Kortárs magyar és brit költészet a londoni Magyar Kulturális Központban avagy vers mindenkinek
3 perc olvasás
Április 11-e már 43 éve a versek napja. Az idei ünnepen két magyar és egy brit kortárs költõt lát vendégül a magyar intézet a brit fõvárosban. Mesterházi Mónika, Imreh András és Matthew Hollis felolvasóestet tart saját költeményeibõl az irodalomkedvelõ közönségnek. Mi is néhány alkotást közlünk ebbõl az alkalomból a szerzõk engedélyével.
Április 11-e már 43 éve a versek napja. Az idei ünnepen két magyar és egy brit kortárs költõt lát vendégül a magyar intézet a brit fõvárosban. Mesterházi Mónika, Imreh András és Matthew Hollis felolvasóestet tart saját költeményeibõl az irodalomkedvelõ közönségnek. Mi is néhány alkotást közlünk ebbõl az alkalomból a szerzõk engedélyével.
A britek szeretik a verseket. Nem csoda, hiszen országuk felnevelt számos költõt, így a verselés kultúrájuk szerves részévé vált. Természetesen az idei április sem telhet el költõi est nélkül a londoni Magyar Kulturális Központban. Nem csupán a költészet ünnepe miatt, hanem egyszerûen a versek szeretetébõl fakadóan. A szigetországban ugyanis az intézet jóvoltából a közönség rendszeresen találkozhat újabbnál újabb kortárs magyar szerzeményekkel.
Április 11-e után sem fejezõdik be a verses esték sora az intézetben. Június végén egy különleges szerzõpáros, Géher István László és Antony Dunn játszanak a szavakkal, nem csupán sajátjaikkal, hanem egymáséival is. A költõpáros nem most találkozik elõször, korábban is dolgoztak már közösen. Ennek egyik eredménye, Gréher Burger King címû versének angol fordítása.
Imreh András: KÖNNYÛ HUZATBAN
Az erkélyre tettük ki az ágynemût,
hadd szellõzzön. Könnyû paplan volt,
sárga alapon kék bogyókkal,
fagyönggyel és áfonyával talán,
a huzat rózsaszín-fehér csíkos.
Napközben
borsót pucoltunk,
vagy lementünk a lóitatóhoz,
hosszú, görbe tobozokat
gyûjtöttünk gyújtósnak.
Vártuk apámat.
Volt, hogy az ágynemû kinn maradt,
egy futó záporban megázott,
aztán gyorsan kiszárította a szél,
megint megázott,
megint megszáradt.
Néha csak alkonyattájt vettük észre,
ahogy mentünk hazafelé
a ferde fényben,
világító fûkalászok között.
Messzirõl odalátszott,
meg-megemelkedett,
úgy tûnt, valami motoszkál a huzatban,
pedig csak levegõzött.
Mesterházi Mónika: Dáthás versek
(Varró Dadidak ajádlob)
1. Eppátia
(Lázár Julidak)
Bitt a kis buslica
Búslakodik osszel,
Bádatos a bedve,
Bújda ez a bosz el,
De bedugult orral
Bég aluddi seb tud.
Szegégy barda bedve,
A verset beg de údd,
Deb is deked írob,
Bíg közelg az éjfel,
Hadeb a Julidak:
Hatkor kel szegégy fel.
2. Vidáb ébreszto
(Abitt farkádak)
Abitt farkádak
Örül a bajob,
Reggel vad: örülj,
Bidded egyre jobb.
Deb hiszed? Bagádügy:
Azért beg de fuss.
Akkor se legyél
Soha bélabús!
Géher István : Burger King
Mintha fejük egy gesztenye lenne,
tûburkából kibújt barna fényrés,
esznek a férfiak.
Nem gondolnak nõre, végtelenre,
széthajtogatják az átzsírozott papírt,
a fehér szalvétán átüt a majonéz,
beleharapnak a hamburgerekbe,
ahogy a sebben bennragad a géz,
forog a szájukban az étel,
utat keres a szájpadlas körül,
mintha a nyeléssel megszületne,
esznek, egyedül.