Fogyasztási Hitelek Egységes Szabályok Alapján

Jól meggondoltam?

Az Európai Unió valamennyi tagállamában 14 napon belül következmények nélkül visszaléphetnek majd a vásárlók a hitelszerzõdésektõl. Ezt a lehetõséget is tartalmazza a fogyasztási hitelekrõl szóló irányelv, amirõl egy hete hétfõn -2007-05-21 -én -állapodtak meg a tagországok kormányai.

Jól meggondoltam?

Többéves tárgyalássorozat után az Európai Unió versenyképességi tanácsa hétfõn politikai megállapodást ért el a fogyasztási hitelekrõl szóló új irányelvrõl. A direktíva lehetõvé teszi a fogyasztók számára, hogy összehasonlítsák az Európa-szerte kínált hitelajánlatokat és így a legkedvezõbbeket válasszák ki közülük. A nagy értékû mûszaki és háztartási cikkekre vagy gépkocsikra fogyasztási hiteleket nyújtó bankoknak mindenhol azonos információt kell szolgáltatniuk és a hitelért felszámított hiteldíjat egységes normák alapján számítják majd ki. Az új irányelv az elõzõvel szemben, amely a szabályok minimális harmonizációjára törekedett, a csaknem teljes harmonizációt célozza meg. Az új szabályozás a jelzáloghitelekre nem vonatkozik.

Az új jogszabály egyik újítása (amit még az Európai Parlamentnek is el kell fogadnia), hogy a fogyasztási hitelek vásárlói a jövõben mindenhol 14 napon belül mindenféle következmény nélkül elállhatnak a hitelszerzõdéstõl. Eddig erre csak Németországban és néhány másik országban nyílt lehetõség. A direktíva a hitel idõ elõtti visszafizetésének körülményeirõl is rendelkezik, 10 ezer euróban megszabva azt a felsõ határt, amit a bankok jogosan felszámíthatnak ilyen esetekben az ügyfeleiknek. A 10 ezer euró a maximum, a tagállamok ennél alacsonyabb szinten is meghúzhatják a határt. A ?büntetés" alsó határa 200 euró lesz. A témáról részletesebben csütörtöki hírlevelünkben olvashatnak.

Jelenleg a 87/102/EK irányelv szabályozza a fogyasztási hitelek piacát az EU-ban. Ez tartalmaz ugyan bizonyos minimális követelményeket a tagállamok felé a piaci szabályok kialakítását illetõen (így például néhány információs kötelezettséget ír elõ a hitelnyújtók felé, kimondja a hitelek lejárat elõtti visszafizetésének lehetõségét és közös szabályokat állapít meg a hiteldíjmutató kiszámítására), de ezeket a tagállamok egyéni döntésüktõl függõen eltérõ mértékben haladhatták meg, a fogyasztók nagyobb fokú védelmét tartva szem elõtt. Igen sok tagállam így tehát a minimálkövetelményeknél szigorúbb szabályokat léptetett életbe, de ezek eltérõ mértékben haladják meg a direktívában lefektetett minimális elvárásokat, így a hitelnyújtásra vonatkozó szabályok ma erõsen eltérnek a tagállamokban.

Pedig ez egy igen jelentõs gazdasági ágazat. A Bizottság 2005-ös adatai szerint a fennálló fogyasztási hitelállomány összértéke megközelítette a teljes uniós GDP egytizedét. Különösen fontos szerepet tölt be ez a hitelfajta (amit fõleg autók, nagy értékû fogyasztási cikkek, vagy nyaralások, esküvõk finanszírozására szoktak igénybe venni) Nagy-Britanniában, Írországban, Németországban és Ausztriában. Ezekben az államokban a teljes lakossági fogyasztás egyötöde körüli szinten van a kinnlévõ fogyasztási hitelek állománya. Gyorsan teret nyer azonban ez a hitelfajta Magyarországon és Lengyelországban is, ahol már majdnem a lakossági fogyasztás egytizedének felel meg a fenti ráta. (Más tagországokban azonban még jóval kevésbé fejlett ez a piaci szegmens: így például Litvániában vagy Szlovákiában a fejenkénti hitelállomány még a száz eurót sem éri el, míg egy átlagos brit vagy ír lakos több mint 3000 eurónyi fogyasztási hitellel tartozik a bankoknak.) Az új fogyasztási hitelek piaca már most eléri az évenkénti 800 milliárd eurót, s ez az összeg az elmúlt esztendõkben évente átlagosan több mint 8 százalékos ütemben emelkedett.

Az egységes piac nem mûködik ebben a szegmensben

A legnagyobb probléma a Bizottság megközelítése szerint az, hogy a határon átnyúló hitelnyújtás ebben a szegmensben az új hitelszerzõdéseknek kevesebb mint egy százalékát teszi ki. Vagyis az egységes uniós belsõ piac egyszerûen nem mûködik. A hitelezõknek saját bankot kell alapítaniuk minden egyes országban, ahol meg kívánnak jelenni termékeikkel. A határon átnyúló verseny hiánya pedig végsõ soron a fogyasztóknak rossz, mert magasabb (és fõleg: igen eltérõ) kamatszinteket tart életben, mint amekkora a piac egységesülése esetén kialakulna. Az eurózónán belül (ahol pedig ugyanaz a jegybanki alapkamat) megfigyelhetõ 6 százalékos átlagos fogyasztási hitelkamat is (Finnországban) és 12 százalékosnál magasabb is (Portugáliában).

A határon átnyúló hitelnyújtás elõtt persze olyan akadályok is tornyosulnak, amelyeket szabályozási eszközökkel nem lehet meghaladni. Az Eurobarometer 2005-ös felmérése szerint a két legnagyobb akadály is ilyen: az idegen nyelven történõ kommunikáció kényszere (ezt említette a megkérdezettek 31 százaléka) és a személyes kapcsolat hiánya (errõl 26 százalék tett említést). Ám az ezt követõ hat további legnagyobb akadályból öt már nagyon is kezelhetõ szabályozási eszközökkel. Ezek ugyanis a fogyasztóvédelem és a tájékoztatás, az információ minõsége tárgykörébe tartoznak.

Az EU éppen ezeket az utóbbi problémákat próbálja meg kezelni a készülõ új direktívával. Ha az ezekkel kapcsolatos akadályok akár csak részben is megszûnnének, az vélhetõen a verseny érezhetõ erõsödését, alacsonyabb kamatlábat jelenthetne. Márpedig egy évi 800 milliárd eurós forgalmú piacon akár csak egytized százalékpontnyi kamatcsökkenés is sok százmillió eurónyi megtakarítást hozhat a fogyasztóknak.

A végsõnek tûnõ kompromisszum értelmében a piacnyitás leginkább a fogyasztóknak kötelezõen nyújtandó információk harmonizálása révén megy végbe. Ezáltal a piac a fogyasztók és a hitelnyújtók számára is látáthatóbbá válik. A hitelfelvevõk számára könnyebben elérhetõvé válnak mindazon információk, amelyek segítségével megalapozott döntéseket tudnak hozni. Ezáltal gyakrabban és könnyebben tudnak más tagállamból hiteleket felvenni.

Információs standardok három területen

Az új direktíva az átláthatóságra és a fogyasztói jogokra összpontosít. Három területen írja elõ az összehasonlítható, standard formájú információnyújtást a fogyasztók számára: a hirdetéseknél, a szerzõdéskötés elõtti tájékoztatás során és a szerzõdésben szereplõ információk tekintetében.

Ami a hirdetéseket illeti, ha egy hiteltermék reklámjában bármiféle szám szerepel, akkor az információknak kötelezõen ugyanazon standard listáját kell a fogyasztók elé tárni bárhol az EU-ban. A szerzõdéskötés elõtti tájékoztatás keretében a hitelnyújtóknak kötelezõen el kell látniuk a fogyasztókat mindazon információval, amely lehetõvé teszi, hogy a szóban forgó hitelterméket idejekorán összehasonlíthassák más termékekkel. Kötelezõ lesz közölni egy egységes módszertan alapján számított éves hiteldíjmutatót is, ami egyértelmûvé teszi a fogyasztónak, mennyibe kerül a hitel. Ez a mutató különösen fontosnak tûnik a határokon átnyúló verseny megteremtése szempontjából. A szerzõdéskötéskor nyújtandó információk között pedig a hitelfelvevõ jogainak és kötelezettségeinek részletes ismertetése szerepel többek között. A direktíva egy komplett listát is tartalmaz ezekrõl.

BRUXINFO