSense-bírság esetét.  2024 októberében az EU Törvényszéke teljesen megsemmisítette (annulled) a Bizottság bírságát.

Az indoklás? Nem az, hogy a Google ártatlan volt.

Hanem az, hogy az Európai Bizottság „nem felelt meg a szigorú bizonyítási követelményeknek”.

Konkrétan: „hiányoztak a 2016-os évre vonatkozó adatok” a Bizottság elemzéséből.

A tanulság: A Google-nek nem kell bizonyítania, hogy ártatlan.

Elég, ha a milliárdos ügyvédi csapata talál egyetlen eljárási vagy adathiányos hibát az EU 5 éves munkájában. És találtak. A bírság: 0 €.

3. Lépés: „Működj Együtt” és Profitálj Belőle (A Pofátlan Megoldás)

Ez a 2017-es Shopping-ügy valódi tanulsága. A Bizottság „egyenlő bánásmódot” kért a rivális ár-összehasonlító oldalakkal (CSS) szemben.

A Google „megoldása”? Zseniális és pofátlan. Létrehoztak egy aukciós rendszert, ahol a rivális oldalak licitálhattak a helyekért a Shopping dobozban.

A csavar? A Google is licitált a saját aukciójában. Egyszerre volt „ajánlattevő és árverező”.

A tanulság: A Google a „büntetését” egy új bevételi forrássá alakította.

A riválisoknak fizetniük kellett a Google-nek azért, hogy ne legyenek diszkriminálva. A Google ezzel (a) pénzt keresett, (b) mesterségesen felverte a riválisok költségeit (hiszen túllicitálhatta őket a saját rendszerében), és (c) látszólag megfelelt az EU-nak. Ez a „rosszindulatú megfelelés” (malicious compliance) tankönyvi esete.

4. Lépés: Hívd a Fehér Házat (A Politikai Atombomba)

És mi történik, ha az EU túl messzire megy, és valóban veszélyezteti a profitot? (Mint a 2025-ös Ad-Tech ügyben, ahol már az üzletág feldarabolása is felmerült.) Akkor a Google beveti a politikai atombombát.

2025. szeptember 5-én a 2,95 milliárdos Ad-Tech bírság döntése már készen állt. Aztán azonban (szeptember közepén) órákkal a bejelentés előtt az egészet leállították. Kiderült, hogy az EU Kereskedelmi Biztosa, Maroš Šefčovič, felülbírálta a Versenyjogi Biztost, Teresa Riberát – miközben az Egyesült Államokból politikai nyomás érkezett. Az ok hivatalosan: „EU-US kereskedelmi feszültségek” és „Washingtonból érkező lobbi”.

Donald Trump pedig a média-ben (illetve a Politico Pro bejelentés körül 2025 szeptember közepén) konkrétan megfenyegette az EU-t vámokkal: amikor a bírságot végül (késve és meggyengítve) mégis kiadták, Trump reakciója ez volt: „Európa ma bírsággal ‘sújtott’ egy másik nagyszerű amerikai vállalatot… ezzel gyakorlatilag elvéve a pénzt, ami egyébként amerikai beruházásokra és munkahelyekre menne”.

A tanulság: Amikor a jogi játszma nem elég, a Google előveszi a geopolitikai fegyvert. És az Európai Bizottság meghátrált.
A Google politikai lobbiereje erősebb, mint az EU végrehajtó hatalma. A Trump-faktor erős, de érdemes kiemelni, hogy ez nem egyedi: a Google és más amerikai tech cégek rendszeresen használják a geopolitikai nyomást az EU döntéseinek gyengítésére.

A Brüsszeli Eredménytábla: Google vs. Európai Bizottság (2017-2025)

A Google addig szivatja az EU-t ameddig csak akarja?

Most már érted, miért nevetséges az említett legújabb „spam” vizsgálat?  Ez egy újabb 5-7 éves jogi bohózat kezdete, ami tökéletes elterelés a valódi problémákról.

Mert amíg Brüsszel és a Google jogászai az „organikus spam” definícióján vitatkoznak, addig Magyarországon (és a világon) valódi emberek ezrei veszítik el a valódi pénzüket – és a masszív milliárdodat – a Google fizetett platformján.

A Google „átláthatósági” eszközei, mint az ATC, nem védik valójában a felhasználókat. Egy hazugságokból épült PR-fal, ami a csalókat rejti el és a Google pénzügyi osztályát védi.

Az EU „milliárdos bírság” története maximum egy címlap-trükk a laikusoknak.

A Google valódi játszmáját a „Playbook” írja le: fellebbezés, technikai K.O., rosszindulatú megfelelés és politikai zsarolás. Ezt intézik az ügyvédeik.

Az Európai Bizottság legújabb vizsgálata nem több, mint elterelés: az organikus keresési rangsorok jogi vitájába fullad, miközben a valódi károkozás a Google Ads fizetett hirdetésein keresztül zajlik. A magyarországi MBH Bank-ügy egyértelmű bizonyíték arra, hogy a rendszer nem védi a fogyasztókat, hanem kiszolgáltatja őket a csalóknak.

A valódi árat pedig te fizeted meg, az utolsó fityingig kedves olvasó, felhasználó…

…és a végén a magyar vonatkozású hír:

A Gazdasági Versenyhivatal észlelte, hogy az amerikai óriáscég Írországban bejegyzett leányvállalata, a Google Ireland Limited (Google) 2025. március 15-től kezdődően valószínűsíthetően nem a szakmai gondosság követelmények megfelelően járt el a Google Ads hirdetési platformjának működtetése során. A globális technológiai vállalkozás valószínűsíthetően nem ellenőrizte megfelelően, hogy a megjelenő adathalász hirdetések megfelelnek-e a saját irányelveinek és a jogszabályi előírásoknak, valamint elmulasztotta az adathalász domain fiókok időben történő letiltását, annak ellenére, hogy fel kellett volna ismernie azok veszélyességét és meg kellett volna tennie a szükséges intézkedéseket a további megtévesztések megelőzése érdekében.

A fentiek következtében az MBH Bank Nyrt. nevével visszaélő adathalász célú, hamis banki weboldalak – mint például mbhbank.nu, mhbbauk.com, mhhbunk.com – fizetett hirdetésként jelentek meg a Google kereső találati listájának élén. Amennyiben a felhasználó az MBH Bank Nyrt.-vel kapcsolatos kulcsszavakra keresett rá (például: „MBH Bank belépés”, „MBH netbank”), ezek a megtévesztő hirdetések kiemelt pozícióban jelentek meg a Google keresőoldalain, megelőzve az MBH Bank Nyrt. hivatalos weboldalára mutató linkeket is.

A GVH szerint ez a kereskedelmi gyakorlat valószínűsíthetően alkalmas volt arra, hogy a fogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára késztesse, amelyet nem hozott volna meg. A Google ezen magatartásával valószínűsíthetően megsértette a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmára vonatkozó jogszabályi előírásokat.

A versenyfelügyeleti eljárás megindítása nem jelenti annak kimondását, hogy a vállalkozás a jogsértést elkövette. Az eljárás a tények tisztázására és ezen keresztül a feltételezett jogsértés bizonyítására irányul. Az eljárás lefolytatására biztosított időtartam három hónap, amely indokolt esetben két alkalommal, egyenként legfeljebb két hónappal meghosszabbítható. A GVH felhívja a figyelmet arra, hogy a versenytörvény szerint az ügyfélnek a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére való felhívásától az annak teljesítéséig terjedő időtartam az ügyintézési határidőbe nem számít bele.

Magyarország a világ legbiztonságosabb országai közé tartozik, ahol az online-, illetve kibercsalások jelentik az egyik legjelentősebb veszélyt a fogyasztókra, illetve a vállalkozásokra. A hazai bűnügyi statisztikák azt mutatják, hogy a bűncselekmények között folyamatosan nő a kibercsalások aránya, így ezek visszaszorítása meghatározó biztonsági kritérium. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint 2024-ben az online visszaélések, illetve adathalász kibercsalások több mint 30 milliárd forint kárt okoztak a magyar lakosságnak.

Az ügy hivatali nyilvántartási száma: VJ/42/2025.