Révay András: Otthonról – Haza – III. - Szőlészek és Gyümölcsészek

Bácskossuthfalva lakói sokat tesznek azért, hogy a falut vonzó turisztikai célponttá változtassák. Ebben a természet is a kezükre játszik. Halat, vadat, bort magától is ad és szépségeit megörökítésre kínálja.

A közösségi összefogás szép példáját mutatják a bortermelők. A „Rizling" Szőlészek és Gyümölcsészek Egyesületének elég hosszú története van. Érdemes a névre is felfigyelnünk. A halász, vadász, erdész mintájára keletkezett szó, a „gyümölcsész", ugyanúgy a nyelvújítás gyümölcse, ám Magyarországon már nem, a Bácskában viszont még használják. Megőrizték nekünk – köszönet érte.

Az Egyesület nemrég megválasztott, új elnöke, Bika Lajos, a házában a barátokat nem az irodában, hanem az „ivodában" fogadja. Ő mesélte, hogy korábban sokáig csak Sörnapokat rendeztek a faluban. A szőlőben beszélgetve jött az ötlet – mondta: tarthatnának Bornapot is. Körüljárták a gazdákat, összeszedték borokat és kiállították. Az első kísérlet sikerrel járt, bár a borok minősége finoman szólva is kifogásolható volt. Ennek ellenére tovább is megszervezték a bornapokat, az érdeklődés egyre nőtt. Tizenkét ével ezelőtt már annyian csatlakoztak, hogy megalakították az Egyesületet, melynek létrejöttében főleg Gulyás Lászlóé az érdem. Ő volt az első tizenkét éven át az Egyesület elnöke. Jelen pillanatban már kétszáz pártoló és mintegy nyolcvan aktív tagjuk van: szőlészek, gyümölcsészek, olyanok, akik csak fogyasztók és olyanok is, akik csak erkölcsileg támogatják a csoportot. Ez a falu egyik legerősebb civil szervezete.

Ezen a tájon már legalább kétszáz éve termelnek szőlőt. Nagy-Magyarország térképén Ómoravica szőlőtermelő vidéknek van bejegyezve. Itt a Piros szlanka őshonos, ma is termelik még, ha nem is nagy mennyiségben. Ezt a fajta bort Bécsbe is szállították, bár be kell látnunk: minősége már nem vetekedhet a korszerűbb fajtákkal, mondjuk egy Olaszrizlinggel. Tisztán már itt sem készítenek bort belőle. Annál is inkább nem, mert a régről örökölt táblák igen vegyesek. A századelőn az öregek, ha elmentek valahová és ott láttak egy új szőlőfajtát, hoztak egy vesszőt, ledugták, úgy szaporították. Egy – egy ültetvényben ezért tíz – tizenkét fajta szőlő is akadhat egymás mellett.

Az egyesületnek köszönhetően a borok minősége az elmúlt években sokat javult. Igaz, zászlós boruk még nincs, de kiválasztása már szerepel a tervek között. A tagok igyekeznek tanulni. Ennek érdekében sorra látogatják a neves borászokat. Voltak már Villány, Szekszárd, Pusztamérges, a Hajós-Bajai Borvidék, Tokaj, Eger legjobb termelőinél. Szerbiában felkeresték a híres Karlócai Borvidéket, voltak Krusevácon – mindenhol az ismeretek bővítése volt a cél. Az eredmények azt mutatják: sikerrel jártak, mert a hazai, de a külföldi borversenyeken is sikerült arany, ezüst és bronzérmeket szerezni.

Fontos lépés lesz a borút kialakítása. A tájház, a leendő falumúzeum is lehet olyan hely, ahová turisták jöhetnének. Ma már nemcsak a borok, hanem a pálinkák minősége is olyan, hogy lenne rá érdeklődés a turisták körében. Sajnos az egyesületnek nincs pénze, de jó lenne valahonnan, esetleg pályázatokból annyi támogatást kapni, hogy kultúrált körülmények között fogadhatnák a vendégeket.

Bika Lajos egyéni borászként is a minőség javítására törekszik Az ő nevéhez fűződik a Kékfrankos első telepítése Moravicán, még 2000-ben. Ez a fajta ezt a vidéket nagyon szereti, jól tűri a fagyot, sokat terem, magas cukorfokkal szüretelhető. A borkészítésnél az elnök a hagyományokhoz ragaszkodik. A must fahordóban, szabadon erjed. A zajos forrás után a hordót teljesen feltölti, illetve a többinél azonnal ráteszi az úszó fedelet, hogy a levegővel való érintkezést akadályozza. Termel még egy szerb eredetű fajtát is; a Zsupljanka korán érik, szépen össze tudja gyűjteni a cukrot, jól is terem. Nagyon szép fehérbort lehet belőle készíteni, ha a savegyensúlyra odafigyelünk.

Bácskossuthfalva idegenforgalmában nagy jelentősége van a vadászatnak. A környék sík, kimondottan apróvadas terület. A vadásztársaság elnöke, Papp László, a kezdetekről szólva elmondta: a csoport a topolyai járási vadásztársaság egyik tagjaként még 1907-ben alakult. Vadászatról az első írásos emlék viszont 1792-ből származik. Ez a kártékony vadak kötelező irtását rendelte el és – bármely meglepő – a farkast is felsorolja. Ma ezen a vidéken már csak a nyúl, a fogoly és a fürj számít őshonos vadnak. Fácánt a húszas – harmincas években telepítettek be először, az őz magától jelent meg a hatvanas évek táján. A vadászturizmus szempontjából igazából csak a nyúl és az őz számít vadászható vadnak ezen a területen. A fácán sem, hiszen a csenderesek – a vadat védő bokros, cserjés, fás ligetek – kialakításában éppen a fácán védelme volt a cél. Évi ezer madarat továbbra is telepítenek, de ezzel csak a társaság tagjainak igényét elégítik ki.

A turisták főként a fürj vadászatáért járnak ide. Valószínűleg már csak Szerbia az egyetlen ország Európában, ahol még szabadon vadászható. Vándormadár, de az EU tagállamaiban védett. Az őzállomány 250 – 300 állatból áll, ennek tíz százaléka kilőhető. Kimondottan jó minőségű, mindig akad köztük több aranyérmes trófea is. Az állatok sokkal nagyobbak, mint más, erdős területen. A vadászturistáknak előre be kell jelentkezni és a vadászmester melléjük magyarul, angolul vagy olaszul beszélő kísérőt jelöl ki. A terepre csak vele lehet kimenni. Ő engedi meg, hogy mire, mikor, hol lehet vadászni.

A társaság tulajdonában van egy vadászház, melyben tizenkét kétágyas, fürdőszobás szoba található. A felszereltsége minden vadász igényét kielégíti. Az étterem konyháját is mindenki dicséri. A szakácsok helyi jellegű, házias ételeket készítenek. A májgaluskás húsleves, az őz- és a birkapaprikás mellett a legnagyobb sikere a fürjlevesnek, a sült és a vadasan készült fürjnek van.

A társaság a fürj, az őz és nyúl vadásztatásából elegendő jövedelmet szerez. Mellette foglalkoznak még élő nyúl befogásával is, mert szinte egész Európa legnagyobb nyúlszaporulata itt van. Ez a gondos vadgazdálkodásnak, téli etetésnek, nyári itatásnak köszönhető. A fürjvadászathoz képzett vadászkutyát is adnak, mert nélküle a vadászat nem lehet eredményes.

Szerencsére jó a kapcsolat a mezőgazdasági termelők és a vadászok között, máshol ez komoly konfliktusok forrása. Bírósági ügyek nincsenek. A károsult termelőket a társaság meg szokta hívni vacsorára és – bár ez nem igazi kárpótlás – elegendő az egyetértés fenntartására.

Bácskossuthfalván kimondottan fegyelmezett a vadásztársaság. Ritkaság az a gondolkodás, ami a tagok körében tapasztalható. Az egyesületen belül már vagy húsz éve nem fordult elő engedély nélküli kilövés. Az idegenek orvvadászatát rendszeres, sűrű járőrözéssel akadályozzák meg. A terület adottságai annyira jók, hogy a tagok tökéletesen elégedettek a számukra szabályok szerint is rendelkezésre álló lehetőségekkel.

Az összefogás nem csak a vadászokra jellemző. Novák Mihály szívesen beszél arról, hogy a faluban évtizedek óta működik egy festőkből, képzőművészekből álló csoport, a neve 9 +1. A név onnan adódik, hogy az alapítás idején először tíz művészt szándékoztak meghívni, de a tizedik nem festő-, hanem fotóművész volt. Neki végül az lett a feladata, hogy a maga eszközével dokumentálja a történéseket. A legelső összejövetelt záró kiállítás nagyon sikeres volt, ezért mindenki azt mondta; a találkozót jövőre is meg kell szervezni. Ennek most éppen harmincegy éve! A megalakult galéria tulajdonában 240 műalkotás van, ami örök időkre itt fog maradni, őrizni fogják, de ez azt is jelenti, hogy nagyjából ennyi művész volt a vendégük.

Épületüket tizenkét évvel ezelőtt kapták, addig csak úgy léteztek, „mint vízen a bugyborék!" Voltak is meg nem is. Mikor megkapták a moravicai legelső iskolát, átalakították, mert nagyon romos állapotban volt. Azóta otthont tudnak adni azoknak a festőknek, akik idejárnak – évente öt alkalommal – egy-egy hétre, alkotóházba. Az érdeklődés nagy, legalább tíz országból van jelentkező. Volt vendég Koreából, az Egyesült Államokból, Svédországból, Franciaországból. A válogatás, a meghívás az én feladatom – tette hozzá Novák Mihály, de a hozzáértők ajánlásait figyelembe veszem. Nagy segítségemre van ebben Torok Melinda, akadémiát végzett fiatal, szabadkai művész. A stílus és irányzat nem kiválasztási szempont és helyet adunk olyanoknak is, akik nem végeztek akadémiát. Hatodik éve működik viszont a Mesterműhely. Egy – egy, korábban már nevet szerzett festő meghívja a barátait, akiket jónak lát. Ilyenkor ő a házigazda.

A művésztelep költségeit főleg a Magyar Állam fedezi. Jugoszláviától a 31 év alatt mindössze egyszer kaptak pénzt – úgy kétezer eurónak megfelelő összeget. Támogató még a szabadkai Szekeres László Alapítvány is. Minden vendégnek két alkotást itt kell hagyni, ennek fejében kapnak teljes ellátást, harminc euró útiköltséget, vásznat, anyagot, amivel dolgoznak. Az itt hagyott képek egyike marad a gyűjteményben, a másikat néha sajnos el kell adni, bár egy művésztelepnek nem az a célja, hogy képekkel kereskedjen. Az év végén kb. nyolcvanoldalas katalógust készítenek és ajándékoznak mindenkinek, aki szerepel benne. Felöleli mind az öt találkozón részt vett művészek névsorát, arcképét, alkotásait.

Bácskossuthfalva ma még nem szerepel a magyarországi turista-ajánlatok között. Ha valaki el szeretne oda jutni, Budapestről szinte a legutolsó kilométerekig, végig autópályán haladhat. Érdemes rászánni egyszer egy hétvégét!

http://www.hhrf.org/bacskossuthfalva/

(Fotó: Kovács Krisztina)

A sorozat cikkei:

Révay András: Otthonról – haza – I. – Konok kunok | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.hu/node/32361

Révay András: Otthonról – haza – II. – Kint főzőverseny – bent hangverseny | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.hu/node/32373

Révay András: Otthonról – haza – III. – Szőlészek és gyümölcsészek | EuroAstra Internet Magazin

http://www.euroastra.hu/node/32385