Dr Gellai Imre: XVIII-XIX. Századi Fürdõélet Magyarországon -A Biedermeier Családiasság, A Fürdõélet A Habsburg Birodalomban

II. Lipót gyermekei közül többen fölkarolták a fürdõk ügyét. A trónra kerülõ legidõsebb fiú, I. Ferenc folytatta elõdei fürdõpolitikáját. Az ásványvíz-behozatal csökkenése, majd megszüntetése érdekében támogatta a Habsburg-birodalomban a palackozás és a szállítás korszerûsítését, ezen túl pedig – korát kissé megelõzve, már idegenforgalmi célzattal is – a fürdõhelyek kiépítését.

Uralkodása idején nyilvánítottak egész sor osztrák és cseh települést hivatalosan fürdõhellyé, amelynek addig fõleg helyi jelentõségük volt, vagy amely vizének nem ismerték hatékonyságát. I. Ferenc nevéhez nemcsak Franzensbad alapítása fûzõdik. A századok óta nagy hírû, de kiépítetlen Karlsbad élete ekkor lendült föl igazán. Marienbad szintén ebben az idõben szerzett valódi hírnevet: neve a környéket fürdõhellyé fejlesztõ papi tulajdonos Mária-tiszteletét örökíti meg. A század második felének nagy vonzású gyógyhelye, Rohics ugyancsak ekkor kezd kibontakozni az ismeretlenségbõl, hogy csak néhány kiemelkedõ példát említsünk.

Legtöbbet azonban a római és középkori múltú, egyébként bortermelésrõl és kézmûiparáról is nevezetes Baden bei Wien köszönhetett Ferencnek. 1803-tól haláláig, 1835-ig – dacára annak, hogy 1805-tõl 1809-ig megszállták a francia csapatok – a császár nyári rezidenciája volt. Közben két különleges esemény szolgált elõnyére. Az egyik egy szerencsétlenség volt, mely sajátos módon kedvezõen befolyásolta sorsát. 1812-ben két óra leforgása alatt tûzvész pusztította el a városmag épületeinek mintegy kétharmadát. I. Ferenc annyira kedvelte a helységet, hogy a nagy lendületû újjáépítésben rövid idõ alatt nemcsak eltûntek a katasztrófa nyomai, hanem máig meghatározó klasszicista stílusban újjáépült a város. Az újjáépítés során csoportnyi elõkelõség emelt Badenban palotát vagy kastélyt.

Egy másik fürdõkarrier, a fényes jövõnek elébe nézõ Ischl falucskáé azzal indult, hogy Károly Ferenc fõherceg, a király második legidõsebb fia és felesége, Zsófia házasságát már hatodik éve nem kísérte gyermekáldás. Orvosai tanácsára sorra járták a fürdõhelyeket, míg eljutottak az addig névtelennek mondható, kis salzkammerguti helységbe.

Az itteni kúra következményeként született meg 1830-ban a késõbbi I. Ferenc József császár és király, majd a következõ években három testvéröccse, akiket mind "Salzprinz"-ként (sóherceg) emlegetett a tréfás közvélemény. A fõhercegi pár ezután határozta el, hogy a nyarakat gyermekeivel, mindig a csöndes, családias Ischlben tölti.

A fürdõhelyek és a fõhercegek kapcsolatában alighanem II. Lipót másik fia, János története a leginkább regényes. Magas rangúaknái akkortájt szokatlan, közvetlen magatartása igen népszerûvé tette. Szívesen felöltötte tiroli parasztviseletet, amivel megalapozta a többször átalakult, de máig tartó népies "Tracht"-divatot. Legszeretettebb idõtöltései közé tartozott a fürdõk látogatása. Sok, kis ismeretlennek számító helyen megfordult, sõt fürdõhelyrõl nõsült, egy fürdõtulajdonos lányát feleségül véve.

I. Ferenc pártfogásából a kezdetlegesebb állapotban lévõ magyarországi fürdõknek is jutott. Legtöbbet kapott az állami tulajdonú Herkulesfürdõ, melyet az említett 1817. évi királyi látogatás és "átkeresztelõ" után egységes klasszicista stílusban kiépítettek.

Az egykori Mehádia kivételes helyzetben volt, mert jóval korábban egyszer már részesült hasonló kedvezményben. III. Károly uralkodásának idején, az 1730-as években katonai célzattal kezdték el fejleszteni. Az akkor külön közigazgatási egységet képezõ katonai határõrvidéken feküdt, meleg forrásainak roboráló és gyógyító hatását a hadsereg számára kívánták biztosítani. A fürdõt az 1789-es háború idején a betörõ török csapatok lerombolták, indokolt volt tehát az újjáépítés.

A magyarországi fürdõk igazi támogatója mégsem a király, hanem eleddig nem említett öccsei közül, József nádor, a "magyar Habsburg-ág" megalapítója volt. Magyarországon József közszeretetnek örvendett, aminek többek között kiváltó oka volt a budai várban berendezett udvar, és a kétszeri megözvegyülés után tartós harmadik házasságban kialakult bensõséges családi élet is. Az utóbbit elsõsorban felesége, a württenbergi származású Mária Dorottya ugyancsak biedermeier légkört teremtõ egyéniségének köszönhette.

A családi programokhoz ezúttal is elengedhetetlenül hozzátartozott a fürdõhelyek látogatása.

A Nádor terjesztette a fürdõbe járás szokását, annál inkább, mert Magyarországon ekkor még hiányoztak a feltételei a fürdõélet nagyobb szabású kibontakozásának, különösen a jelentõsebb építkezéseknek.

Balatonfüred II. Józseftõl kapta az elsõ támogatást 1787-ben, amikor kinevezte Balatonfüred elsõ fürdõorvosát. A zsidó származású Oesterreicher Manes Józsefet, aki bevezette az elektromos kezelést is, a császár külön engedélyével avatták orvossá a bécsi egyetemen. József nádor viszont megkülönböztetett figyelemmel folytonosan pártolta Balatonfüredet.

1801-ben járt ott elõször. Harmadik feleségével, Mária Dorottyával 1821-ben és 1824-ben tett balatonfüredi látogatása nagyot lendített azon, hogy a hely divatossá váljék.

A nádor hivatali ideje alatt (1796-1847) lett elõbb a dunántúli nemesség közkedvelt találkozási helye, majd országos hírû fürdõ, s tõle származik a Füred barátai által büszkén idézett, a hely jelentõségét emelõ mondat: "Füred est ornamentum Regni Hungáriáé" (Füred a magyar királyság dísze 1821) Füred társadalmi élete is kiemelkedõ volt, itt épült az elsõ fürdõszínház és az 1830-as években már állandó színtársulattal mûködött az egész szezonban.

A fürdõhelyeken töltött idõk emlékeztetõi a díszes fürdõpoharak a fürdõ metszett képével és nevével.

A fürdõhelyek mellett gyakran találunk üveghutákat, ahol ezeket az emlékpoharakat készítették: Karlsbad, Marienbad, a felvidéki fürdõk, Párád, Márama-rossziget közelében mûködtek üveghuták. A lapos, nyakba akasztható kúrapoharakkal vagy a díszesebb talpas fürdõpoharakkal Európában a 18. század közepétõl találkozunk, igazi elterjedésük a 19.század közepére esik. A biedermeier kor magas mûvészi igényû poharai a század végére olcsó tömegcikké váltak.

A Nádor legkedvesebb fürdõhelye talán mégsem Füred lett, hanem a Pest és Buda között zöldellõ Margit-sziget. Az Árpádházi királyok uralkodása óta történelmi nevezetességû sziget (ekkor még Nyulak szigete) pihenõparkká, valójában a kor divatja szerint angolkertté alakítása még

József fiatalon elhunyt bátyja, a nádorságban elõdje, Sándor Lipót ötlete volt 1790-ben. József nádor néhány évvel késõbb birtokcserével szerezte meg, kertészetileg rendeztette, és nyaralót építtetett rá. 1908-ig maradt a "magyar Habsburgok" tulajdonában, akkor vásárolta meg tõlük a fõváros.

Ahhoz, hogy a fürdõben tartózkodás tömeges divattá legyen, nem volt elegendõ az uralkodócsalád és az arisztokrácia mintaadása. Azok az új szellemi áramlatok, amelyekkel a természethez való viszonyt megújították, elvezettek ahhoz, hogy az élet egy részét programszerû pihenéssel és kikapcsolódással, természeti környezetben, esetünkben fürdõn töltsék el.

A fürdõélet kibontakozásával elválaszthatatlanul összefügg három tudományszak: az orvostudomány, a kémia és a geológia fejlettségi foka is. A fürdõkultúra gyógyítás történetébõl kiemelkedik a hideg víz kezelés felkarolása. Eredete a felvilágosodás természet tisztelete, és a természet gyógyító erejében való hit, amely kiterjesztette bizalmát a tiszta vízre, és azt általános hatással ruházta fel.

Valójában sok évszázada ismert gyógymódról van szó, amit Vinzenz Prießnitz sziléziai kisparaszt az általa alapított gräfenbergi fürdõben kúraszerûen vezetett be 1826-tól. Ma természetgyógyásznak mondjuk a hasonlóan nagy tapasztalati tudással rendelkezõ, szuggesztív egyéniségû, a kísérleti orvostudomány eszközeit nem alkalmazó embereket.

Prießnitz neve váratlanul tûnt föl, és negyed századon át – minden túlzás nélkül mondható – üstökösként ragyogott a balneológia egén. Sikereinek igen hamar nagy területen híre futott. Gyorsan kialakuló magyarországi ismertségére és népszerûségére jellemzõ, hogy 1831-ben kapott hivatalos mûködési engedélyt, de 1832 és 1842 között a "vízgyógyászat"-nak elnevezett gräfenbergi témakörbõl már nyolc orvosdoktori értekezés készült a pesti egyetemen, melyeket ki is adtak.

A népszerûség illusztrálásául itt csupán arra érdemes figyelni, hogy az éppen ezekben az esztendõkben megerõsödõ napisajtónak és a föllendülõ könyvkiadásnak köszönhetõen, Magyarországon sokat lehetett tudni Priebnitz mûködésérõl.

Ismerni lehetett anélkül is, hogy valaki Gräfenbergbe utazott volna. Vörösmarty Mihály sem jutott oda, de pontosan tisztában volt jelentõségével.

Kifejezõ erejû epigrammával hódolt a jeles gyógyítónak:

A vaddal köz italt meg kezdé vetni az

ember,

S gõgje fejében kór, agg leve, és

nyavalyás.

Priesznitz visszaadá a víznek régi

hatalmát,

S õsi erõben kél újra az emberi faj.

(Priesznitz, 1840)

Dr. Gellaí Imre

az Aquaprofít Rt. turisztikai fõtanácsadója a MATUR Egészségturísztíkaí tagozatának elnöke