Révay András:Lehetne így is!
5 perc olvasás
Elképzelhetõ-e a politikai palettán egymástól távolabb álló két ember, mint például Stumpf István és Steiner Pál? Elképzelhetõ-e, hogy õk ketten – és még jó néhányan mások – egy egész napot töltenek el együtt, barátságban, jó hangulatban? Bármennyire szokatlan ez még nálunk, e második kérdésre igen a válasz!
Elképzelhetõ-e a politikai palettán egymástól távolabb álló két ember, mint például Stumpf István és Steiner Pál? Elképzelhetõ-e, hogy õk ketten – és még jó néhányan mások – egy egész napot töltenek el együtt, barátságban, jó hangulatban? Bármennyire szokatlan ez még nálunk, e második kérdésre igen a válasz!
Nyolc csoportba osztva, hatvannégy játékos vett részt a XI. REGÕ-MAFC Teniszkupa páros viadalain, a versenynek is nevet adó MAFC pálya salakján. Közöttük olyan profi teniszezõk, mint Taróczy Balázs, Lányi András vagy Balázs György, sportban azért meglehetõsen járatos emberek, mint Markovits László, háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, de olyan amatõrök is, mint Tahi Tóth László vagy Szikora Róbert. No és persze politikusok, meg a gazdasági élet fontos és befolyásos szereplõi. Erre az egy napra valamennyien elfelejtették, hogy a pálya kerítésén túl, miben verseny- vagy vetélytársak, mennyire kérlelhetetlen ellenfelek. Most az egymásnak szánt ütéseket a labda kapta. Amikor pedig a menet véget ért, az udvariassági szabályok szerint kötelezõ kézfogásban egy kicsit több is volt a hivatalosan elvárhatónál. Letéve az ütõt, mentek együtt a Stella sörcsapoló mesteréhez és szívélyes mosollyal vették kézbe a valóban tökéletesen megtöltött poharat.
Ahogy mondani szokták: ?volt valami a levegõben", ami által ez az egész verseny különleges érdekességet kapott. Mert bizonyára nem csak az esetleges gyõzelem reményében játszotta végig Bárándy Péter törött lábujjal a mérkõzéseket. Az eltelt tíz év megadta a hangulatát, a vonzerejét, amiért érdemes ide eljönni, találkozni, beszélgetni, no meg persze egy jót még játszani is hozzá. Mert hát azért milyen jól lehet majd késõbb ugratni a partnert, egy-egy kihagyott ütés felemlegetésével. Meg büszkélkedni is lehet, hogy kit sikerült legyõzni az idén, csakúgy, mint tavaly.
Persze ahhoz, hogy az elõttünk álló év során mindez hitelesen történhessen, még a hivatalos eredményhirdetésre is szükség van. A versenyzõk este a Citadella étteremben találkoztak ismét, ahol a Teniszkupa háziasszonya, Regõci Barbara, elõbb az est programját ismertette. A kedélyek megnyugtatása és egyben felcsigázása érdekében a rendezõk ravaszul úgy döntöttek: jöjjön elõbb a vacsora, csak utána a díjkiosztás és végül hangulatjavítónak egy gálamûsor következzen, tombolasorsolással a szünetében. Méltóan egy rangos társadalmi eseményhez, ez utóbbinak jótékony célja is volt, az Egészség Hídja Alapítvány támogatása. Hogy pedig érdemes is legyen tombolajegyeket vásárolni, a fõdíjak egy 82 cm képátmérõjû Samsung TV, egy hétvége Szlovákiában és a Caprice ékszerszalon ajándékai voltak.
A vacsora tökéletesen alkalmas volt a délelõtt leadott kilók gyors visszaszerzésére. Zöldséges bélszíncsíkok garnéla rákkal, lazac steak pesztós (zöldség krémes) shrimps-szel, mogyoróbundás pulykamell gyümölcsökkel, kerti saláta kapros joghurt öntettel, málnás túrótorta és még vagy tucatnyi hasonló fogás várt a vendégekre, a hozzájuk illõ pezsgõk, borok, sörök, röviditalok társaságában. Bele is telt vagy másfél – két óra, mire a sajtok és a gyümölcsök elfogyasztása után a közönség képesnek tekintette magát arra, hogy szembenézzen a kérlelhetetlen valósággal, a teniszverseny eredményeivel.
Még ekkor is elõbb a különdíjak átadására került sor, hiszen abból is akad jó pár. A Napi Ász, a Hotel Parlament, a Magyar Villamosmûvek Zrt. és még egy sereg más, ismert vállalkozás ajánlott fel díjakat, mert csakúgy, mint minden ?komoly" teniszversenyen, az egyenes ág mellett itt is lehetett vigasz ágon is helyezést elérni. Ebben a kategóriában az elsõ a Szabó Pál – Jusztin István páros, a második Egressy Lajos és Szikora Róbert lett, megvédve ezzel mindjárt a mûvészvilág becsületét is.
Az egyenes ági versenyben a bronzéremért holtverseny alakult ki. Elsõk lettek a Györgyök: Balázs György – Szilvásy György, második a turizmus államtitkári széket rövidesen montenegrói nagyköveti stallummal felcserélõ Somogyi Zoltán, Markovits László olimpiai bajnokkal az oldalán, míg a harmadik helyen a verseny-alapító Regõci Attila – Taróczy Balázs, valamint az Orodán Sándor – Lányi András páros osztozott. A nehéz csatákban kivívott kupákat két kézzel szorítva, magasra emelve vonultak helyükre a gyõztesek, hogy átadják a terepet a harmadik felvonás, a gálamûsor szereplõinek.
Elõbb az asztaloknál ülõ hölgyek szívét dobogtatta meg Vámos Magda és a Héjja Divatszalon elegáns, gyönyörû selymekbõl és nyári kosztümökbõl összeállított bemutatója. A vezetõ politikusokat utánzó parodista is szép sikert könyvelhetett el, csakúgy, mit Kyra, a hastáncosnõ. Ám az estre a koronát az Iringó Táncegyüttes fergeteges mûsora tette fel. Az addig halkan beszélgetõ, italaikat kortyolgató emberek elcsendesedtek, a poharához sem nyúlt senki, amíg a táncosok csapata végleg el nem hagyta a parkettet. Akár hajnalig is elnézték volna õket, de akkor nem maradt volna idõ egy kis táncmulatságra. Iringó-ék gyorsan ki is emeltek maguknak néhány ?önkéntest" az asztalok mellõl, gondoskodva ezáltal az est hangulatos folytatásáról – egészen a jövõ évi teniszversenyig!
