23. Mesterségek Ünnepe a Budai Várban
Hatalmas tömeg volt, vidám hangulat, jó időjárás (néhol ugyan felhős, de esőmentes), ámulatba ejtő portékák, remek mesteremberek, iparművészek, kézművesek. Vasárnap véget ért a 23. Mesterségek Ünnepe a Budai Várban.
Hatalmas tömeg volt, vidám hangulat, jó időjárás (néhol ugyan felhős, de esőmentes), ámulatba ejtő portékák, remek mesteremberek, iparművészek, kézművesek. Vasárnap véget ért a 23. Mesterségek Ünnepe a Budai Várban.
Idén sem unatkoztam, pedig jó néhány éve járok fel a várba, de semmi pénzért nem hagynám ki a Mesterségek Ünnepét. Minden évben találok újdonságokat, de a régi „ismerős" kézműveseknél is szívesen időzök ismét.
A belépőjegy ugyan mind a négy nap ugyanannyi volt, néhány helyen a portékák, vagy éppen az éhség-és szomjoltók árai egyik napról a másikra emelkedtek. Ennek ellenére ezen helyeken is igen hosszú sorok alakultak ki. Vásárolni ugyan mindenhol lehet, de mindenre nem telik. Volt olyan pult, ahol csak nézelődni volt pénzünk, de akadt olyan is, ahonnan reális áron vásárolhattunk a családnak vásárfiát. Ez utóbbiak közül néhányat túl olcsónak is találtam. Na persze nem az én pénztárcámhoz mérve mondom ezt-ahhoz éppen elég az ára- hanem a belefektetett munka miatt találom kevéskének. Rengeteg munka, hozzáértés, apró szöszmötölés, bíbelődés, szeretet teszi a munkákat széppé, eladhatóvá, értékké.
Évről évre örömmel tapasztalom, hogy néhány terméket igen fiatal, jövőbeli mesterek készítenek. Ilyenkor úgy érzem, van remény arra, hogy az ősi, népi mesterségek ne haljanak ki. Ugyan tudniuk kell ezeket a termékeket a mai modern elvárások szerint készíteni, de úgy láttam ezzel nem lesz gond.
Ami szintén öröm számomra, hogy rengeteg gyermek kapcsolódik be a kézműves foglalkozásokba, valamint előszeretettel játszanak fajátékokkal. Itt senki nem keresi a giccses babákat, metál színű fém autókat, ebből-abba átalakítható nem is tudom miket. Fajátékok vannak, fagolyóval, fabábúval, kézművesek által alkotva. Talán nem reménytelen, hogy egyszer gyermekeink is visszatalálnak ezekhez a játékokhoz, talán egyszer majd Ők is szívesen készítik maguknak öltöztetős babáikat, társasjátékukat.
Ha nem is vásárolunk, jövőre már csak azért is érdemes kilátogatni -főleg gyermekeinkkel- hogy ne felejtsük el azokat a mesterségeket, ahol az alkotó kézzel- szívvel- lélekkel dolgozik, és nem automatizált masinákkal. Őrrizzük meg értékeinket jövőre is!
Németh Krisztina