TÉNYEK és ADATOK cikkünk a TÉMÁBAN -KLIKK A KÉPRE!
Az élet és a tudás nem fekete-fehér. Minden bizonyosság hordoz magában egy csöppnyi kétséget, és minden kétség hordoz magában egy csöppnyi bizonyosságot.(ExLEX)
Bizony a kétség erős indok, hogy kutakodjunk és a kétség elég ok, hogy a kétségeinket megbeszéljük másokkal. Az MVM okos mérőórái a MID-ek egy olyan kétséget ébresztő eszközök. aminek nem tudjuk eldönteni, hogy az igazsága hol kezdődik és a gazsága mivel végződik. Az igazság az, hogy a MID egy mérőóra, a gazság az, hogy csak az nem tudjuk mit is mér és hogyan, meg hogy kitől és még azt se mtudjuk, hogy ki hitelesíti és kontrollálja. Ebből aztán lesz a fogyasztói számla és a hogyan és mennyiértből meg lesz egy kétséges számlánk és a végén ott a harag.
Miért is ennyi és miért több ha korábban egészen más volt a havi átlag? Mitől lett több, ha energia takarékos a lámpa, a tv, a hűtő, de még az utólsó udvari kamera is? Összeadjuk, kiszámoljuk és nem jön ki: a számla bezzeg kijön. Jó nagy számok, válasz sehol. Kérdéseinkre halasztás, időhúzás és idegeskedés a reakció. Egyre több a kétség és a harag és a végén megépült egy mostanra 48 ezernél is több embertt magába foglaló MVM és egyéb rezsi károsultak Facebook közösség. Cikkünk gondolatai innen indulnak és a végére remélhetőleg, egyre többeknek lesz világos, hogy mi is történik…
Az intelligens mérés paradoxona – Transzparencia helyett fekete doboz
Az elmúlt évtizedben a globális és a magyarországi energiaszektor egyik legjelentősebb transzformációja zajlott le a színfalak mögött: a hagyományos, elektromechanikus (Ferraris-tárcsás) fogyasztásmérők lecserélése úgynevezett „okosmérőkre” (smart meters) vagy statikus mérőkre. Ez az átállás, amelyet az Európai Unió direktívái és a nemzeti energiastratégiák (így a magyar Nemzeti Energiastratégia is) sürgettek, azzal az ígérettel érkezett, hogy a digitalizáció transzparenciát, energiahatékonyságot és a fogyasztók számára nagyobb kontrollt biztosít. Az MVM Next Energiakereskedelmi Zrt. és a kapcsolódó elosztói engedélyesek kommunikációja szerint az okosmérés a kulcs a jövő fenntartható villamosenergia-rendszeréhez, amely lehetővé teszi a megújuló energiaforrások integrálását és a hálózati stabilitás fenntartását.
Cikkünk kiterjedt műszaki, jogi és informatikai kutatások szintézisén alapul és egy sokkal aggasztóbb valóságot tár fel. Rávilágítunk arra, hogy a „smart” infrastruktúra bevezetése nem csupán technológiai frissítés, hanem a fogyasztói jogok és a mérésügyi biztonság csendes eróziója. A cikkünk központi állítása, hogy a jelenleg telepített mérőeszközök jelentős része – a rajtuk lévő, hitelességet sugárzó MID (Measuring Instruments Directive) matrica ellenére – nem képes pontosan lekövetni a modern háztartások elektromos viszonyait.
Tudományos vizsgálatok sora, különösen a University of Twente úttörő kutatásai, bizonyította, hogy a statikus mérők bizonyos interferenciák hatására drasztikus mérési hibákat produkálhatnak: a laboratóriumi tesztek során mért +582%-os, sőt extrém esetekben +2675%-os túlmérés nem elszigetelt jelenség, hanem a mérési technológia és a modern fogyasztók (kapcsolóüzemű tápegységek, LED-ek, inverterek) inkompatibilitásából fakadó rendszerszintű kockázat.
Még súlyosabb a helyzet a háttérrendszerek (Back-End) szintjén.
A fogyasztók többsége abban a hiszemben él, hogy a villanyszámláján szereplő összeg a mérőórája által rögzített valós fizikai mennyiséget tükrözi. A valóságban azonban az energiaszolgáltatók – köztük a magyar szolgáltatók rendszerei is – kifinomult VEE (Validation, Editing, and Estimation) algoritmusokat használnak, amelyek „hézagpótló” matematikával, becslésekkel és statisztikai modellekkel generálnak adatokat ott, ahol a mérés hiányzik vagy „gyanús”. Ez a folyamat a fogyasztó számára láthatatlan, ellenőrizhetetlen, és – ahogy a nemzetközi perek bizonyítják – gyakran a fogyasztó kárára történő tévedések melegágya.
Cikkünk célja, hogy feltárja ezen rendszerek működését, a MID-szabványok hiányosságait, a digitális manipuláció mechanizmusait, valamint a kiberbiztonsági réseket, amelyek nemcsak a pénztárcánkat, hanem a nemzetbiztonságot is fenyegetik. A cikkünk végigveszi azokat a jogi csatákat Hollandiától Kanadáig, amelyek precedenst teremthetnek a magyar fogyasztók számára is az MVM-mel és a szabályozó hatóságokkal szemben.
Egy kis civil fellélegzés: a közösségi erő és a társadalom józanészen alapuló együttérzése, sok embert megmozsít a témában. Ez a videó egy ilyen közösségi megmozdulás eredménye.
Jámbor András Józsefváros és Ferencváros független képviselője – Milliós rezsiszámlák: Erre költi a NER ELIT a pénzed! (Felcsúton)
A videót nagyon nem kell magyarázni, elmondja azt amit az emberek mostanra gondolnak és megfogalmaznak erről az MVM -es rezsi mizériáról.
A MID-matrica mítosza – Amikor a törvényes mérés nem valós mérés
Az európai mérésügy sarokköve a 2014/32/EU irányelv, közismert nevén a MID (Measuring Instruments Directive). Ez a jogszabály határozza meg azokat a követelményeket, amelyeknek a forgalomba hozott mérőeszközöknek meg kell felelniük. A fogyasztói bizalom alapja az a feltételezés, hogy ha egy eszközön szerepel a „CE” és az „M” jelölés (a metrológiai megfelelőség jele), akkor az eszköz a fizikai valóságot hűen tükrözi. A tudományos bizonyítékok azonban azt mutatják, hogy a MID-tanúsítvány jelenlegi formájában csupán egy adminisztratív pajzs a gyártók számára, nem pedig garancia a pontosságra a valós felhasználási körülmények között.
A technológiai váltás csapdája: Statikus vs. Elektromechanikus
A hagyományos, Ferraris-tárcsás mérők működése a fizika elemi törvényein, az örvényáramok és a mágneses mezők kölcsönhatásán alapult. Ezek az eszközök robusztusak voltak, és tehetetlenségüknél fogva érzéketlenek a nagyfrekvenciás zavarokra. A modern, statikus mérők ezzel szemben mintavételezésen és digitális jelfeldolgozáson alapulnak.
A bejövő feszültséget és áramerősséget szenzorok alakítják jellé, majd egy mikroprocesszor számítja ki a teljesítményt.
A University of Twente kutatócsoportja, Frank Leferink professzor vezetésével, 2016-ban és 2017-ben publikálta azokat a sokkoló eredményeket, amelyek alapjaiban rengették meg a statikus mérőkbe vetett hitet. A kutatók kilenc különböző, kereskedelmi forgalomban kapható, MID-tanúsítvánnyal rendelkező mérőt teszteltek. A kísérleti elrendezésben nem egzotikus ipari berendezéseket, hanem hétköznapi eszközöket használtak: energiatakarékos izzókat (CFL), LED-eket, fényerőszabályzókat (dimmer) és fűtőtesteket.
A Rogowski-tekercs átka: A pozitív eltérés mechanizmusa
A kutatás során azonosították, hogy a mérők belső felépítése (az áramérzékelő típusa) közvetlen összefüggésben áll a mérési hiba irányával és mértékével. A legdrámaiabb hibákat – +276%, +475%, sőt +582% túlmérést – azok a mérők produkálták, amelyek Rogowski-tekercset alkalmaztak áramváltóként.
A Rogowski-tekercs egy légmagos tekercs, amely a rajta átfolyó áram változási sebességével ($di/dt$) arányos feszültséget indukál. Ahhoz, hogy ebből megkapjuk a tényleges áramerősséget, a jelet integrálni kell. Ez az integrálás a mérő szoftverében vagy analóg áramköreiben történik.A hiba oka: A modern kapcsolóüzemű tápegységek (amelyek minden LED-ben, számítógépben, telefontöltőben megtalálhatók) nem folyamatosan veszik fel az áramot, hanem impulzusszerűen, a hálózati frekvenciánál jóval magasabb frekvencián. Ezek a gyors, meredek felfutású jelek ($high\ di/dt$) olyan tranzienseket hoznak létre, amelyek megzavarják az integráló áramkört. A mérő „látja” a zajt, de nem tudja kiszűrni, és energiaként számolja el. A Leferink-tanulmány szerint a tesztelt mérők közül öt típus mutatott drasztikus pozitív eltérést, és mindegyik Rogowski-tekercset használt.
A Hall-szenzor és a „negatív energia”
A tesztek során más mérők jelentős alulmérést mutattak, akár -46%-os mértékben. Ezek szétszerelése után kiderült, hogy Hall-szenzoros technológiát alkalmaztak.
A hiba oka: A Hall-elemek mágneses telítődése, vagy a nagyfrekvenciás jelekre adott lassú válaszidő okozhatja, hogy az impulzusszerű fogyasztás „átcsúszik” a mérő érzékelési küszöbén. Bár ez a fogyasztó számára rövid távon előnyösnek tűnhet, a szolgáltatói oldalon keletkező „kereskedelmi veszteség” végül a rendszerhasználati díjak emelésében csapódik le, így a közösség fizeti meg a technológiai pontatlanságot.
A szabványügyi vakság: Miért legális a selejt?
A legriasztóbb tény nem a technikai hiba létezése, hanem az, hogy ezek a mérők megfeleltek a jogszabályoknak.
A MID-irányelv és a vonatkozó harmonizált szabványok (pl. EN 50470-sorozat, IEC 62053) tesztelési eljárásai elavultak.
A szabványos tesztek jellemzően:
Tiszta szinuszjelet feltételeznek: A hitelesítés során ideális, 50 Hz-es laboratóriumi táplálást alkalmaznak. A valóságban a hálózat tele van felharmonikusokkal és vezetett elektromágneses interferenciával (Conducted EMI).
Szűk frekvenciatartományt vizsgálnak: A szabványok a 2 kHz alatti tartományra koncentrálnak. A modern inverterek és kapcsolóüzemű tápok azonban 2 kHz és 150 kHz közötti tartományban generálnak jelentős zajt, amelyre a szabványok „vakok”.
Figyelmen kívül hagyják a fázisszöget a felharmonikusoknál: A kutatások kimutatták, hogy a nemlineáris terhelések (pl. dimmerek) esetén a fázishasítás szöge kritikus befolyással van a mérési hibára. A laboratóriumi tesztek ezt a dinamikát nem modellezik hűen.
Ez a szabályozási rés („regulatory gap”) teremti meg a „MID-matrica mítoszát”. A matrica azt igazolja, hogy a mérő pontos egy 20. századi elektromos hálózaton, de nem mond semmit arról, hogyan viselkedik egy 21. századi, inverterekkel és okoseszközökkel teli otthonban.
A magyar helyzet: MVM és az EMI
Magyarországon az MVM Next és a hálózati engedélyesek tömegesen telepítik az okosmérőket, különösen a napelemes (HMKE) háztartásokba. Az inverterek köztudottan a legnagyobb EMI-források egy háztartásban. Az IEEE tanulmányok rámutattak, hogy az inverterek és a statikus mérők közötti interferencia kétirányú: nemcsak a mérő mérhet félre, hanem a mérő által a hálózatra visszajuttatott kommunikációs jelek (PLC – Power Line Communication) is zavarhatják az inverter működését. A magyar fogyasztók számára a kockázat kettős: egyrészt a termelt energia mérése lehet pontatlan (veszteség a szaldó/bruttó elszámolásban), másrészt a fogyasztott energia túlmérése (Rogowski-tekercses mérő esetén) indokolatlan költségeket generálhat, amelyet a fogyasztó szinte képtelen bizonyítani, hiszen a mérő „hitelesített”.
Az MVM idősoros elszámolás csapdája és a szabályozási kényszer
A technológiai problémák mellett a jogi és adminisztratív környezet változása is új kockázatokat hozott a magyar fogyasztók számára. 2025. január 1-től az MVM Next és a szabályozó hatóság (MEKH) bevezette a kötelező idősoros elszámolást az okosmérővel rendelkező felhasználók széles körére.
A 15 perces adatbázis és a profilozás
Az okosmérés lényege, hogy a mérő nemcsak egy kumulált értéket (kWh) rögzít, hanem negyedórás (15 perces) bontásban tárolja a fogyasztási és termelési adatokat.
A hivatalos cél: A hálózat kiegyensúlyozása, a fogyasztók ösztönzése a csúcsidőszakon kívüli fogyasztásra, és a megújulók integrációja.
A rejtett következmény: Az átalánydíjas (egyenletes részszámlázás) rendszer kényelmének megszűnése. Bár az MVM kommunikációja szerint az átalány visszaigényelhető , az alapértelmezett beállítás a „tényfogyasztás” alapú elszámolás, amely a téli hónapokban – különösen elektromos fűtés vagy hőszivattyú esetén – drasztikus számlaingadozást okozhat.
A 15 perces adatok rögzítése (Load Profile) adatvédelmi szempontból is aggályos, de számlázási szempontból is új hibalehetőségeket nyit. Ha a mérő órája elcsúszik (szinkronizációs hiba), vagy a 15 perces intervallumok adatai sérülnek a kommunikáció során, a számlázó rendszernek „ki kell találnia” az adatokat.
A KIF III és KIF IV tarifák büntetőmechanizmusa
A 9/2024. (X. 31.) MEKH rendelet új kategóriákat vezetett be a rendszerhasználati díjakban.
KIF III: Távlehívható, de nem okosmérővel rendelkező felhasználók.
KIF IV: Okosmérővel rendelkező felhasználók.
A rendelet szigorú műszaki előírásokat tartalmaz a külön mért áramkörökre (pl. vezérelt „éjszakai” áram vagy H-tarifa). Előírja, hogy a berendezéseknek nem dugaszolhatóan, hanem fixen, szerszámmal bontható módon kell csatlakozniuk. A rendelet 6. § (8) bekezdése draconian szankciót tartalmaz: ha a hálózati engedélyes ellenőrzése során (akár távoli adatelemzéssel, akár helyszíni szemlével) megállapítja a szabálytalanságot (pl. egy konnektorba dugott hősugárzót a vezérelt áramkörön), akkor az elévülési időn belüli teljes fogyasztást a profilos elosztási díj kétszeresével számolhatja el. Ez a kitétel óriási hatalmat ad a szolgáltató kezébe, és a bizonyítási terhet a fogyasztóra hárítja egy esetleges jogvita során.
VEE – A digitális manipuláció tudományos boncolása
Ha a mérőóra a „hardver”, akkor az MDMS (Meter Data Management System) a „szoftver”, és a VEE (Validation, Editing, and Estimation) a „manipuláció” motorja. A közhiedelemmel ellentétben a szolgáltatók nem a nyers mérési adatokat számlázzák ki közvetlenül. Az adatok egy komplex szűrési és javítási folyamaton mennek keresztül, amely során a valós mérést statisztikai becslésekkel helyettesíthetik.
A VEE folyamat anatómiája
A nagy közműszolgáltatók (így az MVM partnerei is) olyan rendszereket használnak, mint az Oracle Utilities vagy az Itron MDMS. Ezek dokumentációja részletesen leírja a VEE szabályokat:
Validálás (Validation): A rendszer ellenőrzi, hogy az adat fizikailag lehetséges-e. Például a „High/Low Check” megnézi, hogy a fogyasztás nem haladja-e meg a mérő maximális kapacitását vagy a felhasználó történelmi átlagát.
Szerkesztés (Editing): Ha hibát talál, a rendszer (vagy egy operátor) módosíthatja az adatot.
Becslés (Estimation): Ez a legkritikusabb pont. Ha az adat hiányzik vagy érvénytelen, a rendszer algoritmusokkal generál helyettesítő értéket.
A becslési algoritmusok és a „fantomfogyasztás”A kutatások és a kézikönyvek alapján a leggyakoribb becslési módszerek a következők, amelyek mindegyike hordozza a torzítás kockázatát
Lineáris Interpoláció (Linear Interpolation): Ez a módszer a hiányzó időszak előtti és utáni „jó” értékeket köti össze egy egyenessel. Képlet: $y = y_0 + (x – x_0) \frac{y_1 – y_0}{x_1 – x_0}$
A hiba mechanizmusa: Tegyük fel, hogy egy vihar miatt 2 órára elmegy az áramszolgáltatás (vagy csak a kommunikáció szakad meg), és a mérő nem küld adatot (nulla fogyasztás).
Ha a vihar előtt és után magas volt a fogyasztás (pl. ment a klíma), a rendszer összeköti a két magas pontot, és a kiesés idejére is magas fogyasztást becsül, holott a valóságban nulla volt a fogyasztás. Ezt a gyakorlatot a „Point-to-Point Linear Interpolation” szabályok írják le 15, és bár elvileg áramszünet („Power Failure”) esetén nem szabadna alkalmazni, a gyakorlatban a kommunikációs hiba és az áramszünet megkülönböztetése nem mindig sikeres.
Történelmi Átlagolás és a „Like-Day” profil
Ha a kiesés hosszabb, a rendszer a „Hasonló Nap” (Like-Day) elvét alkalmazza: megnézi a fogyasztó múltbeli adatait (pl. az elmúlt 3 kedd átlagát).
A hiba mechanizmusa: Ez a módszer nem veszi figyelembe az aktuális élethelyzetet. Ha a család épp nyaralni ment (és ezért nem fogyaszt), de a rendszer kommunikációs hiba miatt nem látja az adatokat, a VEE szabályok alapján a rendszer beilleszti az otthonlétre jellemző magas fogyasztást. A fogyasztó így a „szokásaiért” fizet, nem a valós fogyasztásáért.
Spike Check – A hamis pozitívok csapdája
A „Spike Check” (Kiugrás ellenőrzés) arra szolgál, hogy kiszűrje a hirtelen, irreális adatugrásokat.
A manipuláció: Bár ez védheti a fogyasztót az EMI okozta extrém túlméréstől, fordítva is elsülhet. Ha a fogyasztó valós okból fogyaszt sokat rövid ideig (pl. egy nagy teljesítményű gép bekapcsolása), a rendszer „hibásnak” jelölheti az adatot, és lecserélheti egy becsült (alacsonyabb vagy átlagos) értékre. Bár ez elsőre jól hangzik, torzítja a fogyasztási profilt, ami később, a profilalapú elszámolásnál visszaüthet. Még veszélyesebb, ha a rendszer nem szűri ki az EMI-zajt, mert az pont a „még hihető” tartományba esik (pl. +50% fogyasztás), így a validálás „hitelesíti” a műszaki hibát.
Az MVM és az E.ON rendszereiben alkalmazott VEE szabályok pontos paraméterei üzleti titoknak minősülnek, így a fogyasztó sosem tudhatja pontosan, hogy a számláján szereplő adat mérés vagy algoritmus eredménye. A számlákon megjelenő „becsült” (E) jelzés gyakran csak a teljes leolvasás hiányára utal, nem a 15 perces intervallumok szintjén végzett interpolációra.
Kiberbiztonság – Firmware, mint fegyver
A „titkos” okosórák legsötétebb oldala a kiberbiztonság. Ezek az eszközök valójában hálózatra kötött számítógépek, amelyek sebezhetőségei nemcsak adatvédelmi, hanem fizikai kockázatot is jelentenek. A biztonsági kutatók (Black Hat, DEF CON konferenciák) és a kiberbiztonsági ügynökségek (ENISA, CISA) jelentései alapján az okosmérők szoftveres védelme gyakran elmarad az elvárhatótól.
Feltárt sebezhetőségek: CVE-k és a valóság
A Magyarországon is használt nagy gyártók (Landis+Gyr, Itron, Schneider Electric) eszközeiben számos kritikus hibát fedeztek fel az elmúlt években.
Landis+Gyr E850 (ZMQ200): A CVE-2022-3083 sérülékenység lehetővé tette támadók számára, hogy a munkamenet-sütik (session cookies) manipulálásával átvegyék az irányítást a mérő webes interfésze felett. Ez azért kritikus, mert az ilyen ipari mérőket gyakran nagyfogyasztóknál telepítik.
Itron: A CVE-2025-30257 egy friss, 2025-ös sebezhetőség, amely lehetővé teszi a mérők sorozatszámainak hitelesítés nélküli lekérdezését. A sorozatszám ismerete gyakran az első lépés a célzott támadásokhoz (pl. megszemélyesítés, spoofing). Egy korábbi audit során az Itron kénytelen volt 50%-kal csökkenteni a sebezhetőségek számát, ami jelzi a kódminőség eredeti állapotát.
Schneider Electric: A CVE-2021-22714 (CVSS 9.8 – Kritikus) hiba lehetővé tette a mérő távoli újraindítását vagy tetszőleges kód futtatását egy speciálisan szerkesztett TCP csomaggal.
A „Kill Switch” és a Firmware-frissítés kockázata
A legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat a központi firmware-frissítés (FOTA – Firmware Over The Air). Ha egy támadó (vagy egy ellenséges állam) bejut a szolgáltató fejállomására (Head-End System), elvileg képes lehet olyan rosszindulatú frissítést kiküldeni, amely:
Lekapcsolja az összes mérőt (országos áramszünet).
Manipulálja a mérést (mindenkinél +10%-ot mér).
Törli a bizonyítékokat (naplófájlokat).
A biztonsági konferenciákon (pl. Black Hat) bemutatott demók bizonyítják, hogy a mérők memóriájából kinyerhetők a titkosítási kulcsok, és a firmware visszafejthető. (videón,angolul)
Bár az újabb mérők (mint a Landis+Gyr) digitális aláírást használnak a firmware hitelesítésére 2, a régebbi, már telepített infrastruktúra (legacy devices) védelme gyakran hiányos.
A MID és a kiberbiztonsági űr
Cikkünk egyik legfontosabb jogi megállapítása, hogy a MID-irányelv (2014/32/EU) nem tartalmaz kötelező, részletes kiberbiztonsági követelményeket.
A direktíva a metrológiára fókuszál, a szoftveres biztonságot „alapkövetelményként” említi, de nem ír elő konkrét titkosítási vagy hitelesítési szabványokat. Az ENISA NIS360 jelentése rámutatott, hogy az energiaszektor kiberbiztonsági érettsége elmarad a fenyegetettség mértékétől. A NIS2 irányelv bevezetése próbálja ezt orvosolni, de a már felszerelt millió mérő esetében a „Security by Design” elv utólag nehezen érvényesíthető. Ez azt jelenti, hogy a magyar hálózaton lévő eszközök egy része jogilag megfelel a mérésügyi szabályoknak (MID), de kiberbiztonsági szempontból sebezhető lehet.
Globális pereskedések – Amikor a rendszer megbukik
A „csalhatatlan” mérők mítosza nemcsak laboratóriumi környezetben dőlt meg, hanem a bíróságokon is. Világszerte számos nagy horderejű per indult, amelyek bizonyítják, hogy a fogyasztói panaszok nem alaptalanok, és a „számlázási anomáliák” gyakran rendszerszintű hibákra vezethetők vissza.
Hollandia: A Liander-botrány és a 750 000 mérő
A University of Twente kutatásai közvetlen kiváltói voltak a holland „smart meter scandal”-nek. A Liander hálózati szolgáltató kénytelen volt elismerni, hogy a 2012 és 2014 között telepített mérők egy része hibásan mérhetett. A becslések szerint mintegy 750 000 háztartás volt érintett.
A per tárgya: A fogyasztóvédelmi szervezetek (Consumentenbond) követelték a hibás mérők cseréjét és a kártérítést. A szolgáltatók kezdetben tagadtak, és a fogyasztókra próbálták hárítani a felelősséget, mondván: „változtak a fogyasztási szokások”.
Tanulság: A holland eset bizonyította, hogy a MID-tanúsítvány nem véd meg a tömeges meghibásodástól. A szolgáltatók végül kénytelenek voltak elismerni a tervezési hibát, de a kártérítési folyamat nehézkes volt, mivel a hibás mérés mértékét utólag nehéz volt rekonstruálni.
Kanada: Hydro-Québec és az 1,2 milliárd dolláros vád
Québec tartományban egy nagyszabású csoportos pert (class action) indítottak a Hydro-Québec ellen, 1,2 milliárd dollár értékben. A felperesek (Nadia Mbenga Molima vezetésével) azt állították, hogy a szolgáltató manipulálta az adatokat, és szisztematikusan túlszámlázott.
A „számviteli manőver”: A vád szerint a Hydro-Québec felülbecsülte a költségeit és alulbecsülte a bevételeit a szabályozó hatóság (Régie de l’énergie) felé, így indokolatlanul magas tarifákat harcolt ki. Bár a Hydro-Québec azzal védekezett, hogy a tarifákat a hatóság jóváhagyta, a bíróság (Justice François P. Duprat) engedélyezte a pert, mondván: a hatósági jóváhagyás nem mentesít a tisztességtelen haszonszerzés vádja alól.
Relevancia: Ez az eset rávilágít arra, hogy a szabályozó hatóság (Magyarországon a MEKH) döntései nem feltétlenül támadhatatlanok, ha bizonyítható a szolgáltatói adatmanipuláció vagy a valótlan adatszolgáltatás.
USA: Texas (Oncor) és Kalifornia (PG&E) – Tűz és Kémkedés
Az Egyesült Államokban a perek gyakran a fizikai biztonságra és a magánszférára fókuszáltak.
PG&E (Kalifornia): A „Smart Meter” bevezetése után a számlák sokszor 200%-kal nőttek. A fogyasztók csoportos pert indítottak. A PG&E végül elismerte, hogy 23 000 – 50 000 mérőnél voltak telepítési vagy adatkezelési hibák. Egy különösen súlyos esetben a PG&E-t megbüntették, mert kémkedett a „Smart Meter”-ellenes aktivisták után, álnéven beépülve online csoportjaikba.
Oncor (Texas): Itt a mérők pontossága mellett a tűzbiztonság volt a fő téma. A bírósági dokumentumok és az NLRB (National Labor Relations Board) döntése szerint az Oncor jogellenesen bocsátott el egy munkavállalót (Reed), aki tanúskodott a texasi szenátus előtt arról, hogy az okosmérők túlmelegednek és tüzet okozhatnak. A Navigant Consulting jelentése ugyan 99,96%-os pontosságot állapított meg a mérőknél , de a fogyasztók szerint a számlák duplázódása ezt nem támasztotta alá – ez a klasszikus „szakértői jelentés vs. fogyasztói valóság” konfliktus.
Franciaország: A Linky mérő órák elleni megmozdulás
Franciaországban az Enedis által telepített Linky mérők ellen valóságos mozgalom indult. Több ezer felperes perelte be a szolgáltatót, hivatkozva az „elektromos hiperérzékenységre” (EHS) és a magánszféra megsértésére. Bár a perek kimenetele vegyes, több bíróság (pl. Tours, Bordeaux) kötelezte az Enedis-t a mérők leszerelésére vagy speciális szűrők beépítésére az egészségügyi panaszokkal rendelkező ügyfeleknél.
Adatvédelem és GDPR – Az utolsó védvonal
A technológiai és jogi útvesztőben a fogyasztó legerősebb fegyvere az adatvédelmi jog lehet. Az okosmérő által generált 15 perces adatsor (load profile) a GDPR értelmében személyes adatnak minősül, mivel abból közvetlen következtetések vonhatók le a felhasználó életvitelére.
A 15. cikk szerinti hozzáférés joga
A GDPR 15. cikke alapján minden uniós polgárnak joga van hozzáférni a rá vonatkozó személyes adatokhoz. A jogi értelmezés szerint ez nemcsak a számlán szereplő aggregált adatot jelenti, hanem a nyers adatokat (raw data) is.
A „titkos” adatok kikérése: A magyar fogyasztóknak joguk van kikérni az MVM-től az eredeti, módosítatlan mérési naplókat. Ez az egyetlen módja annak, hogy ellenőrizzék, történt-e VEE-beavatkozás (becslés, szerkesztés). Ha a szolgáltató megtagadja a nyers adatok kiadását, vagy csak „feldolgozott” formában adja át, azzal sértheti a GDPR-t.
Az adatbányászat és a profilozás kockázata
A szolgáltatók számára az okosmérő adata aranybánya. Elemzésekkel („Big Data Analytics”) pontosan megállapítható, milyen készülékeket használ a fogyasztó, mikor van otthon, milyen a vagyoni helyzete. Az ENISA iránymutatásai szerint a profilozáshoz külön, kifejezett hozzájárulás szükséges, de az „idősoros elszámolás” elfogadásával a fogyasztó gyakran automatikusan hozzájárul az adatkezeléshez a szerződési feltételek apró betűs részei alapján.
A bizalom helyreállítása vagy a gyanakvás kora lesz erősebb?
A kutatások alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy az MVM és a globális szolgáltatók által telepített okosmérő-rendszerek nem a tévedhetetlenség szobrai, hanem komplex, sebezhető és gyakran átláthatatlan rendszerek.
Főbb megállapításaink a cikkünk végén a következők:
A mérés illúziója: A MID-matrica nem garantálja a pontosságot modern elektronikai környezetben. A Rogowski-tekercses mérők interferencia-érzékenysége tény, amely akár 500%-os túlszámlázáshoz is vezethet.
Algoritmikus számlázás: A VEE-rendszerek becslési eljárásai (lineáris interpoláció, like-day profil) miatt a számla összege gyakran elszakad a fizikai méréstől. A „digitális manipuláció” nem feltétlenül rosszindulatú, de rendszerszintű torzítást visz a számlázásba.
Kiberbiztonsági deficit: A firmware-szintű sebezhetőségek és a titkosítatlan kommunikációs csatornák (legacy rendszerek) miatt az infrastruktúra támadható, ami nemzetbiztonsági kockázat.
Jogi útvesztő: A magyar szabályozás (KIF IV, idősoros elszámolás) a fogyasztóra hárítja a technológiai kockázatokat, miközben büntetőtarifákkal fenyeget.
Ajánlásaink a fogyasztóknak: A jelenlegi környezetben a „vakon bízni” stratégia pénzügyi kockázatot jelent. Javasolt a kontrollmérés (saját, hitelesített almérő) alkalmazása a szolgáltatói mérő után, a nyers adatok rendszeres kikérése GDPR alapon, és gyanús számla esetén a független szakértői vizsgálat kezdeményezése, hivatkozva a University of Twente és más kutatóintézetek bizonyított eredményeire az EMI-interferenciákról.
Az okos jövő csak akkor lehet fenntartható, ha a „Smart” nem a „Titkos” szinonimája, hanem az átláthatóságé. Erre azonban közös célként aszolgáltatókkal, a bizalom alapjainak kidolgozása lehet az elsődfleges cél, ami által a fogyasztó kétségei eloszlanak, vagy annak megjelenésekor, partnert találnak a szolgháltatóban, annak érdemi kezelésében.
Ennek hiányában a fogyasztó kétségeit a tömeges fogyasztói paanaszok és egyéb társadalmi nyomások hatásának érvényesülésével, a tömeges kifogások kora követi.
Egy szolgáltatás az elnevezéséből adódóan is akkor éri el célját ha szolgál valamit és nem valakit/valakiket…
