Augusztus 15. Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevételének ünnepe

Szűz Mária mennybevételének ünnepe főünnep a Mária ünnepek között. Ősi magyar elnevezése Nagyboldogasszony.

Szűz Mária mennybevételének ünnepe főünnep a Mária ünnepek között. Ősi magyar elnevezése Nagyboldogasszony.

Jeruzsálemben már az V. században megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, „a szentséges Szűz elszenderülése" névvel illették. A VI. században egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a VII. században vette át, s itt a VIII. századtól Assumptio beatae Mariae, „a Boldogságos Szűz mennybevételé"-nek nevezték.

Hittételként XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe".

Az ünnepet Szent István király is megülte, és e napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Mária halálának időpontját teljes biztonsággal nem lehet meghatározni. Feltételezhető, hogy Jézus Krisztus halálának évében vagy nem sokkal azután halt meg. Egyes számítások szerint Jézus 30-ban halt meg, amikor Mária körülbelül 54 éves lehetett.

Vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint Isten Anyja Efezusban telepedett le Jézus halála után. Ennek lehetőségét azonban néhány történeti adat kizárja: amikor Pál apostol 54-ben Efezusban járt, nem talált még keresztényeket, tehát János apostol, akinek gondjaira Jézus Krisztus Máriát bízta, csak ezután jött ide. Először maga Pál apostol volt az efezusi egyház püspöke, később pedig Timóteus, akihez 63-64-ben leveleit írta. János apostol csak 67-ben, Pál halála után jöhetett Efezusba. Máriának viszont ekkor már 90 év körülinek kellett volna lennie, amit egyébként semmiféle adat nem támaszt alá.

Az ünnep parancsolt ünnep, ami a katolikusok számára misehallgatási kötelezettséget jelent.

Magyar Kurír