Révay András: Csakis az Alföldről

Harmincadik találkozójuk során egy soltvadkerti pálinkafőzde italait kóstolhatták meg a Média Pálinkaklub tagjai a Meridon étteremben.

Harmincadik találkozójuk során egy soltvadkerti pálinkafőzde italait kóstolhatták meg a Média Pálinkaklub tagjai a Meridon étteremben.

 A tulajdonos, Szekeres Sándor elmondta, hogy Soltvadkert az Alföld homokvidékének szinte a középpontjában foglal helyet és ez be is határolja, hogy milyen pálinkákat lehet ott készíteni. Szeretik ezt a homokot, ahol a napfény visszaverődik a gyümölcsökre, minden oldalról érlelve azokat. Ezért kifejezetten csakis az innen származó gyümölcsöket használják fel. A Szekeres-főzdében 1992 óta palackoznak pálinkákat. Akácfával tüzelve, kétszer főzve dolgoznak – szóval a konzervatív eljárás hívei. Italaik ötven fokosak. Szerintük a negyven fokos olyan lenne, mint egy kilenc fokos bor. Nem készítenek ilyet még akkor sem, ha a gazdasági érvek ezt indokolnák. A jövedéki adó ugyanis a szeszfok arányában emelkedik. Valójában azt szeretnék, ha a törvény által védett kisüsti pálinka nem lehetne más csak amit rézüstben kétszer főztek, 48-52 fokosan palackoztak.

 A Szekeres Körte pálinka nem a megszokott Vilmos, hanem Bosch kobak körtéből készült. Az utolsó tíz évben Magyarországon olyan mértékben csökkent a körte termőterülete, hogy ez rákényszerítette őket a fajtaváltásra. Igazán jó pálinkát csak savas gyümölcsből lehet főzni és a körtében kevés a sav. Ezért az erjedés során almasav pótlást végeznek. Ez a pálinka azon ritka kivételek közé tartozik, amelyeknek az illata is és az íze is hordozza a gyümölcs jellemző tulajdonságait.

A Szekeres Cigánymeggy pálinka főzésekor 35-40 százaléknyi magot is a lében hagynak. Ennek hatása az illatban jól érvényesül. Az arány 2-3 évnyi kísérletezés után alakult ki és ma már véglegesnek tekintik. A barackpálinkánál – éppen ellenkezőleg – kimagozva dolgozzák fel a gyümölcsöt, a magok ciántartalmának kizárása érdekében. A barackpálinka készítés veszélyes vállalkozás, mert a nyári aszály a gyümölcsöt nagyon megviselheti. Az alföldi barack meglehetősen más, mint a többi, ezért a főzésre kizárólag ezt használják.

A Szekeres Kékszilva pálinka a készletnek talán kevésbé sikerült darabja, de ez függhet a fajtától is, aminek viszont a története érdekes. Kecelen van egy harmincéves szilvafa ültetvény, amiről senki sem tudja milyen fajta. Kertészmérnökök sem ismerik fel, de a gyümölcse nagyon finom és alapanyagnak kitűnő. A pálinka íze és illata viszont nem elég határozott. Annál kellemesebb viszont a Kékszőlő Törkölypálinka. A kékszőlők csersav tartalma magas és ez előny a főzésnél. Ugyanakkor törkölypálinkát készíteni a legnehezebb.

 Az „egyutas" főzdékben nem is tudnak igazán, mert egyetlen másodpercre sem lankadhat a figyelem, különben lekozmál. Már az alapanyaggal is vigyázni kell, könnyen penészedik. Itt mindjárt két alapanyagból indulnak ki. A Kadarka selymes, lágy bor és ezt a törköly is viszi tovább. A Kékfrankos markáns vörösbor, a kettő házasítása izgalmas eredményt ad. A két törkölyt külön főzik le, majd a párlatot fele-fele arányban keverik. A pálinka igazi törköly illatú, meglepő módon egy picit édeskés, de ez csak finomabbá teszi.

Minden tekintetben eltér viszont a főzdére jellemző termékektől a Szekeres Akácmézes Kajszibarack pálinka. A mézzel ízesített pálinkákat már az 1500-as években ismerték, akkor gyógyszerként használták. Mai utóda az érvényes törvény szerint pálinkának sem volna nevezhető, ám ennek ellenére népszerű. Készítésekor az ötvenfokos barackpálinkából indulnak ki, amit desztillált vízzel negyvenfokosra hígítanak. Ennek volt ugyanis a kóstolók során a legnagyobb sikere. Tiszta akácmézet adnak hozzá. Hónapokig tartó kísérletezés eredményeként rájöttek, hogyan lehet azt elérni, hogy a méz ne csapódjon ki és az ital „tükörtiszta" maradjon.
A Szekeres Pálinkafőzde a sikeresek közé tartozik. Évente mintegy tízezer liter pálinkát adnak el, a legtöbb a törkölyből fogy.