Pápai Kitüntetések (1. Rész) -Lovagok és Lovagrendek Az Egyházban

Az elismerések az embereket további kiemelkedő cselekedetek végrehajtására buzdítják, példaképül állítják az egyház és a társadalom iránt érdemeket szerzett személyeket, ezzel másokat is követésükre ösztönözve. E szavakkal foglalta össze Szent X. Piusz pápa (Multum ad excitandos apostoli levél, 1905. február 7.), mi a célja és értelme az egyházban létező különféle kitüntetéseknek.

Maga a Szentszék katolikusokat és nem katolikusokat, férfiakat és nőket, egyháziakat és világiakat más és más elismerésben részesít, amelyek egy része kifejezetten egyházi jellegű, míg mások a pápa államfői minőségéből fakadóan rokonságot mutatnak az állami kitüntetésekkel. A különböző lovag- és érdemrendek, egyházi és világi címek és jutalmak eredete évszázadokra nyúlik vissza, ám jelenlegi formájukat a XX. században nyerték el, tekintettel a II. Vatikáni Zsinatot követő vatikáni reformokra.

A lovagrendek és az egyház

Történelmi kialakulásuk idején a lovagrendek – ahogyan arra nevükben a „rend" szó is utal – szerzetesi intézmények voltak, s mint ilyenek természetesen pápai jóváhagyást igényeltek. A különböző európai uralkodók ezek mintájára kezdték később megalapítani saját lovagrendjeiket, amelyekhez sok esetben szintén kértek pápai jóváhagyást. A lovagrendek új fajtája jelent meg így, amely immár nem szerzetesi intézményt takart, hanem uralkodói kitüntetés volt, s amelynek rokonai a ma is széles körben elterjedt állami érdemrendek (a „rend" elnevezés és számos kereszt alakú rendjel emlékeztet egyházi eredetükre). A világi fejedelmekhez hasonlóan a pápák is alapítottak saját kitüntetési lovagrendeket és egyéb érdemrendeket, miközben az ősi szerzetesi lovagrendeket – a történelmi helyzet változása folytán – átalakították vagy megszüntették.

Ma a katolikus egyház jogrendjében nem létezik a lovagrendek kategóriája – mégis léteznek egyházi lovagrendek. Ezek egy része a Szentszék saját kitüntetési lovagrendje, a többi pedig – egy jól ismert kivétellel – krisztushívők magánjellegű, vagy hivatalos társulásának minősül. Ez utóbbiak céljai között jellemzően a tökéletesebb élet, a nyilvános istentisztelet és a keresztény tanítás előmozdítása, vagy más apostoli tevékenység, s kiemelten a segítő szeretet gyakorlása szerepel.

Manapság sajnálatos módon sokszor egyéb célokat követő szervezetek is felveszik a lovagrend megjelölést, sőt, valamely szent nevét, és netán ősi, a pápák által alapított vagy jóváhagyott rendre hivatkoznak. Hiteles egyházi jellegük vizsgálata szempontjából döntő tehát az illetékes egyházi hatóság elismerésének megléte.

A maga részéről a Szentszék időről időre nyilatkozatban teszi egyértelművé a lovagrendekkel kapcsolatos álláspontját (legutóbb a L'Osservatore Romano 2002. július 4-i számában). Eszerint „a Szentszék a saját lovagrendjein kívül csakis két lovagrendet részesít elismerésében és védnökségében: a Szuverén Máltai Lovagrendet – vagyis a Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Szuverén Ispotályos Lovagrendet – valamint a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrendet". Ezen a tényen az sem változtat persze, ha valamely egyéb, akár lovagrendnek nevezett szervezetet a Szentatya – az érdekeltek kérésére – külön apostoli áldásában részesít.

A Szentszék ezt olyannyira hangsúlyosan kezeli, hogy Pápai Államtitkárság néhány évvel ezelőtt külön jegyzékben hívta fel a nála akkreditált diplomáciai testület tagjainak figyelmét, hogy hivatali idejük alatt ne csatlakozzanak a nem szentszéki lovagrendekhez, még ha azok szentek nevét viselik is, illetve a pápához kihallgatásra érkező állami vezetők (kormánytagok) római tartózkodásuk alkalmával ne fogadjanak el ilyen jellegű kitüntetéseket.

A pápai lovagrendek

A Szentszék saját lovagrendjei közé jelenleg öt kitüntetési jellegű lovagrend tartozik.

A Legfőbb Krisztus-rend (Supremus Ordo Militiae Domini Nostri Iesu Christi) a XIV. században Portugáliában pápai jóváhagyással alapított rendből önállósodott a XVI. században. Jelenleg a legmagasabb – katolikus vallású államfőknek, kiemelkedő fontosságú események alkalmából adható – pápai kitüntetésnek számít, amit azonban az utóbbi időben nem adományoznak.

Ugyanez érvényes a rangban második – szintén csak katolikus államfőknek adományozható – pápai kitüntetésre, a XIV. századi eredetű Aranysarkantyús Rendre (Ordo Militiae Auratae seu ab aureo calcari).

A Szentszék tulajdonképpeni állami érdemrendjéül szolgáló Piusz-rendet (Ordo Pianus) Boldog IX. Piusz 1847-ben alapította, és főleg diplomáciai alkalmakkor adományozzák – nem szükségszerűen katolikus – állam- és kormányfőknek, minisztereknek, diplomatáknak (rendjele nem is kereszt, hanem csillag alakú).

A XVI. Gergely által 1831-ben alapított Nagy Szent Gergely-rend (Ordo Sancti Gregorii Magni), illetve a jelenlegi formájában 1905-ben, Szent X. Piusz által létesített Szent Szilveszter pápa-rend (Ordo Sancti Silvestri Papae) ld. főképünkön világi katolikusoknak – esetenként nem katolikus keresztényeknek is – az egyház, a Szentszék, illetve a Vatikánvárosi Állam iránti érdemei elismeréséül szolgál.

Az öt pápai lovagrend Szent X. Piusz reformjával (Multum ad excitandos apostoli levél, 1905. 02. 07.) nyerte el jelenlegi formáját, és immár mindegyik nyitva áll a nők előtt is. A Krisztus-rend és az Aranysarkantyús Rend adományozására pápai kezdeményezésből (motu proprio) kerül sor, a többiére pedig általában az illetékes ordináriusnak a nunciatúra útján felterjesztett kérelme nyomán. A kinevezést tartalmazó apostoli levelet közzéteszik a Szentszék hivatalos közlönyéül szolgáló Acta Apostolicae Sedisben. A Nagy Szent Gergely- és a Szent Szilveszter pápa-rend három osztályból (összesen négy fokozatból) áll: 1. nagykereszt, 2. tisztikereszt és tisztikereszt a csillaggal, 3. lovagkereszt. A Piusz-rendben ezek mellett van egy további fokozat is, az államfőknek fenntartott nagykereszt a lánccal.

A Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend (Ordo Equestris Sancti Sepulchri Hierosolymitani, OESSH) nevezhető a hatodik pápai lovagrendnek, ún. közvetett adományozású kitüntetésként. Az öt kitüntetési lovagrenddel szemben ugyanis önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezetként, krisztushívők hivatalos társulásaként működik. Élén a pápa által kinevezett bíboros nagymester áll, aki maga dönt a jelöltek (férfiak és nők, illetve klerikusok) felvételéről, amit a Pápai Államtitkárságnak is jóvá kell hagynia. A többihez hasonló fokozatokkal rendelkezik, a kialakult magyar rendi terminológia szerint: lovag, tiszt, csillagkeresztes tiszt (főtiszt), nagykeresztes lovag és nyakékes lovag. Emellett létezik saját érdemrendje is, amellyel a kiemelkedő rendi szolgálatokat jutalmazzák. Eredete az első keresztes hadjárat idejére nyúlik vissza, később a századok során kitüntetéssé alakult, amit azok kaptak meg, akik elzarándokoltak Jeruzsálembe. Végül 1847-ben Boldog IX. Piusz jelenlegi formájában újjászervezte és sajátos céljává a szentföldi katolikus egyházi intézmények (a Jeruzsálemi Latin Pátriárkátus) anyagi és szellemi támogatását tette.

Egészen különleges az a viszony, ami a hagyományos szerzetes-lovagrendek közül mindmáig egyedüliként fennmaradó Szuverén Máltai Lovagrendet (Sovrano Militare Ordine di Malta, SMOM) a Szentszékhez fűzi. Egyfelől ugyanis mint szerzetesrend (megszentelt élet intézménye) a Szentszék fennhatósága alá tartozik, másfelől pedig mint önálló jogrenddel bíró, szuverén és független nemzetközi jogalany diplomáciai kapcsolatban áll vele.

A Szentszék joghatósága a fogadalmas lovagok tekintetében áll fenn, s kifejezetten a szerzetesi életformára korlátozódik. A Máltai Lovagrend azonban az évszázadok során valamiképpen túlnőtt az egyszerű szerzetesrendi kereteken és az intézményes céljai megvalósításához szükséges ún. funkcionális szuverenitásra tett szert. Ez utóbbit a Rodosz, majd Málta és Gozo szigetek felett gyakorolt területi szuverenitás kétségtelenül elősegítette, de nem merítette ki, amint azt a nemzetközi jogtudomány vallja, és a töretlen diplomáciai gyakorlat is tanúsítja. A Szuverén Máltai Lovagrend nagykövetet akkreditál a Szentszékhez, míg a pápa képviseletét a rendnél egy bíboros patrónus látja el. A rendnek egyébként az államok mintájára saját érdemrendje is van.

Átalakult lovagrendre példa a Német Lovagrend (Ordo Fratrum Domus Hospitalis Sanctae Mariae Teutonicorum in Jerusalem – Deutscher Orden), amely a Szentföldön jött létre a XII. században, egy időre saját államot is magáénak tudhatott a Baltikumban, majd Habsburg védnökség alá került. 1929-ben XI. Piusz lelkipásztorkodással, beteggondozással foglalkozó szabályozott kanonokrenddé alakította, amelynek székhelye Bécsben van, s amelyhez egy világi társulás is kapcsolódik, fenntartva a lovagi hagyományt – de a Szentszék nem lovagrendként ismeri el.

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

Képek:

1. Krisztus-rend
2. Aranysarkantyús Rend
3. Piusz-rend
4. Nagy Szent Gergely-rend
5. Szent Szilveszter-rend (főépünkön)
6. Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend
7. Különböző pápai kitüntetések a Svájci Gárda parancsnoki egyenruháján: Piusz-rend (nyakban); Nagy Szent Gergely-rend és Szent Szilveszter-rend (alsó sorban); Pro Ecclesia-érdemkereszt és Benemerenti-érdemérem (felső sorban középen); szentévi érdemérmek (felső sor két szélén)