Benedek Elek Halálának 80-ik évfordulójára

Benedek Elek 1859 – 1929 (Fotó: archív)Nyolcvan esztendővel ezelőtt, 1929. augusztus 17-én hunyt el az erdővidéki Kisbaconban Benedek Elek székely-magyar mesemondó, nemzetünk ifjainak és öregjeinek tanítója, mindenki Elek Apója. Előzetes fogadalmuknak megfelelően követte őt a halálba hűséges társa, Fischer Mária. Mindketten a kisbaconi temetőben nyugszanak.

Benedek Elek a székelyföldi Székelyudvarhelyen kezdte magasabb szintű tanulmányait, amelyeket Budapesten folytatott és fejezett be. Pontosabban nem fejezte be, mert egy hirtelen váltással beállt újságírónak, s előbb a Budapesti Hírlap, majd az Ország-Világ, Magyarság, Magyar Világ és a Nemzeti Iskola című lapok szerkesztője lett. Eközben belekóstolt a kiegyezés utáni magyarországi politikai életbe is, hiszen 1887 és 1892 között országgyűlési képviselőként is igyekszik előremozdítani a hazai, s azon belül is leginkább Székelyország oktatásának és az irodalmának ügyét. „…nekem most csak egy a gondolatom: honatya akarok lenni, Székelyországot tündérországgá fogom varázsolni, csak egyszer ott legyek, ott!", írja a később napvilágot látott életrajzi művében Benedek Elek. S hogy a magyar ifjúság ne az általa oly kemény szavakkal ostorozott silány mesefordításokon nevelkedjen és eszméljen a világra, 1885-ben kiadta a Székely Tündérország című mesegyűjteményét. Pósa Lajossal, a radnóti születésű nemzeti költővel közösen 1889-ben útjára indítja az első magyar hazafias tartalmú és szellemű Az Én Újságom című gyermeklapot. Később, amikor a trianoni országrablók döntése értelmében Székelyfölddel együtt Kisbacon is románok harmincadjára került, az akkor már a székesfővárosban nagy tekintélynek örvendő Elek Apó úgy gondolta, hogy az idegen uralom alá került magyar gyermekeknek nagyobb szükségük lesz rá, s ezért 1921-ben hazaköltözött szülőfalujába.

A kisbaconi ház, ahol Benedek Elek élt és meghalt (Fotó: Ozsváth Csilla)
A szeretett nejéről elnevezett kisbaconi Mari lakban szerkesztette egészen halála napjáig a Cimbora című, irodalom- és nemzettörténeti szempontból egyaránt jelentős ifjúsági képes hetilapot. Több más neves íróval együtt Ignácz Rózsa és Dzsida Jenő is Kisbaconba küldte akkortájt a kéziratait. A Cimbora fontos szerepet töltött be a magyar nyelv megőrzése terén. Benedek Elek nyolcvan esztendővel ezelőtti haláláról, nejének azonnali öngyilkosságáról és a szülők temetéséről az akkor éppen a kisbaconi házban tartózkodó legnevesebb fiúk, Benedek Marcell irodalomtörténész számol be az édesapjáról írt tanulmányában. Az írásból többek között kiderül az is, hogy Elek Apó halálát nagyban elősegítette a Cimbora fennmaradásáért hozzá méltatlan emberekkel vívott reménytelen küzdelme. Ebből idézünk néhány részletet: „Augusztus 15-én Benedek Elek levélben közölte a kiadóval, hogy a Cimborát megszűntnek tekinti.
16-án, pénteken reggel, szokása szerint sétál a háztól a kapuig nyúló L-alakú fenyősorban. Ezeken a sétákon mostanában mindig <<másról beszélünk>>. A tornácon, családilag elköltött tízórai után bemegy dolgozószobájába. Szorongva gondolok arra: mit csinál ott? Igaz, az utolsó hónapokban, saját nem fizető és a lapot is szüneteltető kiadója arcátlan tiltakozásának ellenére s a család lelkes biztatására szerkeszti a Brassói Lapok gyermekmellékletét. De ez a munka a kisujjára sem elég. A Cimborának egy sereg előkészített száma hever Szatmáron.

A híres fenyősor részlete (Fotó: Ozsváth Csilla)
Benedek Eleknek nincs dolga – és úgy érzi, nincs rá szükség többé! Mit csinál? Egy-két óra múlva megtudjuk. Levelet ír Szentimreinek – szép, gondos álló írásával (van egy sietős, dőlt betűs írása is). Én a negyedik szobában dolgozom valami fordításon. A déli harangszóval keveredve húgaim és a gyerekek sikoltozását hallom. Kinézek az ebédlőbe. Lengyel Miklós eltorzult arccal mondja: – Apád elesett! Nyilván nem választotta – ösztönösen használta ezt a harctéri szót. Rohanunk a belső szobába: már ágyra fektették, behunyt szemmel, mozdulatlanul hever. Szaladgálás, élesztési kísérletek. Anyánk nem vesz részt semmiben. Merev arccal, érthetetlen nyugalommal jelenti ki: – Vége van. Fehéredik az orra. Látjuk, hogy kétszer forrón megcsókolja. Aztán csak később vesszük észre, hogy eltűnt a szobából. …Közben anyánk előkerült a kertből. Már nyilvánvaló, hogy mérget – altatót – vett be. Hiába küzdünk vele, hogy a mérget kiadja. Ledől és elalszik. Erős szervezete hetven órai alvás után megy át végső álomba. …Nem ismerek férfit, aki egyenesebb, őszintébb volt nála. Még a konvencionális udvariasságokat is látható gyötrődéssel ejtette ki. Nem hazudott soha. Nem tudott kedveskedni. …Utólag összeszedett, elejtett szavakból tudjuk már: férj és feleség közt a 16-os menekülés óta megállapodás volt, hogy nem élik túl egymást. …Benedek Elek halálküzdelme péntek déltől szombat – augusztus 17 – este háromnegyed tízig tartott. Nem bizonyos, hogy öntudata egész idő alatt szünetelt, de beszélni, jelt adni nem tudott. 19-én délután együtt temették őket. Falu és város találkozása megtörtént; Kisbacon főutcáján sorban álltak az autóbuszok, amelyek Udvarhelyről, Szentgyörgyről, Brassóból hozták az embereket. A <<fiak>> még idejében megérkeztek Kolozsvárról. A temetési szertartásra várni kellett, amíg a déltájban megeredt eső elállt: a gyászolók tömegét nem lehetett a házba beszorítani. A két koporsót aztán az udvaron állították fel. Szemközt, egy asztal mellett, a környék öt papja. …Akkor elindult a két halottaskocsi a fehér keresztes fenyőfák sora közt.

A temetőben egyszerű falusi ember mondott szívbemarkoló beszédet a nyitott sír mellett.

A román szolgabíró könnyes szemmel állt ott a szertartás alatt; a beszédek előtt tapintatosan eltűnt. Besötétedett, mire a nagy kettős sírt felhantolták, Huszár nagyapóék és János öcsém sírja közt. Nagyapóék (Mármint Benedek Marcell nagyszüleié – a szerk.) sírfelirata szó szerint megvalósult:

Ami jót, nemeset könyveimben láttok,
E két öreg ember szívéből eredett.
Ha majd kihull a toll reszkető kezemből:
E két öreg ember mellé temessetek.
Benedek Elek szüleinek sírja a kisbaconi temetőben (Fotó: Ozsváth Csilla)

…Anyánk sírfelirata Ruth könyvének két verse: <<Ahová te mégy, odamegyek, ahol lakol ott lakom. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem. Ahol meghalsz, ott halok meg és ott temettetem el.>>"

Akiket a halál sem volt képes elválasztani egymástól (Fotó: Ozsváth Csilla)
Kisbaconban a falu legmagasabb pontján van a temető, ahonnan egyaránt jól lehet látni a kis- és a nagybaconi templom tornyát. Régi székely temető, ahol egymás mellett nyugszanak a Benedekek, a Bardóczok és a Huszárok. Itt minden rög, kopjafa és sírkő történelmet, székely-magyar történelmet mesél. Elek Apó nyolcvan esztendővel ezelőtti halála után pedig az egyetemes magyarság históriáját is.