A Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely főbúcsúját 2009. augusztus 14-16. között tartják. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján Kálmán Peregrin ferences, a kegyhely igazgatója a Kárpát-medence minden részéből 15-20 ezer zarándok érkezésére számít.

Program

augusztus 14., péntek

18.00 Boldogasszony halála – népi virrasztás Szűz Mária mennybevitelének előestéjén

24.00 szentmise – a templom egész éjszaka látogatható

augusztus 15., szombat

7 órától a búcsús csoportok fogadása

9.00 szentmise

11.00 ünnepi szentmise és körmenet – a liturgiát P. Magyrar Gergely ofm tartományfőnök vezeti

14.00 litánia, kegyszermegáldás

15 órától a gyalogos zarándokok fogadása

18.00 szentmise, körmenet

20.30 a nagykátai harmonika zenekar Mária-köszöntője

22.00 szentségimádás

22.45 szabadtéri keresztút, gyertyás körmenet

24.00 szentmise a megholtakért, virrasztás – a templom egész éjszaka látogatható

augusztus 16., vasárnap

6.30-tól gyóntatás, a zarándokok fogadása

9.00 szentmise

11.00 ünnepi nagymise és körmenet – a liturgiát Spányi Antal püspök vezeti

14.00 litánia, kegyszermegáldás

Nagyboldogasszony: Szűz Mária mennybevétele ünnepének ősi magyar neve Nagyboldogasszony. A hagyomány szerint a Megváltó nem engedte át a földi enyészetnek Mária testét, hanem magához emelte a mennyei dicsőségbe. Mária elszenderedésének napját már a VI. században ünnepelték Jeruzsálemben. Szent István király e napon ajánlotta Magyarországot a Szűzanya oltalmába, aki Magyarország égi pártfogója lett, vagyis Patrona Hungariae. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Vallási néprajzi szempontból különösen figyelemre méltó: A rimóci hívek augusztus 14-én este a szentkúti Nagyboldogasszony-bazilikában felelevenítenek egy ősi palóc szokást, a Boldogasszony halála népi áhítatot. A virrasztó zsolozsma mintájára kialakult ájtatosság Máriát kíséri a Szentháromság elé. A hívők miközben a „haldokló" Mária mellett időznek, egyben saját halálukra is előkészülnek, és megvallják a föltámadásba vetett hitüket.

MÁTRAVEREBÉLY-SZENTKÚT RÖVID TÖRTÉNETE

Mátraverebély-Szentkút Salgótarjántól délre 20 km-re található. A 21-es sz. főútról Mátraverebély községnél kell letérni, ahonnan 5 km-es bekötőút visz Szentkút völgyébe.

A népi hagyomány szerint 1091 vagy 1092-ben Szent László király lova patája nyomából fakadt a mai Szent Kút forrása. 1095 és 1195 között történhetett az első testi gyógyulás, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és a mai Szent Kút forrásvizével meggyógyította. 1714-ben Lukovics Márton kisterenyei plébános írásban rögzítette a több évszázados szájhagyományt.

1210-ben a szentkúti zarándokok sokasága miatt építette a Vereb család az első kegytemplomot, Verebély községben.
1258-ban ennek a templomnak már búcsú kiváltsága volt.
1400. nov. 9-én IX. Bonifác pápa a kegyhelynek azt a búcsút engedélyezte, amit csak az Assisiben lévő Porciunkula templomban, és Aachenben a Szent Szûz templomában Szent Margit ünnepén lehetett elnyerni. Nagyboldogasszony ünnepére, és az azt közvetlenül megelőző három napra, 12 papnak adott gyóntatási engedélyt. (Monumenta Vaticana IV. kötet 312. oklevél.)
1700-ban XI. Kelemen pápa kivizsgáltatott néhány Szentkúton történt csodás gyógyulást és azok valódiságát elfogadta. (Benkovics Mihály cisztercita pap írja, aki 1734-tôl 1757-ig volt Szentkút lelkésze.)

1705-ben épült fel Szentkúton az első kőkápolna.
1710-ben XI. Kelemen pápa már ehhez a kápolnához kötötte a teljes búcsú elnyerését.

Almásy János a jászok és a kunok főkapitánya Szentkúton nyert rendkívüli gyógyulásáért hálából, Bellágh Ádám Antal szentkúti remete pap segítségével, 1758-tól 1763-ig felépítette a mai kegytemplomot és mellé egy kolostort.

Szentmihályi Mihály plébános, egri kanonok, vice esperes 1767-ben Nagyboldogasszony napján, a szentkúti vízben való egyszeri fürdés után, kínos derékfájástól szabadult meg. Ő írta hálából 1794-ben az elsô, Szentkútról szóló könyvet.

1782. júl. 17-én VI. Pius pápa a Boldogságos Szűz minden ünnepére, valamint Páduai Szent Antal és Szent Anna ünnepére, 1858. júl. 18-án IX. Pius pápa már a keresztjáró hét három első napjára is, XI. Pius pápa pedig az 1613/1926. sz. iratával, az év minden napjára teljes búcsút engedélyezett Szentkútnak.

1970-ben VI. Pál pápa a kegytemplomot „basilica minor" (=kis bazilika) címmel tüntette ki.

A Szentkúti barlangokban, a mai kegytemplom fölötti hegyoldalon a XIII. sz.-tól éltek remeték. Az utolsó szentkúti remete, Dobát Jozafát 1767-ben halt meg. Sírja a bazilikában van.

Ferencesek Szentkúton 1765-ben Almásy János, a kegyhely tulajdonosa, Barkóczy Ferenc hercegprímásnak írja: „… a török járom idejében franciskánus páterek vezették a híveket, fogadalmi zarándoklatra Szentkúthoz… Gyöngyösi Páter franciskánusok szolgáltak oda és más nem is subsistálhatott állandóképpen ott…

1705-ben is franciskánusok vezették a búcsúkat," A ferencesek feltehetôleg már a XIII. sz.-tól lelkipásztorkodtak Szentkúton a búcsús idényekben. 1710-től a környékbeli plébánosoknál vagy valamelyik hívőnél szálltak meg. 1772-től már ők a szentkúti kolostor lakói.

A közel két évszázados otthonukból 1950-ben az állam elûzte a ferenceseket. 1989-ig az Esztergomi Főegyházmegye látta el a kegyhelyet, azóta ismét ferencesek szolgálnak Szentkúton.
2006-ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros, prímás ünnepélyesen kihirdette Szentkút Nemzeti Kegyhellyé válását.

Szerdahelyi Csongor