Vita az EP-ben a cseh EU-elnökségről

Szerda reggel értékelte az Európai Parlament a július 1-jén lezárult cseh EP-elnökséget.

Szerda reggel értékelte az Európai Parlament a július 1-jén lezárult cseh EP-elnökséget.

Jan Fischer úgy vélte, a cseh kormányválság nem okozott komoly kárt az EU-nak, a lisszaboni szerződés prágai ratifikálása és az Írországnak júniusban adott garanciák pedig együttesen lehetővé teszik, hogy véglegesen elfogadják az új alapszerződést.

Fischer felsorolta a globális gazdasági válság elleni lépéseket, köztük az élénkítési tervet, a bankszektor és az IMF támogatását, a protekcionizmus elvetését, a szolgáltatások áfájának csökkentését, a pénzpiacok szabályozását. A kormányfő szólt az energiabiztonság és az energiahatékonyság fokozásáról. Külpolitikai téren szerinte a gázai krízis volt a legkomolyabb kihívás.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke a cseh elnökség sikereként említett 54 együttdöntési eljárást.

Kósa Ádám az Európai Néppárt vezérszónokaként szólalt fel az új Európai Parlament első plenáris vitájában. „Mint első siket, a saját anyanyelvemen, a magyar jelnyelven szólalhatok föl, és nem csak magam, a siketek közössége érdekében, hanem minden hátrányos helyzetű ember érdekében" – mondta a képviselő.

Kósa felhívta a figyelmet a Szlovákiában elfogadott nyelvtörvényre, „amely súlyosan korlátozza a területen élő kisebbségek nyelvhasználati jogait". „Én jelnyelvhasználóként kötelességemnek érzem kiállni az európai nyelvhasználat értéke és jogai mellett, és ezért fogok itt dolgozni az Európai Parlamentben (…) Olyan Európát szeretnék, ahol az esélyek valóban egyenlőek az általam képviselt siketek vagy minden fogyatékossággal élő ember számára" – mondta.

Libor Rouček (szocialista-demokrata, cseh) szerint a gázszállítási megállapodás siker volt, az EU-nak a gazdasági válságra adott válasza viszont nem felelt meg a polgárok várakozásainak. A képviselő megköszönte Fischernek, hogy „megmentette az elnökség arcát".

Alexander Graf Lambsdorff (liberális, német) megdicsérte a cseh elnökséget, amiért az „nem esett a protekcionizmus csapdájába", és megakadályozta, hogy a gazdasági válságot az egyes nemzeti elképzelések támogatására használják fel.

  
Rebecca Harms (zöldpárti, német) úgy vélte, bár beszélnek a pénzpiacok szabályozásáról, valójában nem történt előrelépés ezen a területen. Harms szerint nem gondolkodtak el egy energiahatékonysági tervről, holott az munkahelyeket teremthetett volna Európában.

Jan Zahradil (konzervatív-reformista, cseh) úgy vélte, „a cseh elnökség egyértelműen bebizonyította, hogy még egy közepes méretű ország, egy úgynevezett új tagállam is nagyon jó munkát tud végezni".

Milsoslav Ransdorf (Egyesült Európai Baloldal, cseh) szerint a cseh elnökséget a megfontolt Fischer és kormánya mentette meg.

Nigel Farage (Szabadság és Demokrácia Európája, brit) bírálta a cseh kormányt, amiért nem tartottak népszavazást a lisszaboni szerződésről.

Andreas Mölzer (független, osztrák) szerint káoszt okozott a cseh kormányválság, az EU nem kezelte sikeresen a közel-keleti válságot, és nem sikerült előrelépni a horvát-szlovén vitában sem.

A vitában felszólaló Balczó Zoltán (független) úgy vélte, „az az út, amelyet a lisszaboni szerződés alapján megnyitnak, az a nemzetállamok felszámolását tűzte ki célul". „A mi célunk (…) Európa közös célja, de olyan módon, hogy mi világossá akarjuk tenni, hogy a jelszó helyett, ami itt áll: „Egyesülve a sokféleségben", mi arra törekszünk, hogy együttműködve a sokféleségben, és ez azt jelenti, hogy kiállunk a nemzetek megmaradása mellett, és ilyen keretek között kívánunk a közös Európáért működni".

A svéd elnökségről az EP-ben

A lezáruló cseh elnökség után a július 1-én indult svédről tartottak plenáris vitát Strasbourgban.

Fredrik Reinfeldt, svéd kormányfő a lisszaboni szerződésre történő minél simább átállást, a gazdasági és az éghajlati válság kezelését jelölte meg az EU Tanács soros elnöksége előtt álló legfőbb kihívásaiként. A miniszterelnök „stockholmi programot" kezdeményezett a bel- és igazságügyi együttműködés területén.

Reinfeldt azt mondta, Svédország csak lassan került közel az Európai Unióhoz, mára azonban a svédek többsége pozitívan ítéli meg az uniós tagságot.

Az EU feladatai közül a kormányfő kiemelte a klímaváltozás elleni harcot és az energiahatékonyság növelését. Reinfeldt azt mondta, ha ez utóbbi területen Ukrajna elérné Csehország szintjét, az ország teljesen függetleníthetné magát Oroszországtól. A koppenhágai csúcson a miniszterelnök szerint a fejlődő országokat is be kell vonni az éghajlatváltozás elleni harcba.

A gazdaság területén az összehangolt cselekvés a legjobb eszköz – vélte Reinfeldt, hozzátéve, „nem szabad elfelejteni, hogy a számok mögött emberek vannak, akik aggódnak munkahelyükért".

A politikus szerint meg kell erősíteni a pénzügyi piacok felügyeletét, fokozatosan vissza kell térni a stabilitási paktumhoz, és biztosítani kell az európai politikák szociális dimenzióját. Ez a jóléti rendszer fenntartásának legjobb módja – vélte Reinfeldt.

A tervezett, bel- és igazságüggyel foglalkozó stockholmi program célja a nemzetközi bűnözés elleni harc lesz, a határok szabad átjárhatóságának megőrzése mellett. Emellett bevezetné a menedékjog és a visszatelepülés közös rendszerét – tette hozzá Reinfeldt.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke az EU gazdaságának újjáépítését és a nemzetközi klímavédelmi megegyezést említette a következő fél év legfontosabb témáiként.

Joseph Daul (néppárti, francia) szerint is az ezen a két területen mutatott teljesítmény alapján fogják majd megítélni a svéd elnökség munkáját. „Ha az élénkülést az EU-ból és nem Ázsiából várjuk, fel kell gyorsítanunk a folyamatot" – tette hozzá. Daul üdvözölte José Barroso újrajelölését bizottsági elnökké.

Martin Schulz (szocialista-demokrata, német) azonnali megoldást sürgetett a munkaerőpiaci válságra. Szerinte a munkahelyek biztonsága döntő fontosságú a társadalom stabilitásához. A bizottsági elnök megválasztása kapcsán a jogalap tisztázását sürgette.

Guy Verhofstadt (liberális, belga) üdvözölte a svéd célkitűzéseket, a legnagyobb hangsúlyt azonban a gazdasági válság kezelésének adná. A 27 nemzeti gazdaságélénkítő program helyett egységes európai cselekvésre van szükség Verhofstadt szerint.

Rebecca Harms (zöldpárti, német) úgy vélte, a lisszaboni szerződés alapján kellene kinevezni a teljes bizottságot, és a fő tisztviselőket is. Harms szerint a mostani politika újabb válságba viszi a gazdaságot.

Michał Tomasz Kamiński (Európai Konzervatívok és Reformisták, lengyel) azt mondta, frakciója támogatja a svéd elképzeléseket a szabadabb piacról és kereskedelemről, valamint a kevesebb szabályozásról. A frakcióvezető a lisszaboni szerződés kapcsán az ír népszavazás tiszteletben tartását kérte.

Lothar Bisky (Egyesült Európai Baloldal, német) úgy vélte, átláthatóságot kell biztosítani a válság okainak vizsgálatánál, és nem lehet úgy tenni, mintha mindenről csak egyes amerikai bankok és bankárok tehetnének, az európai állam- és kormányfők pedig semmiről.

Francesco Enrico Speroni (Szabadság és Demokrácia Európája, olasz) szerint a választók jelentős része számára a legfontosabb a munkalehetőség és a bűnözés elleni fellépés, az EU-nak pedig lehetőségeket kell biztosítania polgárai számára.

Barry Madlener (független, holland) véget vetne a Strasbourgba utazgatásnak, elutasítja a lisszaboni szerződést és Törökország EU-tagságát.

A vitában felszólalt Sógor Csaba (néppárti, Románia) azt mondta, Svédország az emberi jogok és a szabadságjogok hazája is. A képviselő szólt a Szlovákiában nemrég módosított nyelvtörvényről, amely „indokolása egy ponton kimondja, hogy az államnyelv védelme bizonyos esetekben felülírhatja a szólásszabadság és a magánélet szabadságát". „Az az Európai Unió, amely befogad egy ilyen törvényt immár nem a szabadság Európája" – mondta Sógor.

Göncz Kinga (szocialista-demokrata) a svéd prioritások közül a diszkrimináció, a rasszizmus, az antiszemitizmus, a xenofóbia és a homofóbia elleni fellépést, valamint a romák integrációjának elősegítését emelte ki. „Különösen kell ügyelni arra, hogy ne legyen együttműködés a magukat demokratikusnak valló pártok és a szélsőséges pártok között" – tette hozzá. Szerinte erre példa a súlyosan diszkriminatív említett szlovák nyelvtörvény is.

Kvesztorokat választott az EP

Az Európai Parlament – elnöke és alelnökei után – megválasztotta öt kvesztorát. Ők a képviselőket közvetlenül érintő, költségvetési, szervezési és egyéb ügyekkel foglalkoznak.

A megválasztott kvesztorok:

Perger István/Eu Parlament sajtószolgálat