Zsebtörténet
5 perc olvasásA Műcsarnok életének legrendkívűlibb térelrendezésével fognak találkozni, hiszen Markus egy olyan térkompozíciós javaslatot tett, ami soha senkinek nem jutott volna az eszébe – mondta Petrányi Zsolt a Műcsarnok igazgatója Markus Schinwald – Zsebtörténet című kiállításának 2009. szeptember 29-i megnyitó előtti tájékoztatóján.
A Műcsarnok életének legrendkívűlibb térelrendezésével fognak találkozni, hiszen Markus egy olyan térkompozíciós javaslatot tett, ami soha senkinek nem jutott volna az eszébe – mondta Petrányi Zsolt a Műcsarnok igazgatója Markus Schinwald – Zsebtörténet című kiállításának 2009. szeptember 29-i megnyitó előtti tájékoztatóján.
A művész olyat tud és úgy mondani művekről és művészetről, amely nálunk eléggé ismeretlen – hangsúlyozta Készman József kurátor. Tudták róla, hogy valamennyi helyszínen, kiállítótérben nagyon különös világot, speciális kiállítás-designt és installációt dolgoz ki. Egy radikálisan megváltozott műcsarnoki kiállító helyet láthatunk és a kiállítás kifejezetten a Műcsarnok terére lett installálva.
Dr. Elisabeth Kornfeind az osztrák kulturális fórum direktora örömét fejezte ki, hogy Markus munkásságát Budapesten bemutathatják, és nagyra értékelte Petrányi Zsolt bátor vállalkozását. Szomszéd országok lévén fontosnak tartja, hogy mi történik kulturális szinten a másik országban. Ausztria számára a kultúra a külpolitika egyik alapeleme, meggyőződésük szerint ez az államok közötti megértés egyik tényezője és úgy vélik az európai integráció is lehet elsősorban kulturális feladat. Figyelemre méltó adatokat sorolt fel: a világban működő 30 osztrák kulturális fórum, ami a külügyminisztérium kötelékében működik a tavalyi évben 100 ország 600 városában 6000 rendezvényt tartott és mindezt 6 millió eurós büdzséből sikerült kihozni. Kornfeind asszony feladatának tekinti a kortárs művészeti kapcsolattartást.
Markus Schinwald megköszönte a bemutatkozási lehetőséget és elmondta, mikor meglátta a kiállító teret elámult és szinte sokkolta. Nemcsak az ő számára, aki 10 éve dolgozik, de talán a generációjának is óriási kihívás egy ilyen impozáns teret megtölteni, kialakítani.
Néhány művére hívta fel a figyelmet, például láthatunk egy férfi fehér inget, aminek az ingujjai fordítva vannak bevarrva és így az ing arra kényszeríti a viselőjét, hogy felemelje a karjait, ezzel egy állandó örömállapotba van kényszerítve. Az előrehaladás alapelvét sérti – eredeti funkciójából kivéve – a körbe kényszerített kerékpár. A jármű a művész számára egy protézis, mely a mobilitásunkat teszi lehetővé. A kiállításon találkozhatunk enyhén absztrahált emberi automatákkal, képekkel, festményekkel, tárgyakkal és videó vetítéssel, de elsősorban megnézni kell azokat, nem írásba foglalni.
Marcus Schinwald (1973, Salzburg) a nemzetközi kortárs színtér sajátos karakterű alkotója, aki pályája kezdetétől, a 90-es évek vége óta számos kiállítást valósított meg a kísérletező típusú munkákat bemutató európai intézményekben (Moderna Museet, Stockholm; Frankfurter Kunstverein; Migros Museum, Zürich; Kunsthaus Bregenz, stb.), s ezek során a kortárs művészeti élet progresszív kurátoraival dolgozott együtt.
Érzelmek színháza – így aposztrofálta egyik kritikusa az osztrák Markus Schinwald művészetét. Schinwaldot a mítoszok újraértelmezése mellett az emberi kapcsolatok érdeklik. Miként jön létre és erősödik fel a kísértés és a vágy egy megrendezett helyzetben? Megnevezhetetlen kiegészítőkkel preparált történeti festmények, biedermeier metszetek átiratai, különös torzulásokat szenvedett cipők, használatra alkalmatlan, de valamely funkciójukat erősen kidomborító lábbelik és ruházati kiegészítők, videók és filmek: a fiatal osztrák művész műcsarnoki kiállítása a kulturális összefüggései által meghatározott test szerepére fókuszál. A különleges kiállítás-dizájnt ez alkalommal is a munkáinak installálásáról komplex vízióval rendelkező művész jegyzi.
Schinwald megfigyelési fókuszában az emberi test áll, adott kulturális közegbe ágyazottan, amelyek meghatározzák a test viselkedését, állapotát – ezek a testek manipuláltak, különféle beavatkozásoknak kitettek. A test tehát mindenekelőtt mint kulturális kód jelenik meg. Számára a test mint felszín, mint valaminek a burkolata válik érdekessé. Schinwaldot a szerkezetek és burkolatok közötti strukturális és konceptuális különbség érdekli.
Munkáiban disztorziót szenvedett, mutáns testekkel találkozunk: a testtel, mint valami másnak a kifejezőjével. Ha a testnek megvan a maga szimbolikája és esztétikája, akkor vajon az öltözék micsoda: jelentéshordozó burkolat, avagy maga is protézis a schinwaldi globális színházban?
„A test a legfőbb valónk, a lélek lakhelye, ház, amely a külvilág számára is látható. Kommunikációs eszközként a test állandó dialógust folytat a külvilággal. A test áthatolható, halandó és ezáltal megvesztegethető – kulturális-történelmi konstrukció. A test tökéletes emberi gépezet: ennek hatására valójában nem gépeket építünk, mindig csak a test mechanikája körül forgunk." (Marcus Schinwald: Test)
A kiállítás a Műcsarnokban 2009. szeptember 30 – 2009. november 08-ig látogatható.
Számtalan érdekes programajánlat kapcsolódik a tárlathoz: pódiumbeszélgetés, múzeumkommunikációs foglakozások, gyermekek számára képzőművészeti program, mese-tér-kép..
Lantai József