Légierő Társbérletben

2009. október 28-án ünnepélyes keretek között került sor Vándor Károly: Légierő társbérletben című könyvének bemutatójára a Hadtörténeti Intézet és Múzeum dísztermében.

Vándor KárolyA szerző a könyvben bemutatja a Szovjet Légierő rendkívül részletes történetét az első szovjet repülőegységek 1944 őszi magyarországi megjelenésétől elindulva egészen az utolsó szovjet katona (Silov altábornagy) 1991-es távozásáig.

Itt éltek közöttünk. Titkos objektumok, balesetek, atombombák, földalatti bunkerek, hangzavar, nagy tányérsapkák, üzleti lehetőségek, barátok. Ezek a dolgok jutnak eszünkbe a Szovjet Hadsereg és Légierő magyarországi és ausztriai jelenlétéről. De mi volt valójában a színfalak mögött? Erre ad kimerítő választ Vándor Károly enciklopédikus részletességű könyve és az teszi egyedülállóvá, hogy a fenti adatok mellett külön szövegdobozokban érdekes dokumentumok, újságkivágások, korabeli visszaemlékezések, színes történetek, sztorik és sohasem publikált, szenzációs fényképek és térképek színesítik a képet.

Vándor Károly fiatal repüléstörténész, a Magyar Repüléstörténeti Társaság rendes tagja. Több mint 18 éve foglalkozik a Szovjet Légierő történetével. 1994-től publikált repülős témakörben, különböző helyi lapokban, majd 2001-től a Top Gun és az Aranysas című folyóiratok hasábjain is találkozhattunk érdekes és sajátos stílusú írásaival, nem beszélve angol és orosz nyelvű cikkeiről. A szerző fiatal korában több alkalommal járt a kunmadarasi repülő bázison, ahol megfigyelhette a repülőgépeket fel- és leszállás közben. A helyi felderítőezred második századának parancsnoka pedig 1989-ben megmutatta neki a repülőteret működés közben. Ezek a személyes élmények vezettek ahhoz, hogy repüléstörténettel kezdjen el foglalkozni.

Az első repülése a Szu-17UM3-as kiképzőgépen csak a kivonások miatt nem jöhetett létre. A csapatkivonások letelte után már elkezdte gyűjteni az információkat a repülőtér történetével kapcsolatban. A kutatás folytatása során hamar rájött arra is, hogy annak történetét bizony nem lehet elválasztani a többi bázistól, annyi alakulat fordult meg ott, s annyi áttelepítés zajlott itt. Így bizony az egész témára ki kellett terjesztenie a keresést. A témakör egyre tágult, hiszen először csak az 1956 utáni dolgokkal foglalkozott, majd belefogott az 1956 előttiekbe is. Aztán jöttek az egyéb, nem repülő-, de a repüléshez elengedhetetlen alakulatok, mint például repülő-műszaki zászlóaljak, rádiótechnikai kiszolgáló alakulatok, raktárak, őrszázadok, KGB-osztagok. A szerző számára a legfontosabb a téma teljes körű kutatása lett, hogy az olvasóval az apró részletekből kiindulva megismertesse a nagy egészet.

A szerző a téma kutatásában nagyon sok segítséget kapott a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeumtól, kutatóitól és szakembereitől. A könyv megírásához szükséges információkat a számos interjún túl magyar, német, osztrák, orosz és amerikai levéltárakból származó, eddig fel nem dolgozott dokumentumok és anyagok erősítették meg.

A könyv előszavában Dr. Holló József Ferenc altábornagy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Főigazgatója a következőket írja:

„Vándor Károly fiatal repüléstörténész, a Magyar Repüléstörténeti Társaság tagja. 18 éve foglalkozik a Szovjet Légierő történetével. 2001-től a Top Gun és Aranysas hasábjain is találkozhattunk érdekes és sajátos stílusú írásaival. Mint tudjuk, az ember életében az egyik legmeghatározóbb időszak a tizenéves kor, a fiatalokat ekkor érő benyomások igazán mély nyomot hagynak, s sokszor kihatnak a hivatás választására is. Károly tinédzserkorában bejutott a kunmadarasi, zárt szovjet repülőtérre egy családi barát segítségével. 1989-ben a helyi felderítőezred második századának parancsnoka megmutatta neki a repülőteret működés közben. Több alkalommal járt a bázison, megfigyelhette a repülőgépeket fel- és leszállás közben, járt a fedezékekben, ült repülőgépekben. Számára ez volt az a momentum, ami elindította ezen az úton, hogy ő legyen a téma egyetlen kutatója a világon.

A csapatkivonások után már elkezdte gyűjteni az információkat a repülőtér történetével kapcsolatban, de az Internet megjelenése újabb lökést adott munkájának: az addigi leküzdhetetlennek hitt földrajzi akadályok lebomlottak. A világhálónak köszönhetően előkerültek a régi ismerősök, családi barátok, itt szolgált pilóták, műszakiak. Közülük több ezerrel (!) készített részletes interjút, melyben a kérdéses témákat tisztázni tudta, fel tudta oldani az esetleges ellentmondásokat is. Nagyon sokat segítettek a megkérdezettek a fotóanyagok tekintetében is. Bár a KGB tisztek alapvetően nem örültek a repülőtechnika fotózásának, de a gépek előtt azért készült egy-két fotó, s többek külön engedéllyel fotósorozatokat is készíthettek itteni szolgálatuk során.

A kezemben tartott vaskos kéziratról első belelapozásra is látszik, hogy profi munka: mind a szerkesztés, mind az információk mélysége, széles spektruma és a fotóanyagok tekintetében ezt láthatjuk. A repüléstörténész a könyvben bemutatja a Szovjet Légierő rendkívül részletes történetét az első szovjet repülőegységek 1944 őszi magyarországi megjelenésétől az utolsó szovjet katona 1991-es távozásáig. A kutató, helyesen, a hazánkban lévő repülőerők mellett az Ausztriában települtekre is nagy figyelmet fordított, hiszen ezek egy magasabbegység alárendeltségében voltak az 1955-ös ausztriai kivonásig. Nem maradhattak ki a szintén a 2. Légi Hadsereg kötelékébe tartozó, de 1945 őszéig Csehszlovákiában diszlokáló alakulatok sem.

A szerző az összegyűjtött információkat és anyagokat, fotókat terjedelmük miatt két kötetbe rendszerezte, melyek közül az elsőt foghatjuk ma kezünkbe. Tette ezt úgy, hogy mielőtt belekezdene az egyes repülőterek, bázisok bemutatásába, bevezeti az olvasót a téma szaknyelvébe, a rövidítésekbe, majd felvázolja az általános jellegzetességeket.

Az általánosságok bemutatásából nem maradhattak ki az egyes kiszolgáló alakulatok bázisai, az atomraktárak, és a repülőgép fedezékek típusai sem, háromdimenziós rajzokkal.

Ez után a történelmi folyamatokat, történéseket mutatja be felülnézetben, hogy értsük a hátteret, nagyobb eseményeket, a csapatmozgásokat, áttelepítéseket és átszervezéseket is.

Ez után pedig közel kétszáznegyven oldalon át egy enciklopédikus lista következik a Szovjet Légierő repülő- és támogató alakulatainak bázisairól. Az író egy mintát is ad a lista előtt, mely segíti az olvasót az információk megértésében, illetve kapunk egy könyvjelzőt, melyen a legfontosabb és a szövegben leggyakrabban előforduló terminusokat oldja fel, így az olvasónak nem kell minden egyes rövidítés, kifejezés miatt visszalapoznia az elől lévő jegyzékhez.

A könyv, ha ennyi információ lenne benne csak, akkor egy nagyon pontos, részletes és enciklopédikus kézikönyv, egy valódi referenciamű lenne. De ez a kiadvány ennél tovább megy, ennél több: az teszi egyedülállóvá, hogy a fenti adatok mellett külön szövegdobozokban érdekes dokumentumok, újságkivágások, korabeli visszaemlékezések, színes történetek, sztorik és sohasem publikált, szenzációs fényképek és térképek színesítik a képet. A fotók alatt pedig még további érdekes információkat is találhat az olvasó.

Ezért a könyvet jó szívvel ajánlom nem csak a történelem, és a repülés iránt érdeklődőknek, helytörténészeknek, de mindenkinek, akit történelmünk ez az eddig kevésbé tárgyalt szelete megérintett, vagy szeretnének egykor szupertitkos dolgokról olvasni, többet megtudni, illetve akik a kordokumentumokat szeretik.

Úgy gondolom, Vándor Károly munkája példaértékű, s biztos vagyok benne, hogy a második kötet, melyben további színes fotók, repülőgéptípusok, hajózóruhák és repülőgépek gyári- és oldalszámai, valamint alakulatok részletes listái fognak szerepelni, legalább ekkora érdeklődésre tarthat majd számot. Ha valakinek ott lesz a polcán a két kötet, biztos lehet majd benne, hogy minden alkalommal, amikor kinyitja, talál majd valami újabb érdekes részletet, fotót, történetet. És ez lesz az igazi elismerés a szerző számára: ha referenciaként tekintenek majd rá."