Szemõk Mariann: Húsvéti közösségeink – magunkkal, egymással, Istennel
4 perc olvasásArcomat simogatja a tavaszi nap sugara. Igen, ki kell nyitni a szemem s hálát kell adjak az ébredésért. Egy új napért, egy olyanért melyen tisztábban, szolgálatra készségesebben, békességesebben kellene, hogy éljek.
Arcomat simogatja a tavaszi nap sugara. Igen, ki kell nyitni a szemem s hálát kell adjak az ébredésért. Egy új napért, egy olyanért melyen tisztábban, szolgálatra készségesebben, békességesebben kellene, hogy éljek.
Húsvéti ünnepünk fénye és dicsõsége az én lelkemben is újat kell, hogy teremtsen. Mögöttünk a böjti út, a földi jó megkötözöttségét úgy kellene levetni magunkról, mint ahogyan Jézus szabadult a gyolcsruhájából.
Igen, talán menni fog, sokszor megfogadtuk már. Könnyeinktõl sokszor volt már sós az úrvacsora édes itala. Érezzük minden napon, hogy egyedül nincs szabadulás, s lelkünkben felsajdul a fájdalmas szó: "Óh, én nyomorult ember, kicsoda szabadít meg engem e halálnak testébõl?"
Jó úton járunk, ha a Lélek segedelmével mindezt már felismerhettük. Segítségre, szeretetre és biztonságra szorulunk. Keressük társainkat, kik azok, akikben mindezt megtalálhatnánk. Keresünk közösséget, ahol talán azt reméljük, hogy a másik ember majd talál megoldást a lelkünket, böjtben még inkább feszítõ fájdalmainkra, kétségeinkre. Igen, talán ott, egy krisztusi-lelki közösségben jobban "megélhetem a magamra villanó tekintetemet". Fel tudom ismerni a másik emberben az értéket, lelki gazdagságát, hitének megtartó erejét, s ez rávilágíthat arra a felismerésre is, hogy "az Isten-ember kapcsolat nem egy felhõk felett trónoló Atya és a porban élõ teremtmény kapcsolata, hanem a legbensõbb Önmagunkkal való viszonyunk." Egyszerre élhetõ át a bensõ lelki kapcsolat önmagammal, a másik emberrel és a Teremtõ, Szabadító, Megszentelõ Istennel. Ami ezután történik, életünk legcsodálatosabb fordulata lehet: "lesz kit tisztelnünk magunkban. Lesz kire hallgatnunk magunkban." A Szentháromság Istenre.
"Platón úgy vélte, hogy az általunk érzékelt világ mögött kell, hogy létezzen egy másik valóság. Ezt a valóságot nevezte az ideák világának. … A formának sokkal, de sokkal tökéletesebbnek – és szebbnek – kell lennie, mint a törékeny másolatoknak." A másik valóságban már nem tükör által, homályosan fogunk látni, hanem a feltámadott Urat szemtõl szemben, ha a feltámadás méltóságában részesülhetünk. A másolatok mi vagyunk, emberek, s aki minket megformált a mi Teremtõ Istenünk.
A feltámadás világossága rá kell, hogy irányítsa figyelmünket erre a másik valóságra. Nem csak most, nem csak az ünnepen, hanem minden napon. "A valódi szeretet ellentéte nem a gyûlölet, hanem a halál." Micsoda erõt jelenthet nekünk az, hogy Istenünk úgy szeret minket, hogy még ezt is vállalta, ezt is legyõzte értünk!
Tudjuk, s látjuk: "Az emberek többsége ragaszkodik az ideáknak a reális világban megjelenõ "tükörképéhez", s életük, környezetük ehhez a tükörképhez való ragaszkodásra indíthatja õket, egy szabadnak hitt – mert nem választhat a jó és a rossz között -, de megkötözött élet folytatására. "Mert egyetlen tett sem csupán két ember dolga. Semmi olyasmit nem tehetek veled, ami csakis a kettõnk ügye. Mindig az Egész sérül – s az Egészet kell meggyógyítanunk."
Mi azonban, az isteni Lélek adta világosságban megláthatjuk, azt, Aki ezt a képet csak addig láttatja velünk, még életünk, a valódi virágba borulását el nem éri. Ott az örökkévalóságban, az Atya kebelében.
Ha a tavaszi nap sugara, a feltámadás boldog örömhíre, a Szentlélek erejében felbuzdít az Isten közelségében való élet akarására, akkor már nem lesz kérdés, hogy mit válasszunk – a bûnben, az isteni törvények elutasítását, vagy az Isten (magunkban és egymásban) megtapasztalható közösségét, abból mindenkor békét, hitet, reményt, szeretetet merítõ életet. Akkor nem kell sokat gondolkodni azon, hogy mit válaszoljunk Urunk kérdésére: "… jobban szeretsz-e engem ezeknél?"
? www.reformatus.hu Kommunikációs Szolgálat szerk@reformatus.hu T.:(1)460-0753