Lenhardt Ibolya: Utazás a télbe
2 perc olvasásA szürke városból felmentem a Normafához az riport miatt és fantasztikus élményben volt részem. Felfelé haladva először hófoltokat láttam, majd valódi téli tájba érkeztem. Lábam alatt ropogott a hó, a levegő metszően tiszta, és hűvös volt, szinte kitakarította a városi szmog után a tüdőmet.
A szürke városból felmentem a Normafához az riport miatt és fantasztikus élményben volt részem. Felfelé haladva először hófoltokat láttam, majd valódi téli tájba érkeztem. Lábam alatt ropogott a hó, a levegő metszően tiszta, és hűvös volt, szinte kitakarította a városi szmog után a tüdőmet.
A sétaúton szembe jövők mosolyogva köszöntek, pedig biztos, hogy még nem találkoztunk, mégis volt valami közös bennünk: itt voltunk a természetben, a télben, és láthatóan mindegyikünk sportos, egészséges, derűs ember, teljesen normális dolog, hogy köszönünk egymásnak. Eszembe jutott, hogy vidéken ilyenek az emberek, köszöntik az idegent is és az ismerőst is.
Jó érzéssel sétáltam, és még volt kb. fél órám a megbeszélt találkozóig, ezért készítettem néhány fotót, hogy másoknak is bemutathassam ezt a csodát, és bíztassak mindenkit, hogy érdemes időnként a város fölé utazni, hiszen még félóra sem kell, és meseországba érkezhetünk.
Az Anna-réten a legkisebbeket síelni tanítják, a felnőttek részére nordic walking tréninget tartanak, mindenki mozog, sportol, élvezi az életet. Kilenc óra körül már nagyon sokan voltak a réten, ahogy a képeken is látszik. Biztos vagyok benne, hogy helyesen döntöttek azok, aki a szombat délelőttre ezt az egészséges programot választották.