A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) körül az elmúlt napokban kirobbant belső botrány, a felsővezetés lemondásához vezető nyílt levélváltás és a szakmai integritás látványos összeomlása régóta érlelődő kórképet hozott a felszínre. Amikor a középvezetők és az apparátus már nem hajlandó tovább asszisztálni a politikai és hatalmi lojalitás által vezérelt intézményi működéshez, felmerül az elkerülhetetlen kérdés: mi történt mindeközben azokkal az ügyekkel, ahol a hivatalnak valóban a piacot és a fogyasztókat kellett volna megvédenie?
Ennek az intézményi rothadásnak a legsúlyosabb bizonyítéka a VJ/42/2025. számon futott, majd csendben elmeszelt Google-eljárás.
A vizsgálat megszüntetéséről szóló végzés nem egyszerűen egy felsővezetői politikai kompromisszum tünete: az iratot maguk a középvezetők, a vizsgálókból és a versenytanácstagokból álló hivatali apparátus dolgozták ki. Az a határozat született meg a tollaik alatt, amely a szakmaiság legminimálisabb követelményeit is feladva, lényegében a multinacionális technológiai óriás narratíváját szentesítette a magyar fogyasztók kárára.
A VJ/42/2025. háttere: Banki adathalászat és a Google-féle szponzorált bűnsegédlet
A bejelentések alapját az képezte, hogy a Google Ads fizetett hirdetései között a keresési találati lista legelső helyén jelentek meg az MBH Bank és más szereplők nevét bitorló, profin felépített adathalász felületek (mint az mbhbank.nu vagy az mhbbauk.com). A hirdetési gépezet heteken keresztül, anyagi haszonszerzés fejében terelte a bűnözők csapdájába a gyanútlan felhasználókat, miközben több ezer magyar állampolgár vesztette el megtakarításait több milliárd forintos nagyságrendben.
A digitális bizonyítékok feketén-fehéren mutatták az anomáliát:
- A Google saját böngészője (Chrome) és a nemzetközi biztonsági adatbázisok már vörös riasztással, „Veszélyes webhely” jelzéssel tiltották az adott címet.
- Ezzel párhuzamosan a Google keresője a találati lista tetején, kiemelt „Szponzorált” hirdetésként értékesítette ugyanezt a linket.
A Google fejlett védelmi rétege tehát technológiailag pontosan látta a veszélyt, a hirdetési platform mégis felvette a pénzt a bűnözőktől.
Szakmai bravúr helyett intellektuális kapituláció a GVH apparátusától
A GVH végzése nem a tények kíméletlen feltárásáról szól, hanem a tehetetlenség intézményesítéséről. A hivatal arra hivatkozva szüntette meg az eljárást, hogy:
„…nem volt rekonstruálható az adathalász tevékenységgel érintett domainek és hirdetési fiókok teljes köre, illetve azok kezelésének körülményei és időbelisége, és a rendelkezésre álló részleges bizonyítékok nem tették lehetővé annak érdemi ellenőrzését, hogy a vállalkozás által kialakított kontrollmechanizmusok alkalmasak voltak-e a vizsgált jogsértések kezelésére.”
Ez a beismerés a hatósági munka teljes kudarca. A GVH középvezetői és vizsgáló apparátusa szó szerint átvette a Google Ireland Limited védekezését:
- Elhitték az ellenőrizhetetlen mesét: Elfogadták a multinacionális óriás azon védekezését, hogy „összetett, mesterséges intelligencián alapuló belső rendszert működtetnek”, miközben a platform még a saját hirdetési naplóit sem adta át a hatóságnak rekonstruálható formában.
- A bírságolási jogkörök eldobása: A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény (Tpvt.) és a közigazgatási rendtartás (Ákr.) eljárási bírságokkal, helyszíni kutatással és szigorú jogi eszközökkel vértezi fel a hivatalt. Ha egy eljárás alá vont cég nem szolgáltat adatot, arra nem a vizsgálat megszüntetése a törvényes válasz, hanem a szankció és a tényállás hivatalbóli kiderítése. A GVH középvezetése ezzel szemben széttárta a karját, mondván: „nem rekonstruálható”.
- Cinikus áldozathibáztatás: A határozat és a hozzá fűzött sajtókommunikáció végső tanulságként nem a hirdetésért milliárdokat kasszírozó platformot marasztalta el, hanem az átvert, megtévesztett fogyasztókat intette „körültekintő online bankolásra”.
A jogsértő eljárási trükk: Hol marad a bejelentő értesítése és a jogorvoslat?
A GVH eljárásának egyik legsúlyosabb, tisztán jogi anomáliája a bejelentői jogok lábbal tiprása.
Amikor egy állampolgár vagy érdekérvényesítő szervezet formális bejelentést tesz a versenyhatóságnál – részletes technikai bizonyítékokkal, naplófájlokkal és képernyőmentésekkel alátámasztva –, az eljárásjog alapvető elve a felek tisztességes eljáráshoz való joga.
- Értesítési kötelezettség: A hatóságnak az érdemi döntésekről (így különösen az eljárást megszüntető végzésekről) hivatalos formában, írásban kell értesítenie az eljárást kezdeményező bejelentőt.
- A jogorvoslat elzárása: Ha a hatóság az eljárást megszünteti anélkül, hogy a bejelentőt formálisan, tértivevényes vagy hivatalos tárhelyes végzésben értesítené, ezzel elzárja őt a közigazgatási per megindításának lehetőségétől. A döntést pusztán kitenni a honlapra vagy sajtóközleménybe fojtani jogilag elfogadhatatlan: határidők csak a hivatalos kézbesítéstől ketyegnek.
A bejelentő elhallgattatása és kizárása az eljárási jogokból arra szolgált, hogy a felháborító megszüntető végzés ellen senki ne vihessen keresetet a Fővárosi Törvényszék elé, ahol a bíróság azonnal megsemmisíthetné a hiányos tényállás-tisztázáson alapuló határozatot.
Konklúzió: Kié a felelősség a palotában?
A GVH-ban most látható belső lázadás mögött nem csupán a politikai nyomás elleni fellépés húzódik meg, hanem az a fojtogató morális és szakmai válság is, amit az ilyen döntések előállítása okozott.
A középvezetők, akik most erkölcsi magaslatról bírálják a felülről érkező elvárásokat, maguk szerkesztették és írták alá azokat a dokumentumokat, amelyek a Google-féle adathalász hirdetések ügyében felmentették a Big Techet a felelősség alól. Nem lehet a politikai vezetőkre fogni mindent: a szakmai igénytelenség, az adatszolgáltatási hiányosságok benyelése és a fogyasztói jogvédelem feladása az íróasztalok mögött ülő apparátus bizonyítványa is. Ha a palotaforradalom valódi megtisztulást akar, akkor a VJ/42/2025. és a hozzá hasonló szakmaiatlan határozatok felülvizsgálatával kell kezdeniük a számvetést.
Szakmai kérdések a GVH VJ/42/2025. megszüntető végzéséhez:
1. A transzparencia csak Nyugat-Európában és az uniós DSA-ban kötelező, Magyarországon a Google már mentesül a hirdetői adatok kiadása alól?
Hogyan fogadhatta el a GVH vizsgáló apparátusa készpénznek azt a magyarázatot, hogy a hirdetési fiókok és adathalász domainek „nem rekonstruálhatók”, miközben a Google minden egyes kattintást, bankkártyás fizetést és hirdetői fiókadatot mikroszekundumos pontossággal naplóz a saját szerverein?
2. Létezik olyan, hogy egy hatóság feladja a bizonyítást, mert a bejelentett multi nem ad adatot?
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvény (Tpvt.) és a közigazgatási rendtartás (Ákr.) eljárási bírságokat és kényszerítő eszközöket biztosít a hatóságnak. Mióta számít jogszerű hatósági eljárásnak az, hogy ha a Google Ireland Limited nem tárja fel a teljes hirdetési naplót, akkor a hivatal egyszerűen széttárja a karját, és megszünteti a vizsgálatot?
Hogyan nem sért szakmai gondosságot az, ha a Google saját böngészője már pirossal vészjelzést ad, de a keresőben még pénzért hirdeti a csalást?
Ha a Google Chrome a látogatás pillanatában vörös képernyővel blokkolta az mbhbank.nu oldalt mint veszélyes adathalászatot, akkor a Google hirdetési rendszere milyen alapon fogadott el hirdetési díjat és tette ki ugyanezt a linket kiemelt, „szponzorált” első helyre heteken keresztül? Ez a szakmai gondosság a GVH szerint, vagy a bűncselekményből származó felróható haszonszerzés?
Mióta a megtévesztett, bankrablás áldozatául esett fogyasztó a hibás, és nem a csalást eladó platform?
Milyen szakmai és etikai megfontolásból született meg az a határozati zárás, amely a több mint 12 milliárdos kárt elszenvedő, 2500 áldozat és a névvel visszaélt bank ügyében a felelősséget a kiszolgáltatott, látássérült vagy idősödő fogyasztókra tolta át, mondván: „bankoljanak körültekintőbben”?
3. Hol maradt a bejelentő hivatalos értesítése és a törvényben biztosított jogorvoslati jog?
Ha egy állampolgár és érdekvédelmi szervezet hivatalos bejelentést tesz digitális bizonyítékok tucatjaival, miért a sajtóból és a honlapra csendben feltöltött közleményből kell értesülnie a megszüntetésről? Az eljáró apparátus szándékosan zárta el a bejelentőt a határozat bírósági felülvizsgálatától azzal, hogy megspórolta a formális kézbesítést?
Ezek a kérdések mutatják meg az igazi szakmaiatlanságot. A palotaforradalom zajában a középvezetők most a vezetőket okolják, de ezeket az égbekiáltó hibákat és a felelősségelhárító határozati mondatokat maguk a hivatali asztalok mögött ülő vizsgálók írták le.
Az eljáróknak pedig ezt a kérdéssort tennénk fel:
-
A politikai kényelem vs. jogszabályi kötelesség:
„A VJ/42/2025. számú ügyben a vizsgálat megszüntetését a politikai és intézményi kárenyhítés igénye kényszerítette ki egy kiemelt hazai pénzintézet reputációjának védelmében, vagy a hivatal felsővezetése tudatosan hozott olyan döntést, amely a konfliktuskerülést helyezte a több ezer károsult védelme elé?”
-
A szakmai gondosság és az apparátus felelőssége:
„Amennyiben a döntés kizárólag szakmai alapon született, hogyan magyarázza a vizsgáló apparátus és a középvezetés, hogy miközben a Google saját védelmi rétegei (Chrome, biztonsági adatbázisok) adathalászatnak minősítették az érintett oldalakat, a hirdetési rendszer pedig heteken át pénzért terítette azokat, a hatóság mégis bemondásra elfogadta a cég adathiányra hivatkozó védekezését, és nem élt a törvényi bírságolási és bizonyítási jogköreivel?”
-
A szándékos eljárási jogsértés (a jogorvoslat elzárása):
„Emberi tévedés, szakmai felkészületlenség, vagy tudatos eljárási taktika eredménye volt-e, hogy az eljárást kezdeményező bejelentő nem kapott hivatalos, jogorvoslati záradékkal ellátott határozatot a megszüntetésről, megakadályozva ezzel a döntés közigazgatási bíróság előtti azonnali felülvizsgálatát?”
FIGYELEM: a fentiekben felsorolt kérdéssort a GVH Sajtó részére megküldtük és egyben a válaszuk megérkezését követően azt, itt közre is adjuk – már amit és ahogyan megtehetünk és közreadhatunk!
Éppen lezártuk a cikket amikor Dr.Várhelyi Tamás ügyvéd úr egy a Google csalási kérdést taglaló linket küldött részünkre és benne a téma még egy másik aspektusból a PCWPLUS hasábjain és a cikkük címe: Google-hirdetésben terjesztettek átverést, ami elhitette az emberekkel, hogy zárolták a gépüket.
