Leg-ek napja – Sziget harmadik nap

 Hinta

Kezdjük rögtön az időjárással, aki pénteken csak az ablakon kinézett felébredés után, annak mindentől elment a kedve, nemhogy a fesztiválozástól. Ólmos szürke felhők, nyomasztó hangulat, áztató eső, szél és hűvös. Utóbbit csak az utcára lépve lehetett érzékelni. Rögtön elmondhatjuk, hogy a pénteki volt időjárási szempontból a Sziget mélypontja. Nem úgy a látogatók száma alapján, hiszen péntek estére idén is megtelt a Sziget. Hetvenezer látogató váltott jegyet aznapra és ebből ötvenezer kizárólag a Prodigy miatt. De ne szaladjunk ennyire előre.

 Hinta

Kezdjük rögtön az időjárással, aki pénteken csak az ablakon kinézett felébredés után, annak mindentől elment a kedve, nemhogy a fesztiválozástól. Ólmos szürke felhők, nyomasztó hangulat, áztató eső, szél és hűvös. Utóbbit csak az utcára lépve lehetett érzékelni. Rögtön elmondhatjuk, hogy a pénteki volt időjárási szempontból a Sziget mélypontja. Nem úgy a látogatók száma alapján, hiszen péntek estére idén is megtelt a Sziget. Hetvenezer látogató váltott jegyet aznapra és ebből ötvenezer kizárólag a Prodigy miatt. De ne szaladjunk ennyire előre.

A Nagyszínpad programja angol és ausztrál együttesek váltakozó fellépéséből állt, üdítő színfolt egyedül a világzenei színpad programjába is beillő ukrán Haydamaky volt, rockos-folkos zenéjükre a hangulatot csak a szakadó eső hűtötte le. Úgylátszik ez a műfaj most nagyon népszerű szép számmal találunk hasonló együtteseket a világzenei és az A38 helyszínén is. Jó-jó, hogy Nagyszínpad, meg délután három óra, de könnyen felmerül a kérdés, végülis miért pont ők? Természetesen, költői formában. Ezzel vége is volt péntekre a nem mainstream felhozatalnak. Jött a JET Ausztráliából, akik ha amerikaiak lennének írhatnánk azt is, hogy tipikusan a road-movie-k rockandroll-ját játszák. De ők történetesen Melbourne-ből jöttek, ezért inkább azt lehet mondani, hogy a hatvanas évek rockzenéjét és hippi világát képviselik. Utóbbiban ugyan nem egészen hitelesek, viszont annál népszerűbbek. Őket már kezdte megszánni a természetfelelős is, abbahagyta az eső. Népszerű és ígéretes a zenekar, de még messze van attól, hogy Ausztrália olyan szintű képviselője legyen a világon, mint az AC/DC vagy az INXS, igaz utóbbiak Sydney-ből indultak meghódítani a világot. A JET fellépésének végeztével a rockos hangzásnak is vége volt a Nagyszínpadon.

Szörf a Vízművek standjánA glasgow-i Primal Scream ugyanis már valami egészen más műfajt képvisel. A nem keményvonalas rajongó közönség leginkább a filmekből illetve számítógépes játékokból ismerheti őket. Számaik szerepeltek többek közt a Trainspotting, a Sakál vagy Michael Winterbottom nagy botrányt kavart 9 dal című filmjében, de az ő számuk szól a Grand Theft Auto: San Andreas verziójában a Radio X állomásból is. Az ausztrál Pendulum-ot már tavaly is a Szigetre várták, de a csapat balesetet szenvedett útközben és az ügyintézés annyira elhúzódott, hogy nem értek volna időben a fesztiválra. Idén ezt is szerették volna pótolni. Addigra már kezdett látszani a színpad körül és a környező pultoknál, hogy rettenetesen sokan vannak.

Mire a Prodigy-re került a sor, már a Nagyszínpad mögötti szórakozóhelyek mögött is masszívan állt a közönség, szinte egészen a Hungaricum Faluig. Egy gombostűt is nehéz lett volna leejteni. A Prodigy pedig mint tuti befutó hozta a kötelezőt, a maximális nézőszámtól kezdve a minden lemezükön átívelő set-listig. A zenét 13 számítógép keverte az élő zenészek produkciójából.

Akit az eső elriasztott volna a szabadtéri helyszínektől annak sem kellett feltétlenül hazamennie. Az A38-wan2 sátrában például az Anima Sound System játszott, de ugyanitt lépett fel később a szókimondó szövegeiről ismeretes spanyol Muchachito is, akit korábban a Ska-P énekese is ajánlott a mindenki figyelmébe. Sajnos spanyolul énekelnek tehát a szövegek értelmezése kicsit nehéz feladat nyelvismeret nélkül. A csapat barcelonai utcazenészekből áll, ahogy a névadó, alapító Muchachito például utcaseprő volt azelőtt. A műfajt rumbox-nak keresztelték, a rumba, a szving és az utánozhatatlan spanyol dallamok keverékéből.

Az MTV-Headbangers Ball sátrában a hardcore rajongói találhattak menedéket és programot kora este a Blind Myself, a Superbutt és a mexikói Brujeria koncertjein. Ez utóbbi az előzetesen kiadott programfüzetben tévesen spanyolnak lett meghirdetve. Az előadás nyelvezetére ez igaz is. Az Európában nem annyira ismert grindcore/deathcore zenekar már húsz éve borzolja a hivatalos szervek idegeit, szerte az Egyesült Államokban. Rögtön az 1993-as első lemezüket számos helyen betiltották a lemezborítón szereplő kép miatt (egy épp lelőtt ember egy levágott fejet tart a kezében). Szövegeik a sátánizmus, drogok, bevándorlás, vallásellenesség, és a fehér kultúra/emberek tagadása. Utóbbi kissé parodisztikus is, tekintve hogy számos fehér tagja van a csapatnak. Az programfüzetben úgy mutatkoznak be, hogy a leghíresebb és legnagyobb rajongjuk az FBI. Bármilyen viccesen is hangzik, ez tény, a Szövetségi Nyomozóhivatal évekig körözte, üldözte a Brujeria-t, köszönhetően az egykori alapító gitáros/frontember Dino Cazares kijelentésének, mely szerint ők egy olyan latino rockzenekara, amelyik drog-bárókból áll. Ezt csak erősítik azzal, hogy arcukat kendővel vagy álarccal eltakarva lépnek színpadra. Utánuk szinte lagymatagnak hathatott az aznapi főeladó, a heavy metal új (halál)csillagai, a svéd Deathstars.

  Azok sem jártak rosszabbul, akiket nem érdekelt a barátságtalan idő, a Világzenei színpadon a Csík Zenekar lépett fel, majd korzikai (Zamballarana) és mali rhythm&blues (Amadou & Mariam) előadást tekinthettek meg. Az MR2 színpadán a PUF és Kispál zenészekből verbuválódott Kiscsillag adta meg a hangulatot, Lovasi András és Leskovics Gábor (Pál Utcai Fiúk) közreműködésével. Utánuk pedig az egyre népszerűbb Kaukázus.

Amikor pedig kisüt a nap, akkor lehet menni csoportosan énekelve hajóhintázni a Nagyszínpad mögé vagy szörfgépen próbára tenni az egyensúly-készséget a Fővárosi Vízművek standjánál. Így lehet kis szerencsével és jó szervezéssel kihozni a legrosszabb napból az idei legsikeresebbet és a hétvége még előttünk van.

Verner Adrienn Ágnes

Fotó: Szvitek Péter