Mit jelent ma a népművészet? Hogyan lehet a nemzedékeken át öröklődő mesterségbeli tudásból olyan tárgyakat alkotni, amelyek a XXI. században is megtalálják helyüket mindennapi környezetünkben? Ezekre a kérdésekre is választ keres a XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás, mely Élő Népművészet címmel, 2026. október 29-én nyílt meg Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. Az ötévente megrendezett országos seregszemle nyolc régiós kiállítás és mintegy hatezer pályamű legjavából válogatva mutatja be a magyar népi kézművesség jelenét. A 2027. április 11-ig látogatható tárlat különleges párbeszédet folytat a múzeum gyűjteményi kiállításának „Népművészet időről időre” című egységével.
Nekünk ez a nap igazi örömünnep – mondta el a bemutatón a kiállítás főkurátora, Beszprémy Kata a Népi Iparművészeti Tanácsadó Testület elnöke – hiszen 2025 decemberében írtuk ki a pályázatot az országos népművészeti kiállításra, és ennek vagyunk most a csúcspontján itt, a Néprajzi Múzeumban. Az országos pályázatra egyéni alkotók, alkotópárosok és közösségi műhelyek mintegy hatezer munkával jelentkeztek. Az alkotásokból március és július között nyolc régiós kiállításon láthatott válogatást a közönség. A bemutatók Miskolctól Kolozsvárig, Zalaegerszegtől Békéscsabáig adtak lehetőséget a mesterek és alkotóközösségek bemutatkozására, a határon túli magyar kézműves hagyományokat is bevonva a seregszemlébe. Mitől élő a népművészet? 
Egyrészt élő attól, hogy a kortárs népi kézművesek legkiválóbb darabjait láthatjuk; másrészt azért, mert olyan tárgyakat készítenek – azok persze mesterremekek is – amiket a mai, XXI. századi viselet- és lakáskultúránkban elhelyezhetünk, modernek, de magukon viselik a táji és hagyomány béli sajátosságokat. Ez a legfontosabb, mert így nem hal ki a népi, tárgyi kultúra és a hagyományos kultúra a mindennapjainkból. A kiállítás öt egységre tagolódik, ezeken belül nyolc hívószó – a közösség, mesterség, érték, ünnep, tájak, természet, valamint a most és a játék – köré rendezi az alkotásokat. A témák azt is érzékeltetik, hogy a népművészet jóval több az ismert díszítőmotívumok és technikák továbbélésénél. A tárgyakban az alkotók személyes tapasztalatai, az egyes közösségek hagyományai, a természeti környezethez fűződő kapcsolat és a mai életforma igényei egyaránt megjelennek. 
Az első egység: a jelen és a mindennapok, a lakáskultúra, viseletek, ékszerek felvonultatásával azt tükrözi, hogy a jelenünkben hogyan lehet ezt a tárgyi kézműves hagyományt megélni, szeretni. Mutatunk olyan ruhadarabokat, amiket egy modern nő is fel tud venni, mert a ruhák anakronizmus nélkül hordhatók a mai világunkban. Láthatjuk Kovács Lajos fantasztikus lakásbelsőjét, aki az ácsolt bútorok formavilágát alkalmazza már mai, modern technikai megoldásokkal. Találunk példát szinte minden mesterségből, a famunkát és a csuhé munkát, közös együttműködéssel létrehozott nemez- és bőrmunkát, valamint a fazekas praktikus sütő-, főző- és tálalóedényeit. A másik ilyen terület az ékszerek világa, de ezek is egészen modern formavilággal jönnek létre! A lámpák is valóban hagyományos technikával, természetes anyagból készülnek. 
A második egység: a természetes anyagok világa. A paraszti kultúrában, különösen a korábbi korokban, nem voltak műanyagok, és minden, amiből tárgyat készítettek, természetes anyag volt: a gyapjú, a csuhé, a vessző, a gyékény, a szalma. Itt lehet látni azokat a színmintákat, amik a növényi festés eredményei, illetve a tojásokon is – és a tojások mellett – azokat a növényeket, amikkel annak idején, és ma is festik a fonalakat, a csuhét vagy a tojást. Különleges a „festékes szőnyeg” egy olyan székelyföldi szőnyegtípus, amit növényi festékekkel festettek. A 70-es években kezdődött a gyökérbútorok divatja; kikorhadt fákból olyan formákat választanak ki, amik organikusak, mégis modernek és kényelmesek.
A harmadik egység: a tájcsoportok és a megújulás: a matyó, palóc, sárközi kultúra. Igyekeztünk bemutatni, hogy az eredeti anyagból hogyan lehet mai, használható, modern tárgyakat készíteni, akár úgy, hogy megváltoztatjuk a funkcióját, akár úgy, hogy megváltoztatjuk a színeit vagy a formáját, a matyó Mezőkövesd mellett tartott hagyományait. Lehet látni palóc fejkendőt, ennek a rekonstrukcióját, nagyon szép lenanyagból csodálatos szőnyegeket, függönyöket és terítőket nagyon szép hímzéssel. A matyó kultúra biztos mindenkinek kedves és ismerős. Találkozhatunk azokkal a darabokkal, amik már csak vonalvezetésükben hozzák vissza a matyó régi viseletet – akár a nemez bodrozódásából, fodrozódásából, vagy a littyának (a női viseletnek) a mintájára, ihletésére készített mellényt. 
A negyedik az erdélyi tájegység és a tárgyrekonstrukciók tere. Sok olyan tárgy van itt, ami rekonstrukció, de igazából ezeket ma is használják. Van egy gardon, ami a mindennapi zenéléshez való. A bukovinai székely ingeket egy Magyarországon élő alkotó készítette azoknak a csoportoknak, akik tánchoz, vagy az ünnepeikre ezt veszik fel. Meg lehet nézni három református templom mennyezetét és van egy Mózes-pad is, ami egy gömöri kutatás után készült. Felvonul a kiállításon egy egész lakodalmi menet: díszesen öltözött asszonyok és lányok, de modern menyasszonnyal és vőlegénnyel. Hímes tojások, bőrművek, csont- és szarufaragások, nagy időráfordítással készülő, nagyon finom csipkék. A türelemüvegek, amiknek a belsejében épül fel egy tárgy és amiből az alkotó évente maximum egyet készít el. Az ötödik egység a közösség erejét példázza, szakkörök, csoportok munkái sorakoznak itt. Régen is a fonókban alkottak, többnyire a nők – most is, a kiállítás 691 alkotójának majdnem a 90 százaléka hölgy! 
Egy gyönyörű gardrób, szépen sorban bemutatja, hogy hogyan lehet ugyanazokat a ruhadarabokat egymással variálni. A Gubás Társulat tagjai már több évtizede dolgoznak együtt és hűek a saját debreceni guba- és csapómesterségükhöz. A törökszentmiklósi közösség tagjai az ország több tájáról gyűlnek össze évente többször, de látunk olyan alkotóközösséget is Zalából, ahol egy fazekas, egy hímző és egy szövő dolgozik együtt. Az egyik legérdekesebb talán a tapintható tárlat, ahol bárkinek lehetősége van megtapogatni a vízparti növényeket, a textileken át egészen a bőrig, a gyapjúig, a csontig vagy bármilyen egyéb anyagig. Végül föltárul egy gyerekszoba, itt annak a variációját látjuk, hogy milyen módon segítik ezek a természetes anyagokból létrehozott tárgyak a mai életterünket.
