Révay András: Méltón Az Elõdökhöz

Tiszteletet parancsoló ünnepség zajlott a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bolyai János Katonai Mûszaki Karán. A legkiválóbb hallgatók kaptak elismerést, a fõiskolai életüket lezáró, utolsó száz nap kezdetén.

Felsorakozva várták a téren a hallgatók dr. Szabó János egyetemi tanár, rektor érkezését, aki ünnepi beszédében a bajtársi összetartozás szellemének erõsítését emelte ki. A hagyományõrzés e kiemelkedõ eseménye a történelmi múlt és a jelenlegi tisztképzés kapcsolatát, s azon keresztül a katonanemzedékek együvé tartozását jelképezi – mondta a rektor. Tizenöt éve immár, hogy elsõ alkalommal rendezték meg a Fõiskolán a ?Száznapos" ünnepséget. Most – már az egyetemen – a végzõs évfolyam hetedik alkalommal ünnepel együtt.

A ?Száznapos" ünnepség szokása egészen a XVIII. századig, a volt Osztrák-Magyar Monarchia tisztképzõ intézményeihez (Bécsújhely, Mödling, Ludovika) 1000 napos, illetve 500 napos ünnepségeihez nyúlik vissza. Ezeket az ünnepségeket a hallgatók avatásuk elõtt 1000, illetve 500 nappal tartották. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémián 1924-ben elevenítették fel a szokást – mégpedig az avatást megelõzõ 100 nappal – innen ered az elnevezés is. Az ünnepséghez 1927-tõl egy szokás társult: a díszkard adományozása, melyet a tanintézet legkiválóbb végzõs hallgatója vehetett át és viselhetett kerek száz napig. Követve a példát – a tüzér és a lovas kiképzõcsoportok tisztjei egy-egy pár ezüst sarkantyút ajánlottak fel a legkiválóbb tüzér, illetve lovas akadémikusnak. Mind a díszkard, mind a sarkantyú az avatásig volt viselhetõ. A velük kitüntetett akadémikus nevét és az odaítélés évszámát bevésték. Késõbb a tüzéreknek adományozható ezüst sarkantyú véseti felülete betelt, így áttértek a díszkard adományozására – megalapítva a ?Borbála Kard"-ot. Rövidesen így adták át a ?Szent László" kardot is.

A 100 napos ünnepség hagyománya folytatódott az 1939-ben alapított Magyar Királyi Bolyai János Honvéd Mûszaki Akadémián is. Ahol például 1941. május 12-én 100 napos bajtársi vacsorát tartottak a majd avatásra kerülõ akadémikusok részére. A ?100 napos ünnepségek" erõsítették az intézményi ?ludovikás és bolyais" szellemet. A végzett tisztek büszkék voltak arra, hogy õk a Ludovikán, illetve a Bolyain végeztek. A folyamat a II. Világháború után megszakadt, míg külföldön élõ magyar tisztek fel nem élesztették.

Pénzes János szolgálaton kívüli, hegyivadász hadnagy, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémiát végzett tisztek Melbourne városában élõ bajtársi közösség nevében, 1992-ben – Rauch Károly nyá. ezredes kezdeményezésére – emlékkardot adományozott a Kossuth Lajos Katonai Fõiskolának és a Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolának. Az alapító okirat rendelése szerint a kardot minden évben a ?Száznapos" ünnepségen, a tisztavatás elõtt száz nappal, az avatandó évfolyam rangelsõje kapja meg. A kard jelmondata: ?A Hazáért mindhalálig!" Az 1861. mintájú gyalogostiszti kard hüvelyének felületén lévõ réztáblára vésik fel a kard viselõjének nevét és az adományozás dátumát.

A régi fegyvernemi hagyományokat követve, más elismeréseket is alapítottak, például 1966-ban a Határõrség Országos Parancsnoka dísztõr vándordíját alapított a rangelsõ határõr hallgató részére.

Az idén az ünnepség keretében négy kiváló fiatal hallgató részsült elismerésben. Lehoczki Csilla, a Bolyai János Katonai Mûszaki Kar dékánjának dísztõrét kapta. Maráczi Gergõ a Bolyai János Katonai Mûszaki Kar dékánjának díszkardját, Lédeczi Mónika határõr hallgató a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar dékánjának dísztõrét, Pál Péter pedig a Kossuth Lajos Hadtudományi Kar dékánjának díszkardját vehette át. Õk voltak azok, akik példamutató tanulmányi-, sport eredményeikkel és tudományos munkájukkal méltóan kiérdemelték ezt a megtiszteltetést és száz napon keresztül a díszkard és dísztõr viselési joga megilleti õket. Az elismerésben igazán az a szép, hogy ezzel a társak is egyetértenek. A kitüntetettek kiválasztásakor ugyanis az elöljárók megkérdezik az évfolyam és csoporttársakat, az õ javaslataik és az oktatók, parancsnokok közös véleménye alapján választják ki a legjobbakat!

A jutalmazottak között volt Lehoczki Csilla, gazdálkodás szakos hallgató. Ha valaki az utcán, civilben látja meg ezt a törékeny, szõke lányt, nem gondolná róla, hogy rangelsõ, kiváló katona. Õ azért választotta ezt a cseppet sem nõies pályát, mert – a közgazdasági egyetemhez képest – ?változatosabb dolgokat" akart kipróbálni. Sikerült! Az egyenruháján az ejtõernyõs jelvényt is viseli – bizonyítékául annak, hogy a gazdasági ügyeknél többhöz is ért. Az utolsó száz nap kapujából visszatekintve az elmúlt évekre, számára a legjobb a közösség volt. ?Olyan embereket mondhatok barátaimnak, akikkel életem végéig meg fogom tartani a kapcsolatot" – mondta a díj átvétele után.

Az ünnepség végeztével a hallgatók díszmenetben vonultak el kitüntetett társaik, az egyetem vezetõi és a meghívott vendégek elõtt. A fiatal tisztjelöltek látványa mindenkiben megerõsített egy gondolatot. 1924-tõl a Ludovika Akadémián a kard jelmondata volt: ?Nem veszett el Magyarország, ha fiai elõdeik nyomán kardba vetett hitüket nem veszítik el." Talán ugyanezt jelenti, de a mához közelebb álló módon az a néhány mondat, ahogyan a rektor ünnepi beszédét zárta: ?A XXI. század honvédelmének követelménye a fegyvernemek és szakcsapatok hagyományinak átörökítése, ápolása és új hagyományok teremtése. Úgy gondolom, hogy elõdei haladó hagyományait megõrzõ Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem mûködése, oktató- nevelõ állományának színvonala, végzett tisztjeinek helytállása a világ különbözõ térségeiben, szolgálja a ?zrínyis szellem" erõsödését. Remélem, hogy végzõs hallgatóink is büszkék lesznek arra, hogy a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tanultak."